𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

39. fejezet

"- Meg őrülök érted, annyira szeretlek. De vannak szabályok amiket be kell tartanod. -markolja meg torkomat"

Nagyon szorosan fogta torkomat, próbáltam ki szabadulni fogságából, de hiába, nem ment

- Luuis. -kapkodtam a levegőt

- Jaj, mi az drágám? Csak nem fáj? -szorította meg jobban a nyakamat

- Engedj...el. -továbbra is a levegőért küzdöttem

- Na, gyerünk szívem. Próbálj meg sikítani, vagy bármit is tenni. -búgta fülembe
"Muszáj ki szabadulnom, különben meg folyt."
- Mi lesz, ordíts egyet. -nevét fel hangosan
Minden erőmmel azon voltam, hogy le szedjem magamról, de egyszerűen nem bírtam. Kezdett elhagyni az erőm.
"Mi történt vele? Mi ütött belé? Mintha nem is Luuis lenne, hanem valaki más. Na de ki? Nem akarom. Legyen vége ennek! Ne!"

- Mind-járt meg.. -csuklott el a hangom. Hatalmas grimaszt láttam meg az arcán, majd el engedte nyakamat. Azonnal levegőért kapkodtam. Az egyik fiókot kihúzva ki vett egy kést és ismét felém jött. Most a hajamat fogta meg olyan erősen, hogy még a könny is kicsordult a szememből
- Mi-mit csinálsz? -remegett minden porcikám

- Talán nem egyértelmű? -tette nyakamhoz a kést

- Ne. Luuis, kérlek. Ne

.     .     .     .     .     .     .     .     .     .     .     .     .

- Kincsem. Kincsem. Lia. Ébredj fel. -hallottam meg egy mély hangot, amit azonnal felismertem. Pró-bált fel ébreszteni. "Akkor ez csak álom volt?"
- Kincsem. Kelj fel.

- Luuis. -nyitom ki lassan szemeimet

- Rosszat álmodtàl? -láttam meg éjfekete szemeit, ami másnak félelmetes volt, nekem pedig inkább gyönyörű
- Csak mert a nevemet suttogtad és azt mondtad, hogy 'kérlek, ne'. -hirtelen síri csend volt. Nem tudtam mit is mondjak. Örültem, hogy csak egy álom volt és nem a valóság. "Na de miért álmodtam ilyet?"
Eszembe jutott amit Brandon mondott, mielőtt elment

Vissza emlékezés:
          - Hogyha bármire szüksége lenne, csak szóljon. -adott nekem egy csetlit, amin a telefonszáma volt

           - Nem tolakodásból kérdezem, de mire lenne szükségem? Főleg öntől? -néztem rá kérdően

          - Tudok mindenről Lia. -nézett rám hatalmas vigyorral az arcán

          - Még is miről tud? -reménykedtem benne, hogy nem 'arról' tud, de hiába

          - Hogy azzal a szeméttel jöttél össze. -mutatott szemével Luuisra
          - Nem szeretném Lia, hogy bármi bajod essen. -fogta meg vállamat

          - Nem is isenrem önt. -egy lépést hátráltam, hogy ne legyen a keze rajtam
          - Ne mondjon olyat amit nem igaz, és, semmi köze nincs, hogy mit csinálok. -néztem rá össze húzott szemekkel

          - Sok mindent nem tudsz még erről a férfiról. Akárhogyan is hitegetnek téged majd, hogy jó ember, a végén te is meg fogod tudni, milyen ember valójában. -egy pillanatra megtorpantam
          - Majd egyszer kérdezd meg tőle, hogy mit csinált a volt 'barátnőivel'. És azt is, hogy miért nem mehetsz hátra a kertbe. -szúrós szemeivel nézett engem

          - Honnan tudja.. hogy nem mehetek hátra? -kicsit meg ijedtem

          - Sok mindent tudok. -fordult a kijárat felé, majd tett pár lépést és vissza fordult
          - Olyat is, amiről te nem tudsz -kis szünetet hagyott- -pedig kéne. -mosolygott, majd elment

- Ö, igen. Csak rosszat álmodtam. -mosolyogtam rá, jelezve, hogy minden rendben.
"Nincs semmi se rendben, nem akarom, hogy kérdezősködjön. Valahogy érzem, Brandon rossz ember, de valamiért nagyon kíváncsi vagyok, mit tudna nekem mondani."
Fel ültem, majd a telefonomon az időt néztem meg.
"16:40. Ha most el menne itthonról Luuis, tudnék vele beszélni." -törtem a fejem
"Valahogy meg kell oldanom."
"De még is mit csinálok én?"
Ez volt a legnagyobb kérdés.