Szabadnak lenni (Harry Potter ff.)

15: Kígyók és Oroszlánok

– Rachel! – kiáltott fel a hátam mögött valaki, mire azonnal visszatértem a jelenbe és lekaptam a kezemet a hegről. Hátra fordulva megpillantottam a felém rohanó Thomast, aki után csak úgy suhant a köpenye.

– Szia Thomas! – köszöntöttem a fiút, mikor mellém ért. – Történt valami?

– Áh semmi csak valamilyen tiszta embert kerestem. Úgy vettem észre, hogy egyre többi sáros van manapság az iskolában és egyre bátrabbak és idegesítőbbek – forgatta meg a szemeit, ahogy elnézett egy mellettünk elhaladó Hugrabugos kislányra.

– Ha pénteken Lucius terve elkezdődik, akkor már nem lesznek annyian – feleltem, mire Thomas halványan bólintott egyet és végig nézett rajtam.

– Amúgy jól vagy? – kérdezte meg óvatosan, mire fáradtan bólintottam egyet.

– Már igen, csak fáradt vagyok kicsit – masszíroztam meg a halántékomat, majd belekarolva a fiúba, indultunk meg az átváltoztatástan terem felé.

Pontosan tudtam miért kérdezte meg. Biztos voltam benne, hogy Olivia beszélt vele és Rabastannal, meg Lucius-szal velem kapcsolatban, már ha megtalálta a fiút. Az igazat megvallva manapság elég keveset láttam, állandóan azon a terven dolgozott Juliával és a két lökött haverjával, így Tommal és Rabastannal is ritkábban beszélgethettem. Előbbi fiú társasága pedig kimondottan hiányzott. Bármekkora barom is volta néha azért az egyik legjobb barátomnak tudhattam be.

– Biztos? Tudod Olivia aggódik érted és ismered húgomat. Nagyon kevés emberért aggódik csak – nézett le rám Tom kedvesen, mire rosszallóan megráztam a fejemet.

– Jól vagyok! Csak kicsit elfáradtam, de összeszedtem magamat és már készen állok a péntekre. Nincsen semmi bajom. Olivia csak feleslegesen aggódik – mondtam magabiztosan, bár igaz, hogy ezt még én sem hittem el magamról. Viszont úgy tűnt Thomas nem firtatta tovább a dolgot, helyette inkább valamilyen felszínes témáról dumált tovább. Nem is tudom melyik lett volna borzalmasabb, ha inkább tovább kérdezősködik vagy az új barátnőjéről magyaráz nekem. A nagy ,,szerencsémre" a barátnő téma nyert.

Szépen lassan, de eljutottunk az átváltozástan teremig, ahol a házak 2 felé oszlottak. Az egyik oszlopban a Griffendélesek álldogáltak a terem jobb oldalán, míg bal oldalon a Mardekárosok morgolódtak. A 4. évfolyamtól egészen a végzősökig mindenki itt volt, amely nem kis feszültséget okozott a házak között. Eleve problémák vannak, ha egy-egy évfolyamot összezárnak egy-egy közös órára, mint például a bájitaltanon, de 4 évfolyamot egy légtérbe zsúfolni maga az őrület. Megdöbbentő volt, hogy még nem ugrottunk egymás nyakának, főleg úgy, hogy a Tekergők is jelen voltak. Sirius Black is ott trónolt köztük és mintha nem is léteznék, úgy nézett át rajtam szerencsémre. Nem kellett, hogy felidézze az elmúlt órákban történt dolgokat. Nemsokára megláttam az okot, amiért nyugalom volt, ez pedig nem más volt, mint McGalagony professzor, aki szigorú tekintettel állt a két ház között, mint egyfajta választófal.

– Egyszerűen őrület, hogy mi van itt – morogta Olivia, mikor megérkeztünk melléjük. A Mardekáron belül kialakult nagyobb csoportba, amelyben leginkább a nemesebb aranyvérűekből állt. Ott volt Lucius, Olivia, Scarlett, Jane, Rabastan, Julia, Cissy és még pár aranyvérű gyerek.

– Sziasztok! – intettem feléjük, majd én is beálltam a körbe, Tommal együtt – Mi történt?

– Áh semmiről nem maradtatok le – legyintett egyet Olivia. – Már legalább 30 perce itt állunk, azzal a címszóval, hogy Lumpsluck professzort várjuk.

– És McGalagony sincs annyira jó kedvében – pillantott az említett nőre Rabastan, aki idegesebb volt, mint valaha. – Láttátok volna mi volt átváltoztatástanon, mikor Piton és az a Griffendéles bejött. Egyszerűen teljesen kikészült, attól féltünk, hogy felfog robbani – nevetett fel harsányan a Lestrange fiú.