Szabadnak lenni (Harry Potter ff.)

11.:Az élő halál esszenciája

Még csak most kezdődött el a nap, én viszont már fáradtan dőltem neki a pincefolyosó falának. Legszívesebben ellógtam volna az egész napot. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy még Black képét is el kelljen viselnem két órán keresztül. Sőt még nagy eséllyel együtt is kell majd vele dolgoznom. Ebben a két hónapban megtanultuk Lumpslucknál, hogy szinte mindig közös feladatok lesznek az órákon. Még az év eleji összecsapás után rendszeressé váltak a Griffendél Mardekár ütközetek. A két ház oda-vissza csatázott egymással. Még olyanok is beszálltak egy-egy ilyenbe, akik eddig irtóztak ezektől. McGalagony és Lumpsluck professzor nem győzte büntető munkára ítélni a házuk diákjait. Potter és Black rendszeres látogatói voltak McGalagony irodájának, ahogy köztünk Avery és Mulciber is, bár Rabastan is elidőzött Lumpsluck lakrészén néhány alkalommal. Voltaképpen a házak ugyanúgy kapták a büntető munkákat és a pont levonásokat. Így nem volt meglepő a pontverseny sorrendje is. Utolsó helyen álltak a Griffendélesek, utánuk jöttünk mi, Mardekárosok, aztán a Hugrabugosok következtek. Első helyen pedig a Hollóhátasok álltak, bár az utóbbi kettő ház szinte naponta cserélgették a pozícióikat. Mi és a cicusok nagyjából 150-170 ponttal voltunk lemaradva, ami rettentően sok volt szerintem, de egyre jobban kezdtünk feljönni.

– Gyertek gyerekek be! – kiáltott ki a tanteremből a házvezetőm, mire mindenki lassan elkezdett beandalogni a terembe hasonló ábrázattal, mint jómagam.

– Semmi kedvem nincs ehhez – morogtam kellemetlenül Oliviának.

– Csak 2 óra Rach, nem lesz semmi baj – próbált megnyugtatni barátnőm, bár egy nevetés kíséretében ő is belátta, milyen abszurdom ez. – Jó igazad van, tényleg rettentően sok ez, főleg, ha Blackkel kell eltöltened. Tarts ki, délután úgy is hosszú edzés lesz, szóval sokáig leszel a társaságában.

– Szerencsére – gondoltam egy pillanatra a szőke hajú fiúra, akit be kellett vallanom, de igen rég láttam. Valami mindig közbe jött valamelyikünknek, szóval legutoljára csak a csütörtöki edzésen találkoztunk, ahol nem beszéltünk igazán sokat. A folytonos eső, még a repülést és a hallást is megnehezítette, így szinte lehetetlen volt ezt megoldani. – Csak addig ne fojtsam meg Blacket.

Az említett bajkeverő már ott ült az asztalunknál, mikor én helyet foglaltam mellette szótlanul. A fiú, mikor leültem végig mért szürke szemeivel, de aztán visszafordult a könyve felé, amit bőszen olvasott. Mikor elsőnek megpillantottam a kezében lévő kis fekete borítású kötetet, aminek lapjai megsárgultak az idő elteltével, eléggé meglepődtem. A mellettem lévő griffendéles sose az olvasottságáról volt híres, inkább a barátja Lupin volt az. Nem is fűztem semmit ehhez, hanem inkább elővettem a bájitaltan felszerelésemet.

– Neked is jó reggelt Morgan! – hallottam meg Black idegesítő hangját. – Látom megoldottad a házi feladatodat.

– Oh fogd be inkább Black. Nincs kedvem hallgatni a hangodat, így is elég, hogy az egész délelőttömet veled kell eltöltenem minden hétfőn – morogtam kellemetlenül, majd felnéztem Lumpsluckra, aki egy-két hangos tapsolással elhalkította az osztályt.

– Úgy érzem neki is kezdhetünk az órának – jelentette ki boldogan a férfi. – Mielőtt viszont még elvonja a figyelmeteket az előttetek lévő alapanyagok, azelőtt mindenki tegye ki a házi feladatát az asztalra. Miközben dolgoztok leellenőrzöm őket – mondta Lumpsluck, majd pár pillanat múlva intett a pálcájával. Egyszerre minden lap felrepült a levegőbe és párokba álltak, majd szépen leszálltak a tanári asztalra, ott pedig egy stabil oszlopba rendeződtek.

– Na akkor, mint látjátok eltüntettem a teremből minden hozzávalót, csak párat hagytam kint az asztalotokon. Az lesz a feladatotok, hogy a párotokkal hozzatok össze valamilyen bájitalt a teremben lévő alapanyagokból. Együtt kell dolgoznotok és ötletelnetek. A könyveiteket és a nálatok lévő hozzávalókat nem használhatjátok! – ekkor újra intett egyet, mire a tankönyveink és a saját, általunk megvásárolt anyagaink mind a tanári asztal mellett kötöttek ki, úgyhogy Lumpsluck szeme előtt legyen. – Fogjatok hozzá a munkához!