Be sietek a szobába, majd látom ismét, hogy Lia sír. Elfog valami furcsa érzelem, amit már rég éreztem. Ez lenne a megbánás. Le guggoltam elé, és megfogtam pici kezeit. "Olyan aprócska, és törékeny."
- Lia. -nyögtem ki nagy nehezen. "Még sohasem mondtam ezt, de bocsánatot kell kérnem."
*LIA SZEMSZÖGE*
El akartam húzni kezeimet, de nem nagyon engedte. Láttam szemében, hogy kicsit sem veszekedni vagy viccelődni akar, viszont én annál inkább akartam szóvá tenni, hogy már nagyon unom ezt az egészet
- Miattam sírsz, igaz? -kérdezi halkan. Nem válaszoltam semmit, mivel Isabel meg tette helyettem
- Igen, miattad. -szólt mérgesen. Luuis amilyen szomorúan nézet, mikor Isabel megszólalt, ismét elgurult az agya. Nem akartam megint az ordibálást hallgatni, így vissza húztam kezét, és ráztam a fejem jelezve, hogy ne csináljon semmit
- Miért csinálod ezt? -szólaltam meg elcsukló hangon
- Mi-mit? Miről beszélsz? -halkan beszélt, majd ült le mellém még mindig a kezemet fogva
- Hát nem- tudod? -néztem rá kérdően és meglepődve
- Nem. Valamit mondtam, vagy valamit csináltam? -kérdi egyre ingerültebben
- Kér- -akadt el a szavam. "Meg kell tőle kérdeznem, hogy mit érez irántam. Tudom. Tudom, hogy még csak 14 vagyok, de mindennél jobban szeretem őt. Mindig megért engem, és kedves engem. Ezt nem mondhatom el minden emberről. De még is, hogyan mondjam el neki, hogy kurvára szeretem őt?"
- Mit szeretnél mondani? -karolja át szép lassan derekamat. -elpirosodok, és ezt észre is veszi, kicsi nevetés hagyja el ajkait, majd jobban körbe fon karjával. "Ne csináld Luuis. Kérlek." Jobb kezemmel az ágyba markolok, mivel nem csak átkarolt, magához is húzott
- Luuis- -akad el megint a szavam. Még jobban húz magához, hogy ne tudjak ki szabadulni
- Ssssh. Csak nyugodj meg. -morogja fülembe, majd bal kezét a combomra teszi. Kicsikét simogatni kezdte, viszont szépen lassan haladt felfelé. "Isabel, miért mentél ki?" Ki ment miután ráztam fejemet
- Ne-Ne csináld. -nyúlok kezéért, de le fogja jobbjával, és folytatja tevékenységét. Össze rezzenek mert, már a combom végénél volt
- Félsz? -suttogja
- E-Engedj el. -már nem bírtam normálisan beszélni, mivel bevallom féltem, mit fog csinálni
- Adj rá egy okot, hogy miért engedjelek el. -húzta fel kicsit pólómat
- Mert még csak most fogom tölteni a tizenötöt. -hadartam el, de be nyúlt pólóm alá, és már a melleimet fogta volna meg, de meg állt. Végig nézett rajtam, majd íriszeivel a számat kezdte el figyelgetni
- Azt akartad kérdezni, hogy szeretlek e, igaz? -erre szemeim hatalmasra tágultak. "Hallott mindent amit Isabelnek mondtam?" Nagy nehezen felé fordítottam fejemet
- I-Igen. -bólogattam, de csak a földet bámúltam
- A válaszom igen. -búgta hátamba, majd nevetni kezdett egyet. "A mosolya, a nevetése." -mosolyodtam el. Mikor először rám mosolygott, már akkor bele szerettem. Gyönyörű volt. Állandóan azt nézném. -Lehet? -kérdi bociszemekkel. Nem hagyta, hogy válaszoljak. Megfogta melleimet, majd masszírozni kezdte azt
- Áú, Luuis. -szorítani kezdte, erre fel kiáltottam
- Ne haragudj. -búgja ismét fülembe. - Hozzá kell szoknom, hogy törékeny vagy. -nevetett ismét mély hangján
- Meg kell szoknod? -ismétlem meg szavait, és nézek újra rá
Rám nézett ördögi mosollyal, majd felkapott, le fektetett az ágyra, és fölém tornyosult. "Most el fogja venni a szüzességemet? -kérdezem magamtól
YOU ARE READING
𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/
Romance"-Nem is gondoltam volna, hogy 14 évesen egy 23 éves pszichopata gyilkos barátnője, majd 15 évesen már a felesége leszek." M: gyilkosság, dráma, szerelem, maffia, s3x, trágár beszéd Kitalált történet alapján!
