Szabadnak lenni (Harry Potter ff.)

10: Levelek

– Amúgy tényleg jó lenne már belekezdeni. Alig várom már, hogy végre itt legyen a halloweeni ünnepség – sóhajtott fel a Nott lány türelmetlenül az asztalnál.

– Csak 6 nap van hátra Olivia. Pénteken a halloweeni ünnepség utána, pedig...hmm mind tudjuk mi fog történni szombat délután – néztem körbe a kis társaságon, akik az asztalnál ültek. Itt volt Alice, Reg, Jane, Scarlett, Olivia, Avery, Mulciber és Perselus és még megannyi ember a mardekárból, akik részt vettek tervünkben.

– Tudom, de olyan régóta várunk erre! Már 2 hónapja itt vagyunk az iskolában és még nem kezdtük el – panaszkodott a lány, aki most Scarlettnél is sokkal hisztisebb volt. Pedig, ami a szőke hajú barátnőnk csinált egy-egy vernyogásánál, az már egy külön szint volt.

– Voltaképpen nagyjából csak 1 hónapja sikerült kitalálni ezt a tervet – jegyezte meg Perselus a barátnőmre tekintve.

– Jól mondja Piton. Meg amúgy is legalább 2 hét kellett, míg bebírtunk vonni minden megbízható Mardekárost a tervünkbe. Nem is beszélve a próbákról és a rengeteg varázslatról, amelyet annak érdekében csináltunk, hogy senki ne tudja meg mi is fog ott történni – egészítettem ki a prefektus társamat, aki csak hümmögött egyet.

– Ha jól tudom Lucius, Thomas és Rabastan most is a helyet vizsgálják – támasztotta meg unottan a fejét Avery, miközben a befejezetlen háziját nézte.

– Ja, a drága Juliaval – bólintottam idegesen.

– Nem értem miért kell ennyiszer megnézni azt a helyet. Nem fog elmászni – feküdt unottan a karján Avery, aki szenvedve próbált valami elfogadhatót összehozni.

– Azért vizsgálják meg ennyiszer Avery, mivel nem akarnak lebukni. Ezek mellett a varázslatok gyengülnek, szóval Julia megerősíti őket hetente, mivel az ő mágiái. Lucius, pedig mint mindig mindent figyelemmel tart. Thomas és Rabastan meg szerintem nem kell elmondanom miért vannak ott – forgatta meg a szemét Jane, miközben valamilyen könyvet olvasott.

– Persze, persze Harrington. Na de mondd meg végre mi volt annak a nyomi bájitalnak a neve! – pillantott fel idegesen Avery, mire Jane csak lenézően ráemelte tekintetét.

– Varento szérum – lapozott egyet unottan Jane, miközben válaszolt Averynek, ki azonnal körmölni kezdett.

– Szerencséd van Evanssel Avery – hallottuk meg újra Perselus hangját, ami szinte meglepő volt, mivel még 5 perc sem telt el a két megszólalása között. Beszédese kedvében volt a fiú. – Ahogy nézem én és Rachel nem létező bájitalokat kellett felismernünk.

– Nekem még Black ronda kézírását is meg kellett fejtenem. Még egy 2 méteres rúnákkal íródott szöveget is előbb kibírnék olvasni, mint azt a katyvaszt, amit az a mocskos kis véráruló írt. Ha meglátom esküszöm kiátkozom ebből az iskolából – morogtam mérgesen, amint rágondoltam a bájitaltan leckémre. Lumpsluck professzor jó szórakozásnak találta, hogy az eddig tanult bájitalokból írjuk fel 10 darabnak az összetevőit, aztán cseréljük ki a lapjainkat és a házi feladat felismerni a szérumokat, amiket a másik írt. Persze ez egy könnyű feladat lett volna, ha Lupint vagy Evanst kapom, mint pár, mivel ők létező bájitalokról írtak, míg Black az általa kitalált főzetekből válogatott. Olyan összetevőket írogatott, amiket nemhogy nem használtunk, hanem még nem is hallottunk róla. Oliviával és pár könyvel, amelyet mind a zárolt részről hoztunk el bírtuk csak megoldani Black feladványait. Volt pár létező, sötét, sőt tiltott bájital is a listán, de volt olyan, ami egyszerűen nem létezett. Ilyenkor Oliviával a kreativitásunkat használtuk és új általunk kitalált italokat hoztunk össze.