𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

3,2. fejezet

Éppen, hogy csak be értem a házba, már kulcsra is zártam az ajtót. Anyu szerencsére a konyhában főzött, úgyhogy nem vett észre. Fel siettem a szobámba, majd az ablakot is be zártam. És hozzá teszem, az még a legjobb, hogy az én szobám pont arra néz. Úgyhogy még a függönyt is be húztam. A ház felé néztem, de már nem állt ott. A falnak dőltem, le ereszkedtem a földre, és össze kuporodtam. A könnyeim patakokban folytak. Nem bírtam ezt az egészet felfogni. Nem akarom megint átélni ugyan azt.

- Nem nem nem nem nem nem nem.. -suttogtam sírva

- Kincsem, megjöttél? -kopogott be az ajtón anyu. Gyorsan össze szedtem magam, majd ki nyitottam az ajtót

- Igen. Most jöttem. -muszáj volt egy hazug mosolyt villantanom felé

- Minden rendben kincsem? Sírtál? -kérdezte aggodalmasan

- Nem. Csak meg dörzsöltem a szemem. -most mit vártok? Igen, hazudtam. De, ha el mondom, akkor csak kérdezgetni fog

- Biztos?

- Igen.

- Rendben. Kész az ebéd. Gyere le enni. -adott a homlokomra egy puszit, majd indult lefelé a lépcsőn

Be zártam megint az ajtót, és az ágyhoz mentem. Le feküdtem, majd csak a plafont bámultam. 17:00 óra környékén végre ki mentem a szobából egyenesen a konyhába. Nem, nem aludtam. Bár azt tettem volna. Csak rá tudtam gondolni.
Ettem egy keveset, de még azt is erőltetve. Még az étvágyam is elment.

- Lassan csinálom a vacsorát. -jött le anyu a lépcsőn. Én csak bólogattam
- Valami baj van? Olyan szomorúnak tűnsz?!

- Nincs semmi baj, csak álmos vagyok. -ismét hazudtam

Pár percre síri csend lett. Csak a kanál hangját, hogy a tányérhoz ér, lehetett hallani. A bejárati ajtóra néztem, ami szembe volt velem. Nem sokkal később csengettek. A szívem egy ütemet kihagyott. Remegtem, ismét. De most meg sem mozdítottam se a fejem, se a fejem. Hallottam. Hallottam a lépteket. Hallottam, ahogy a lépcsőn jön fel. Ahogy hozzá ér a csengőhöz, és ahogy..

- Jó napot! Victor Hepburn vagyok, Lia osztályfőnöke. -mosolygott anyura

- Oh, jó napot! Angela Wilson vagyok. Lia anyja. Nagyon örülök.

- Én úgyszintén. -fogtak kezet

Hogy mi? Az osztályfőnököm? Soha sem járt még a suliban!

- Jöjjön csak beljebb.

- Köszönöm. -lépett be
- Szia Lia. -mosolygott rám úgy mint ma délután. Nem volt mit tenni, muszáj volt köszönnöm.

- Jó napot tanár úr. -mormogtam

- Lia, szépen. -nézett rám mérgesen anyu
Erre csak meg forgattam szememet

- Fáradjon be. -mutatott előre, majd mosolygott erre a fasz kalapra
- Már is hozok önnek egy széket. -és már ment is fel az emeletre

- Mi az, rossz kislány lettél? -nevetett fel halkan

- Hogy a faszba kerül ön ide? -néztem rá mérgesen

- Ön?? Tegez nyugodtan. Még 30 sem vagyok. -mosolygott ördögien

- Akkor mi a faszt keresel itt? -folyt le egy könny az arcomon

- Na, most miért sírsz? El akarlak vinni. Hozzám. -mutatott magára
- És, ha úgy van, ott is aludhatnál. -kacsintott rám. Már ordítani akartam vele, de pont leért anyu a székkel. Le is tette az asztal elé, majd leült velem szemben

- Esetleg kér valamit? Egy kávét?

- Nem kérek semmit, köszönöm.
- Habár egy valamit szeretnék kérni.

- És, mi lenne az? -kérdezte anyu

- El szeretném vinni Liát. Mivel el mennénk az osztállyal kirándulni.

- Ó, igazán? Ez nagyszerű. -mosolygott rám
- Lia, szeretnél menni?
Nem jött ki egy szó sem a számon. Gyorsan be kaptam egy falatot, majd csak meg húztam a vállam

- Ha akarsz mehetsz nyugodtan. A barátaiddal tudsz lenni.

- Rendben. -mondtam ki egyszerűen. Nem tudtam mit tenni. Ha azt mondom, hogy nem, akkor is rá vesz, hogy menjek.

- Akkor pakolj össze, mert csak holnap jövünk haza. -állt fel. Nem mondtam erre már semmit. Csak fel mentem. Tudtam nagyon jól, hogy rossz ember, és nem tudom, mire képes. Ezért inkább nem ellenkeztem. Nem hagyhatom, hogy hozzá érjen az anyámhoz. Össze pakoltam a kistáskámba, majd az önvédelmi kulcstartómat is be tettem.

Le mentem, és már az ajtónál várt engem. Meg öleltem anyut, majd követtem is az előttem haladó férfit.
A kapu előtt parkolt a kocsija. "Úgy csinál, mintha olyan messze lenne a háza" -gondoltam magamban
Pedig csak 6 házra van innen.
Ki nyitotta nekem a kocsi ajtót, majd rá néztem. Engem nézett éj zöld szemeivel. Nyeltem egy nagyot, és be szálltam a Teslájába.

"Ma fog el jönni a végzetem."