Szabadnak lenni (Harry Potter ff.)

17: Vörös Cicus

Reggel még idő előtt felkeltem. Mindenki aludt még, mikor én talpon voltam, még Olsen is, akiről híres volt, hogy mindig korán kelt. Sose szeretett velünk egy légtérben tartózkodni, ahogy mi sem vele, így általában, mivel mi voltunk többen, neki kellett elmennie előbb. Ma viszont ott találtam az ágyában a macskájával együtt, aki megpillantva, hogy felkeltem egyből leugrott gazdája mellől és hozzám sietett. Ritkán láttam Olsen macskáját, leginkább azért, mert a tulajdonosa állandóan féltette őt, néha még tanulni is magával csempészte, nehogy hozzá merjünk érni. Így nem félt tőlem úgy, mint Olsen baglya, aki még a postát sem viszi oda a szőke lánynak, ha a közelében ülünk.

Az ágyam mellé ülve kezembe vettem az egyik vastagabb tankönyvemet, amire rátettem egy pergament, majd sebesen írni kezdtem. Igaz rövid üzenetet akartam a testvéremnek szánni, ma mégis úgy elhúztam a levelemet, mint még talán soha.

,,Drága Ed !

Leveledet már tegnap megkaptuk Alice-szel és nagyon örülünk, hogy írtál nekünk. Ezek mellett örömmel hallom, hogy nem csak a húgom, hanem én is hiányzok neked. Elhiszem, hogy sok unalmas dolgot kell otthon elviselned, de a Roxfortban sem a legszórakoztatóbb a helyzet. Rengeteget kell tanulnunk, így nem sok időnk jut mostanság a levelezésre, de biztos vagyok benne, hogy drága testvérünk, Alice rendszeresen bombáz téged levelekkel. Ami pedig anyát és apát illeti, a legfontosabb dolog az, hogy ne aggódj. A szüleink felnőtt, aranyvérű, nemes varázslók, akik tudják, hogy mit hogyan kell csinálni. Mondjuk én is furcsállom a viselkedésüket. Nem szokott rájuk jellemző lenni az eltűnés, az pedig, hogy Marcus bácsikánkat áthívják, már magában is furcsa nemhogy ezzel együtt. Viszont ahogy előbb is említettem a legfontosabb, hogy maradj nyugodt. Nagy eséllyel apánk és anyánk új üzlettársakat szereztek, ahogy hallottam anyánk még nyáron emlegetett egy embert, akivel nagy terveik lesznek. Ami pedig téged illet megkérlek fogadj szót valamennyire a szüleinknek! Nagyon fáradtak lehetnek mostanában, szóval ne hergeld őket. Néha-néha, egy-egy rejtett levélnek örülünk nagyon, viszont próbálj figyelmesebb lenni rájuk nézve. Tanulj rendesen, viselkedj és ne csinálj (annyi) csínyt! Ezentúl lenne még egy kérésem, ami pedig az lenne, hogy ha bármilyen furcsaságot tapasztalsz a szüleink körül, azonnal és haladéktalanul küldj egy baglyot nekem. Az sem érdekel, ha új baglyot kell venned (ez esetben a szobámban lévő órában találsz egy kisebb összeget), de azonnal üzenj nekem!
Figyelj magadra és lehetőleg ne lógd el az óráidat! Ne aggódj és használd ki a Marcus bácsikával elöltött időt, ha már a sors így adta. Még örülnék, ha megüzennéd a nagybácsikánknak, hogy boldog lennék, ha küldene nekem egy baglyot. Nemsokára találkozunk, viszont addig is írni fogok neked!

Szeretettel nővéred, Rachel,,

Az összedobott, kissé összecsapott levél befejezésével, szinte azonnal felpattantam. Magamra kaptam a ruháimat, majd táskámba beleszórva a mai tankönyveimet, sietve elhagytam a szobámat. A folyosókon senkivel nem találkoztam, ami kicsit hátborzongató is volt, hiszen a Roxfortot mindig egy teletömött iskolának ismertem, még akkor is, ha sáros bagázsokkal volt tele. Csak az iskolakapuin kívül találkoztam egy emberrel, aki nem más volt, mint Hagrid. A vadőr vagy mit tudom én micsoda éppen egy hatalmas növénytáppal teli csomagolt cipelt, amit nagy eséllyel a tököknek szánt, amelyeket majd csütörtökön fognak az 1. évfolyamos diákok és azok kifaragni, akiknek idejük és kedvük is van hozzá. A bagolyházba érve szinte azonnal a vállamra repült Héra, akinek pár jutalomfalat után azonnal megjött a kedve a repüléshez.

– Ezt a levelet vidd el Ednek, de csak neki ad oda, senki más nem kaphatja meg! Ha kell repülj egész nap a ház körül, míg az öcsém egyedül nem lesz. Érthető? – a madár csapott egyet szárnyaival, majd még egyet véve a csemegéből el is röppent.