Szabadnak lenni (Harry Potter ff.)

7: Tekergők

Újabb minisztériumi emberek tűntek el

A Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztályának vezetője és felesége Agatha Hoppert, Seprű-ellenőrzési Hivatalban dolgozott nőt reggel muglik találtak meg holtan, egy Londontól nem messze fekvő kis falu egyik útjának szélén. Az áldozatokat nagy eséllyel halálfalók támadhatták meg. Köztudott volt, mindkét varázslóról, hogy mugliktól származtak és köztük is nevelkedtek fel, egészen addig, míg 11 éves korukat betöltve a meg nem kezdték tanulmányaikat a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Két remek varázslót vesztett el a minisztérium és ha ez nem lenne elég a tegnapi nap folyamán újabb minisztériumi dolgozónak tűnt nyoma. Edmund Collins 29 éves auror házában hatalmas nagy felfordulást találtak, a mindig rendszeres és pontos ember egyik napról a másikra eltűnt. Auror társai beszámolója alapján ez egy igazán szokatlan viselkedést Edmund Collinstól, aki munkájának élt. Talán egy újabb halálfaló támadásnak lehet áldozata az auror? Ezek mellett Andrew Handersont, Agatha Hopper mugli bátyját és családját találták meg holtan egy elszigeteltebb mugli faluban, házuk tetején a Sötét jeggyel.

Harold Minchun, mágiaügyi miniszter állítása szerint mindent megtesznek a muglik, varázslók és a varázsló világban tevékenykedő lények védelméért. Több dementor került az Azkabanba (lásd a 9. oldalon), több auror állítottak munkába, ezek mellett több védőbűbájt és védőházat biztosítottak a mugli varázslók számára. Ezekhez hasonló dolgokat állított a miniszter, ezeket az állításokat viszont sehogy sem igazolja a nem rég kiszivárgott információ, miszerint rengeteg házimanót, koboldot és varázslényt mészároltak le a legutóbbi hónapokban. Többek között a 107 éves bölcs koboldot, aki Griffendél Godrik kardjának a készítőjének a leszármazottja volt.
Ezek után felvetülhet bennünk a kérdés, hogy egyáltalán biztonságban vagyunk-e Angliában?

A Reggeli Prófétát visszahelyeztem az asztalra, miközben pálcámmal egy friss zsemlét reptettem magam felé, melyre útközben lekvárt kentem.

– Hm...ahogy látom jól mondtad tegnap Olsennek. Tényleg egyre jobban fogyatkoznak azok a mocskos sárvérűek – mosolyodott el Olivia, majd az újságot visszarakta az asztalra, hogy a többiek is láthassák.

– Ez már nyilvánvaló tény volt Olivia – vettem be a szokásos vitaminjaimat. Tényleg nem volt titok az, hogy egyre jobban fogyatkoznak a sárvérű családok. Rengetegen eltűntek már, még most is legalább egy tucat eltűnt sárvérűt keresnek. Akik viszont eddig előkerültek, azoknak már mindegy volt. Egytől egyig halottak voltak.

– Szerintetek Olsen befogja fogni a száját? – nézett ránk Scarlett, miközben a haját igazgatta.

– Ha nem akarja, hogy az apja meghaljon az anyjával és a kis tesójával együtt igen – bólintott Jane. – Olivia elég rendesen megfenyegette a végén őt és szerintem azokat a szavakat bele is véste a fejébe.

Ahogy rövid hajú barátnőnk beszélt gyorsan kiszúrtam az Olsen lányt a reggelizők tömegében. Egyedül ült, mint mindig. Csendben volt és csak evett, egészen addig, míg meg nem érezte magán a tekintetemet. Szinte rögtön meg is látott engem, és persze nem félt a gondolatait kimutatni.

– Ahogy az átkot is. Elég könyörtelen volt – szóltam el a gondolataimat, miközben visszaemlékeztem a tegnap esti fájdalmas sikításokra, amelyek elhagyták a lány száját. – De meg érdemelte – korrigáltam gyorsan, majd visszafordultam az asztal felé.

– Amúgy nektek van tippetek, hogy Lucius mit tervez? – tereltem el a témát.

– Tippem sincs mi a terve – vallta be Olivia. – Abban viszont biztos vagyok, hogy nagyot fog ütni. Tudod milyenek a Malfoyok.