𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

20. fejezet

*LIA SZEMSZÖGE*

Még mindig össze voltam kuporodva, majd ki nyílt az ajtó. Kicsit hezitálva, de fel emeltem a fejem, meg nézni ki az. Vagyis kik azok, Luuis és Jake sietett be gyorsan. Mint kettőjük megtorpant az ajtónál

- Most hogy vigasztaljuk meg? -súgta Jake. Luuis felém jött, majd le ült mellém. Össze kulcsolta kezét, és csak nézett maga elé. Le töröltem könnyeimet, majd nagy nehezen meg szólaltam

- El akarok menni innen. -szipogtam el. Mind ketten bólintottak egyet, majd a mellettem lévő segített fel állni. Nem mintha segítségre szorultam volna, szimplán csak remegett még a lábam is. Jake előre ment, Luuis pedig azonnal átkarolt hátulról. Bal kezével átkarolta derekamat, jobb kezével meg fogta vállamat. Erre kicsit melegem lett, gondolom megint el pirosodtam, majd kérdően nézek rá

- Csak nem akarom, hogy eless. -nevetett kínosan. "Miért ilyen ragaszkodó? Most megint másabb, mint volt."

- Köszi. -mondtam másodpercek után. "Olyan nagyok, és melegek a kezei." Jól esett, hogy át karolt, de meg kellett szabadulnom kezétől, mivel már szinte rák vörös voltam. Meg szabadultam ám tőle, de vállamól, egy percig se vette le, csak amikor már ültem be a kocsiba. Természetesen, Jake megint szúrós szemekkel nézett rá, viszont most nem állt le Luuis veszekedni. Segített be ülni az autóba, és hátra is ült mellém

- Hová most? -kérdi Jake belenézve a visszapillantóba

- Lia? -nézett rám Luuis

- Nem nézzük meg a telket? -kérdem, még mindig szipogva

- Miért ne. 

- Akkor irány az Elkin telekre. -indultunk el. Út közben a fiúk beszélgettek. Én csak az ablakon bámúltam kifelé. "Most miért ilyen kedves velem? Talán csak direkt viselkedik így? Korábban egyáltalán nem ilyen volt. Vagy eleve ilyen, és csak.. idegenekkel olyan, mint volt."

- Nyugodj meg. -kezdte el simogatni a vállamat. Bólogattam, de legbelül még mindig remegtem. Oda érve a telekhez, egy nagy fekete kapu fogadott minket. Ki nyitották, majd be hajtottunk. "Minden fekete, meglepő." Mindenhol öltönyösök álltak. Sokaknál, hatalmas fegyvereket is láttam. Ijedten nézek a fiúkra

- Nyugi, maradj mellettünk, és nem lesz gond. -kacsintott rám Jake. Erre még jobban kezdtem félni

- Fogd már be! Ne ijesztegesd már. -förmedt rá

- Jól van na. -fogatta meg szemét. Lehet, hogy féltem, de mikor meg láttam Luuis éj fekete szemeit, ahogy Jakere néz, na attól jobban féltem. Nem telt bele pár másodperc, rám szegezte minden figyelmét

- Jake viccelt, nem lesz semmi baj. -mondta nyugtatva. "Na ez a csávó tényleg gyorsan tud személyiséget változtatni." Luuis ismét segített ki szállni, majd 2 őr hozzánk jött

- Egy szót se. -mondta Luuis fenyegetően az egyiknek. Nem értettem mire mondta ezt, bár nem is izgat. Mindent folyamatosan el titkolnak. Csak azért mert, gyerek vagyok. És? Mi van abban?

A két férfi kíséretével mentünk a bejárathoz, és még az ajtót is ki nyitották nekünk. Be lépve, nem szó szerint, de az állam le esett. "Kívülről is nagy volt, na de belülről.. Mint egy szálloda"

"Annyi különbséggel, hogy nincs recepció"