– Nem tudom ki volt az az őrült, aki kitalálta, hogy az első tanításnap dupla bájitaltannal kezdjünk a Griffendélesekkel, de legszívesebben vízbe fojtanám – nézegettem az órarendünket, miközben éppen lefelé haladtam a lépcsőn. Mögöttem a lányok valamilyen témát boncolgattak mélyen, de mikor meghallották a hangomat, azonnal bekapcsolódtak abba a beszélgetésbe, amit én indítottam.
– Szerintem a dupla bájitaltan utáni Mágiatörténelem se lesz jobb – forgatta meg a szemét Olivia, amint a vállam felett megpillantotta az órarendünket. – Mondjuk neked legalább nincs jóslástanod. Esküszöm, tiszta kínzás az az óra.
– Kellett neked felvenned. Megmondtam, hogy az egész egy nagy hülyeség – fordultam jobbra a folyosón, majd kinéztem az ablakon, ahol a nap ragyogta be az egész Roxfortot. Alig volt felhő az égen, aminek kifejezetten örültem – Jósolok nektek. Reggel napsütéses időjárás lesz, csak egy két felhő lesz az égen.
Erre Olivia felnevetett, majd meghajolt előttem, mint egy rossz házimanó.
– Gazdám ez csodás volt – mondta a lány, majd felpattanva zárkózott fel hozzánk.
– Hosszú lesz ez a nap úgy érzem és még Luciust is meg kell keresnem. A reggelinél nem is láttam – jelentettem ki határozottan.
– Nem az volt, hogy megvárod, hogy majd ő.. – kezdett bele Scarlett, mire közbe vágtam.
– Luciust csak a kviddics miatt keresem. Tudod ő a csapatkapitány és elment 3 emberünk a csapatból. 1 hajtó és 1 terelő plusz az őrző is lelépett. Sürgősen keresnünk kell új embereket, nem hagyhatjuk, hogy Potterék vigyék ebben az évben is a kupát – mondtam, majd a mögöttem lévő három lánnyal mentem tovább a bájitaltanterem felé.
Ott megtaláltuk a két különálló bagázst. Az egyik a mogorva Mardekárosok voltak, a másik pedig a büszke Griffendélesek. Az előbbiek között megláttam Averyt és Mulcibert is, akik Perselus társaságában álltak. Az előbbiek hangosan nevettek valamilyen fergeteges poénon, amely a Griffendélesek gúnyolására ment, míg az utóbbi, inkább az oroszlánok felé fordult, onnan pedig Evanst nézte. A vörös hajú lány barátnőivel álldogált és egy mosollyal az arcán beszélgetett velük. Tőlük nem messze állt a híres négyes, Black, Potter, Lupin és – mint megtudtam – Pettigrew személyében.
Éppen a két csapat közé érkeztünk, mikor megtorpantam, ezzel mögöttem megállítva a Oliviáékat.
– Lányok csak én vettem észre milyen sáros ez a folyosó? – kérdeztem meg hangosan körül nézve, leginkább a Griffendéleseket vizslatva.
– Elég piszkos – értett egyet Olivia is.
– Megmondtam én, hogy takarítani kéne – szólt oda Avery is nevetve, aki soha nem hagyott volna ki egy olyan alkalmat, mikor a sárvérűeket szidhatja.
A Mardekárosok harsányan kacagtak egyet, míg a Griffendélesek csak szúrós pillantásokat küldtek leginkább felém. Evans próbálta lenyugtatni barátnőit, aki szemükkel próbáltak megölni engem. Blackék komoran felénk fordultak. Míg a kicsi Pettigrew Lupin mellett bujdosott, aki pár könyvet tartott a kezében, addig a két véráruló mozdulataimat kémlelte, harcra készen állva.
– Ja, el kéne már tüntetni innen téged Avery – szólalt meg Potter, mire egy kedves mosollyal felé pillantottam.
– Potter! – kiáltottam fel vidáman, mire kaptam pár meglepődött pillantást mindkét háztól. – Hogy vagy?
A mellette álló Black fiú felhúzta a szemöldökét gyanakodva, míg barátja komoran válaszolt.
– Mit érdekel téged az Morgan?
YOU ARE READING
Szabadnak lenni (Harry Potter ff.)
FanfictionKét fajta aranyvérű létezik. Az egyik az a fajta, amely felsőbbrendűnek titulálja magát, a másik minden ilyen eszmét megtagadva éli életét. Mindkettőnek van jó és rossz oldala is, de a kettő között van egy nagy különbség. Az egyiknél szabad vagy, de...
