Szabadnak lenni (Harry Potter ff.)

5:Párviadal

– És még azt hittem Lumpsluck megkímél minket az első órára – morogta bosszankodva ki a folyosón sétálva Olivia. Látszólag eléggé megterhelhette az óra, főleg, hogy azóta már eltelt jó pár másik tanóránk is.

– Ne panaszkodj! Te Lupinnal dolgoztál, aki legalább okos és nem is tesz megjegyzéseket. Tudod én kivel ültem? Azzal a beképzelt libával! Állandóan csak panaszkodott, esküszöm egy mocskos kis sárvérű is jobb lett volna, mint az a véráruló – visítozott Scarlett, miután kiléptünk a klubhelyiségből.

– Szerintem még mindig Rachelnek volt a legrosszabb – jegyezte meg Jane halkan, akit szinte észre sem vettem. – Ő Blacket kapta, ha rémlik.

– És mégse sajnáltatom magamat – szúrtam oda Scarlettre nézve, mivel már most elegem lett abból, hogy az első nap az ő vinnyogásával volt tele a folyosó. Igaz, barátnőm volt a lány, de ez egy kimondottan rossz tulajdonsága volt. Szerencsémre nem vettem fel a jóslástant, ami most pont kapóra jött, mivel biztos voltam benne, hogy a csajok csak ezt hallgatták egész órán. Ugyan így volt mágiatörténelmen is. Ahol azt nem tudtam eldönteni, hogy Binns professzor beszédét untam leginkább vagy Scarlett rinyálását.

– Csajok nézzük a dolgok jó oldalát! – pattant elénk Olivia. – Nyugtasson meg minket az a gondolat, hogy a mi párunknál még szarabb van Rachnek. Black egy főnyeremény mi?

– Kösz Olivia és igen egy főnyeremény. Alig bírtam visszafogni magamat, hogy rá ne vessem magam – nevettem fel szarkasztikusan, majd jobbra fordultam az elágazásnál.

– Hé, hova mész? – kiáltott kérdően a Nott lány utánam, aki úgy látszott a másik irányba szándékozott menni.

– Könyvtár – feleltem egyszerűen. Azt hittem ők is oda tartanak, hiszen már most az első napon rengeteg leckét kaptunk, amit nem ártott volna megcsinálni.

– Hagyd már! Ez csak az első nap, a leckék pedig megvárnak. Gyere velünk le a parkba!

– Ha a hétvégén Kviddics válogató lesz, akkor nem fogok tudni leckét csinálni – próbáltam kifogást találni.

– Akkor megírom én! Na gyere már! Képzeld úgy hallottam Luciusék is ott vannak – vetette be Olivia az aduászt. Mire én csak mosolyogva megráztam a fejemet és sarkon fordulva indultam a barátaim után.

– Csak is azért tartok veletek, mert beszélnem kell a Kviddics válogatóról a kapitánnyal – léptem át közöttük, majd az udvar felé vettem az irányt, tudva azt a tényt, hogy semelyik lány nem hiszi el egy szavamat se.

Nagyjából olyan 15 percet sétálhattunk, mire megtaláltuk a Mardekáros bagázst. Nyugodtan üldögéltek a füvön, miközben beszélgettek. A lányok hangos fecsegése és a fiú röhögése hallatszott leginkább el hozzánk, bár amint közelebb értünk szinte azonnal kiszúrtak minket. Ekkor már mi is jobban láttuk a társaságukat, ahonnan látszólag nem hiányzott senki, sőt még többen is voltunk. Thomas például egy újabb lánnyal flörtölt, akiről azt feltételeztem az a csaj volt, akiről még a vonaton is beszélt. Hozzájuk csapódtak még az idegen leány barátai is, akik között Narcissa is ott üldögélt és nevetgélt. Rabastan és Avery harsányan kacagtak fel egy kétszer, őket ismerve valamilyen Griffendéles poénról beszélgettek. Még pár fiú háztársam üldögélt a fűben, akik között megláttam őt. Lucius miközben élvezte a napsütést beszélgetett a barátaival egy kétszer a lányokhoz is intézett jó pár sort egészen addig, míg mi közelebb nem értünk és a szőke fiú fel nem fedezett minket. Utána ránk pillantott érdeklődve, ahogy mások is, de rögtön folytatták a dolgukat, amint rájöttek, hogy mi vagyunk azok és köszöntöttek.

– Rachel jó látni! Még nem is beszélgettünk ebben az évben – pattant fel Narcissa és elém lépett.

– Cissy csak most kezdődött az év – mosolyogtam rá a lányra, a szemem másik sarkából, viszont láttam, ahogy Olivia undorodva figyeli a kettőnk párosát. Mindig is utálta, mikor a középső Black lánnyal társalogtam.