𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

2. fejezet

A maradék erőmet összeszedve be léptem az épületbe. Nem mintha lett volna más választásom khm. Ahhoz képest amire számítottam, egész kevesen is voltak. Rögtön körbe néztem, nem láttam őt. Kezdtem megnyugodni

- Gyere kincsem, keressük meg az orvost akivel tegnap este beszéltem. -nem nézett rám

- De... -nem tudtam el mondani, mert anyu a számra tette a kezét. El húztam a fejem, ezzel jelezve, hogy inkább meg se szólalok

A kórház közepén van egy nagy várakozó hely, oda mentünk, majd le is ültem. Páran ültek mellettem. Unatkoztam, szóval hallgatózni kezdtem, hogy miről beszélnek. Egy nemrégiben érkezett orvosról beszéltek.
"Igen, most nem rég jött, kedves és nagyon jó orvos."
"De mi lett a másik orvossal? A barna hajúval?"
"Álítólag már nem orvos"
Az utolsó mondatra fel csillant a szemem, mivel sejtettem kiről van szó.
Kb fél óráig vártunk mire a 'kedves' orvosok be jöttek.
"Na, mi van, vége lett a teadélutának?" -gondoltam magamban

- Elnézést, kivizsgálásra jöttünk a lányommal, tegnap teledonáotam ide. -mondta az egyik asszisztensnek

- Hogy hívják önt? -kérdezte

- Angela Willson vagyok.

- Oh, velem beszélt akkor tegnap, már is szólok a doktor úrnak. -és már ment is

Meg forgattam szemeimet, majd oda sétáltam anyuhoz. Pár perc telt el, és be is hívtak. Csak én mentem be, addig anyu kint maradt, és tovább beszélt az előbb említett asszisztenssel.
Mielőtt be léptem, gyorsan el mondtam egy imát, hogy még véletlenül se ő legyen az. Na jó, nem szó szerint.
Be mentem, köszöntem, majd le ültem az orvossal szemben. Szerencsére nem ő volt az. Nyugodtabb is lettem.

Ő lenne az új orvos? Még sosem láttam itt. Jól nézett ki. Fekete haja, és sötét barna szeme volt. Izmos, és jóképű.
Egyből előjött a mocskos fantáziám. De ezzel le kéne, hogy álljak. 14 évesen mocskosabb a fantáziám, mint a felnőtteké.

- Nos, mi a panasza? -kérdezte enyhe mosollyal az arcán

- Hát... -és ismét nem tudtam megszólalni, mivel anyu lépett be az ajtón. A szívroham kerülgetett. Minek is adott nekem Isten szájat, ha sosem hagynak szóhoz jutni?

Anyu elmondta az orvosnak, hogy mi a 'nagy problémám' majd írt valami gyógyszer, ez után át kellett menni a 8-as szobába, ami csak ugyan úgy nézett ki, mint egy műtő terem. Ott kivizsgáltak, majd én ki mentem a kocsihoz, mert már nem bírtam a sok gyógyszer szagot. Nem tudom, hogy lehet egésznap kibirni.
Nem sokkal jött is anyu, majd indultunk is haza.

Otthon csak azon járt az agyam, hogy ha már nem orvos, akkor mit csinálhat, és legközelebb hol fogok vele találkozni?...