𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

11. fejezet

"- Apa? -nyögtem ki"

- Lia? -fagyott le ő is
- Kicsi kincsem. -nevetett fel
- Te vagy az?

- Igen apa, én vagyok az. -sírtam, de egyben nevettem is. Nem tudom, hogy kéne ezt ki fejeznem. Szomorú is voltam, de egyben boldog is. Szomorú voltam a miatt, amit anyával tettem, de egyben boldog is voltam, hogy végre 5 év után, újra hallhatom az apámat.

- Kincsem, hol vagy most? Téged keresnek most az embereim. -szerintem ő is el sírtam magát

- Ö, nem tudom. Egy kis étterem van itt a közelben, az a neve, hogy Restaurante Dayán. (Dayan étterem.) Onnan nem messze van egy elágazás. Ott vagyok most. -hadartam el

- Rendben, kicsi kincsem. Már is odakükdöm az embereimet, és ide hoznak hozzám. Rendben?

- Rendben. -lettem egyre boldogabb

- De...

- De mi? -le hervadt a mosolyom

- Hol van anyád? -kérdezte gyanakodva

- Nem..lehetne, hogy ezt majd ott ekmesélem? -kínos csend volt ez után

- Jolvan. Majd itt elmondod. Már is ott lesznek a fiúk. Addig is, vigyázz magadra.

- Igyekszem. -nevettem kínosan

- Szia kincsem.

- Szia apa.

Le tettem a telefont, majd a vér is megfagyott bennem. Megint túl gondoltam ezt az egészet, és megint cikázni kezdtek bennem a gondolatom.
"Mi lessz, ha még sem jönnek ide?" "Mi van, ha nem is azok lessznek?" "Mi lessz, ha egy idegen elrabol?" "Mi lessz akkor, ha idegesíteni fogom őket?" "Le fognak lőni?"

*LUIIS SZEMSZÖGE*

Még mindig nem találtuk meg a lányt. Se őt, se az anyját. Most Jake-et várom, hogy készen legyen a mintával. És igen, itt vagyunk még mindig a hotelben

- Na, találtál valamit? -kérdeztem reménykedve

- Igen, de van egy jó hírem, és rossz hírem. -nézett rám

- Mi a rossz hír?

- A rossz hír az, hogy tényleg itt járt Hepburn. A másik rossz hír pedig az, hogy mind kettőjüke a vér.

- Na és, mi a jó hír? -néztem rá értetlenül

- Ja, jó hírem az nincs.

- Akkor meg minek mondod? -ordítok rá

*telefon csörgés*

- Ez a tiéd. -mondtam, majd a nadrág zsebére mutattam

- Oh, Wilson. Még nem találtuk meg a-
- Mit?
- Hol? -erre már fel kaptam a fejem
- Megyünk. 2 perc. -tette le a telefont

- Na, mi az? -kérdeztem

- Meg van a lány. Innen nem messze van egy kis étterem, ott van tőle nem messze.

Ezzel szaladtunk is a kocsihoz. Nem kellett bele 2 perc, már meg is láttuk, ahogy ott áll egy fekete hosszú kabátban.

*LIA SZEMSZÖGE*

Nem kellett sok idő, meg pillantottam egy fekete Jeep-et. Mikor, már el kezdett tőlem nem messze lassítani, sejtettem, hogy ezek azok lesznek, az emberek akik apához visznek. Kicsit féltem, de mikor meg állt, ki szállt belőle egy több mint 2 méteres férfi. Világos kék szeme, sötét barna haja volt.

*LUIIS SZEMSZÖGE*

Mikor meg káttuk a lányt, le is lassítittam. Mellette le is parkoltam, majd Jake ki is szállt. Le hajolt elé, majd meg fogta kezét

- Hölgyem. -puszilta meg kézfejét

"Már megint kezdi ez a barom" -csaptam a fejemre