Szabadnak lenni (Harry Potter ff.)

24:Francia Mágiaügyi Minisztérium

Sziasztok!
Már itt szeretném jelezni, hogy lehetnek ebben a részben kicsit fura, elborult dolgok, bár szerintem nem közelíti meg az ehhez hasonló részeket, de azért jobb félni, mint megijedni. Ha nem ijesztettelek el akkor jó olvasást kívánok, extra hosszú rész lett! (8100 valahány szó, így ha találtok benne valami elírást (biztos van benne, de azért jó párszor ellenőriztem) nyugodtan szóljatok, ez csak segítség számomra!)

_________________

A két nő meglepődötten pillantott rám, úgy tűnt egyáltalán nem erre válaszra számították tőlem. Brooklyn egy ideig csak az arcomat kémlelte, majd mikor megbizonyosodott róla, hogy nem viccelek nyertes mosolyra húzta vörös ajkait.

– Viszont vannak feltételeim az indulás előtt – jelentettem ki határozottan, nemleges választ nem eltűrve.

– Ugye azt tudod, hogy elraboltunk téged? – kérdezte meg Brooklyn, mire csak lazán vállat vontam.

– Kellek nektek most azonnal, hogy megkapjátok a kis jóslatotokat. Számomra az utóbbi percekből pedig teljesen világossá vált, hogy nem vagy türelmes jó pár esetben. Egy ilyen fontos dolgot úgy érzem nem szívesen halasztanál el. Főleg, hogy ha új Morgant akartok, ahhoz meg kell ölnötök engem vagy valami hasonló dolgot csinálni velem, hogy elhallgattassatok, mindegy is a lényeg az, hogy sok macera lenne, szóval jobban örülnél, ha velem letudnád ezt az ügyet aztán mehetnél a dolgodra tovább emberekre vadászni vagy nem is tudom mit csinálni – vágtam el magamat a kanapén kényelmes pozícióban. – Na és tudod még túl fiatal és szép vagyok a halálhoz szóval lenne egy ajánlatom.

– Halljuk! – vágta rá Veronica mielőtt még Brooklyn bármit is felelhetett volna.

– Milyen türelmetlenek vagyunk – nevettem el magamat. – Szóval segítek nektek elrabolni azt az emléket vagy mi a csodát és önként átadom nektek azzal a feltétellel, ha semmi bajom sem esik és az akció után nem öltök meg, sem közben.

– Rendben, ígérjük – mondta Brooklyn lazán, mire csak megráztam a fejemet és fellöktem magamat a kanapéból.

– Nem, nem az nem úgy van. Én nem hiszek a szavatokban csak varázslatokban.

– Mi van? – húzta össze zavarodottan a szemöldökét Veronica.

– Nica talán megbűvölted? – fordult a barátnője felé a fejvadász, mire csak megforgattam a szememet.

– Dehogy értem hozzá – emelte fel kezét védekezően a szőke.

– Csak akkor vagyok hajlandó segíteni nektek, ha leteszitek a Megszeghetetlen Esküt – vágtam közbe, mire mindkettőjük felém fordult.

– Miért kéne beleegyeznünk? Simán átvehetnénk feletted az irányítást és úgy játszhatnánk veled, mint egy rongybabával – mondta felháborodottan Brooklyn, úgy látszott nagyon ódzkodott az eskü letételétől.

– Lehet, de azt ne feledd el, hogy éppen hova akarsz betörni. A Mágiaügyi Minisztériumot védik, nem lehet oda csak úgy besétálni. Nagyon rizikós terv hárman betörni oda. Ha engem elbűvöltök és átveszitek az irányítást felettem életben kell tartanotok a jóslat elvételéig, szóval nem lehetek élő védőfal számotokra, ezek mellett gondolom Veronica erejét is leterheli a mágia, szóval lehet, hogy teljesen hasztalan lesz egy harc folyamán, így neked – mutattam Brooklynra – kell megvédened mindkettőnket. Persze nem akarlak lenézni, de kétlem, hogy elbírnál 20 aurorral egyedül, miközben kettőnket kell védened, nem beszélve a csapdákról, amik a minisztériumban lehetnek.

Brooklyn elhallgatva gondolkozott magában, úgy tűnt rágódott a szavaimon. Nem voltam biztos abban, hogy megbírom győzni, de ez volt az egyetlen esélyem arra, hogy ne csináljanak belőlem agya mosott boszorkányt és mellékesen ne is haljak meg.