𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

43,2. fejezet

- Hívd ide Siut. -intettem az őrnek, aki ott maradt velem az emeleten

- Már is, főnök. -sietett el

"Most majd ki derül, kit is választasz kislány. Így vagy úgy, de elérem és megszerzem amit akarok." -ittam ismét bele italomba

- Itt vagyok uram. Mit szeretne? -hadarta el kérdését

- Szervezz egy partyt, egy hét múlva. Ügyelj arra, hogy mindenkit hívj meg, és arra is, hogy ne kerüljön elő semmilyen fegyver vagy bármi ilyesmi. -nézek rá mogorván

- Igenis. De...uram? -kérdően néz

- Mi az? -ültem fel

- Ki az a mindenki? -le volt sokkolva, hogy vajon ki lehet még, akit nem hívnánk meg

- Wilsonékat és Pessottot is hívd meg. -mosolygok, miközben a tervemen jár az eszem

- De-

- Esetleg valami nem világos? -emelem fel hangomat. Nyelt egy nagyot

- Világos minden uram. -tekintetét a padlóra szegezte

- Akkor jó. Most el mehetsz. -sarkon fordult, majd elsietett

"Igaz, ebből csak én fogok ki jönni szarul, de muszáj, hogy találkozzak Liával, na meg persze lásson minket együtt Pessotto."

*2 órával később*

*LIA SZEMSZÖGE*

- Salcedo. -álltam meg a szoba ajtajában, miközben ő ki jött a fürdőből

- Igen? -mosolygott rám

- Beszélhetek veled? -áltam útjába

- Persze, miről szeretnél? -állt előttem egy száll törölközőben. Karjai tele voltak tetoválásokkal. Ha jól láttam, mind istenhez és a sátánhoz volt köthető, viszont voltak latin írások is, viszont azok nem tudom mit jelenthetnek. Mindkettőn válltól-csuklóig tartottak.
Picit zavarba jöttem, mivel hát én is nőből vagyok na.
Salcedo viszont mosolyogva nézte, ahogy bámulom felső testét
- Tetszik amit látsz? -mutató újjával húzta fel államat, hogy a szemébe nézzek.
Nem váoaszoltam semmit, csak bólogattam
- Jobb, mint Luuisé? -húzta össze szemeit

- Erre nem válaszolok. -löktem el kezét

- Miért nem? -hajolt le hozzám

- Mert nem. Ne érdekeljen az téged. -néztem rá csúnyán. Erre csak mosolyogva rázta a fejét
"A kis mocsok mindenre kíváncsi."

- Mit akartál egyébként kérdezni? -egyenesedett ki

- Azt, hogy ami...tegnap történt- -hadartam el

- Nem. Nem. Nem történt semmi. -emelte fel mindkét kezét, mintha fegyvert tartanék rá
- És bocsánat, amiért az engedélyed nélkül megcsókoltalak. Ígérem nem lesz több ilyen. -kacsintott rám, majd be ment a szobába fel öltözni

"Lehet, hogy azt hiszed nem engedtem meg, viszont sajnos meg engedtem. Ha Luiis meg tudja, nagyon pipa lesz. De...Salcedo is tetszik nekem. Valahogy el akarom neki mondani, de még is hogyan??"

*SALCEDO SZEMSZÖGE*

Be mentem gyorsan át öltözni, mivel így is késésben vagyok. Egy megbeszélésen kéne már lennem, ehelyet még itthon vagyok. "Faszomat."
- Lia.

- Igen? -jön be, miközben én gombolom be öltönyömet

- Sietnem kell egy megveszélésre, és szerintem csak este jövök haza. -kaptam fel az esernyőmet, amit direkt fel vittem a szobámba

- Rendben. -állok egyenesen elé

- Légy jó, és ha nem muszáj ne menj ki, oké?

- Nem megyek ki. -rázza meg fejét

- Majd hívlak, -megpuszilom homlokát,- Szia. -siettem le a lépcsőn, majd ki az ajtón
- Saverio, nem jöhet be senki. Értetted? -pattanok be a kocsiba

- Igen, értettem. Viszont.. -halkul el

- Viszont mi? Mond, sietnem kell. -mutatok órámra

*oda sietett hozzám* - Áll itt nem messze egy hó fehér rolls royce.

- Hó fehér? -kérdezem vissza

- Igen.

- Nem láttad ki ül benne?

- Nem. De nem rég állt oda.

- Figyeljétek meg ki az, és mint mondtam, nem jöhet be senki. Nem akarom, hogy valami baja essen Liának.

- Nem fog be jönni senki. -bólintottam, majd el indultam.
Mikor ki fordultam az utcára, láttam az előbb említett járművet
"Ki a fasz vagy te? Remélem nem valami nagypályás, mert akkor cumi van." -indultam el

*BRANDON LEE*

- Elhajtott uram.

- Biztos, hogy az ő volt?

- Biztos uram. Már csak az őrök és Miss Wilson tartózkodik a telken.

- Pompás. Ne mozdulj innen, még parancsot nem adok.

- Értettem.

- A többi pedig álljon készenlétben. -utaltam embereimre
"Kiszámíthatatlanok."

- Nem lesz gond uram.
Ki szálltam a kocsiból, majd a hatalmas fekete kapu felé sétáltam.
"Az enyém leszel... -fordulok meg, hogy a kapuval szemben legyek
...Bármi legyen is az ára." -az őrök rám tartották a fegyvert, bele értve azt a Saveriot is

- Imádom ezt a pillanatot. -néztem fel az égre. Pár pillanat alatt madárcsicsergésből, fegyverek hangját, az emberek ordibálását lehetett hallani. Golyók hangját, ahogy bele hatolnak az ember testébe. Gyönyörű szép volt. Viszont sajnos hamar vége lett.
Ki nyílt a kapu, én pedig lassú léptekkel sétáltam az ajtó felé.

*LIA SZEMSZÖGE*

Mivel unatkoztam, így le ültem kicsit zenét hallgatni.
Hallottam egy kis zajt, de nem tudom mi lehetett az. Túl hangos volt a zene.
Meg ijedtem, viszont tudtam, biztonságban vagyok.
"Biztos Salcedo jött meg. De akkor miért nem jön be? Miért kopogtat?"
Le siettem a földszintre, majd ki nyitottam az ajtót.
A szívem ki hagyott egy ütemet, mikor még láttam őt

- Szép napot. -mosolygott rám, mintha élete szerelme lennék