𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

36. fejezet

- Na gyere ide nagy lány. -nyújtotta ki karjait. Hozzá bújtam, majd szorosan meg öleltük egymást
- De le kéne menned. -ad arcomra egy nagy puszit

- Jól van. -bújok ki az ágyból, és vágok savanyú arcot

- Hagyd abba ezt a savanyú képet. -nevét fel halkan, és ki nyitja az ajtót nekem

- Köszönöm. -nézek fel rá. Le sétáltunk a konyhába, majd mikor jobban szemügyre vettem a férfit, hogy valyon ki lehet az;
"Valahonnan nekem ismerős vagy."
- Jó reggelt. -köszönök udvariasan, de Luuis hirtelen egy kicsit meglök
- Vagyis jó napot. -rázom meg kicsit fejem, és probálok mosolyogni, ami nem nagyon megy

- Szép napot. -villogtatja meg fehér fogait
- Beszélni szeretnék kegyeddel...

- Nem kell a színjáték. -ahogy ezt ki mondta, eröotetett köhögésbe kezdett Jake

- Négyszemközt. -fejezte be mondandóját, majd idegesen nézett a mellette ülő személyre. Éreztem, hogy Luuis a hátam mögé állt

- Mi olyan fontos Lee, hogy ezt négyszemközt kell megbeszélni? -kérdezi kíváncsian

- Ahhoz neked semmi közöd, Pessotto. -ha szemmel ölni lehetett volna, Luuis már nem lenne az élők sorában, ugyanakkor Brandon sem
- Édesapád küldött ide, hogy meg beszéljünk pár fontos dolgot. -emelte ki a "fontos" szót

- Miről lenne szó? -szólalok meg végre

- Ez csak kettőnkre vonatkozik.. -félbe hagyja megint mondatát

- Nem me- -ordította volna neki Luuis, de Jake félbe szakította

- Ki megyünk, de ha bármi olyat meg hallunk, az ablakon baszlak ki. -mutatott rá, majd hirtelen fel állt és ki vitte Luuist. Valamit mondott erre -mint meg tudtam Lee-, de azt nem értettem

- Miről szeretne velem beszélni? -fordultam felé

- Apád tett nekem egy ajánlatott, és ezt az ajánlatott nem tudom vissza utasítani.

- És még is milyen ajánlat?

- Egyszer majd meg tudod. -dönti oldalra fejét
- De most szeretnék tőled kérdezni valamit.

- Mit?

- Ha meg kérdezném, hogy hozzám jönnél e feleségül, mit válaszolnál rá? -várja válaszomat kíváncsian

- Nemet mondanék. -húzom össze szemöldökömet

- És miért?

- Ugye csak viccel?! Nemet mondanék. -szállok le a székről
- Nem is ismerem önt.

- Nem? -húzza fel szemöldökét csodálkozva
- Pedig kéne. Nem emlékszel rám? -mosolyog egyet. Erre csak meg ráztam a fejemet
- Brandon Lee vagyok. Kiskorodban sokszor meg kátogattalak. -teszi keresztbe karjait
"Én ilyenre nem is emkékszem. Igen, ismerős valahonnan, de biztos, hogy nem a gyerekkoromból."
Nem mondtam semmit. Kis csend után, össze szedtem minden gondolatomat

- Nem-

- Ha kell, erőszakkal viszlek el. -kifejezéstelen arcal nézett. Hátrálni kezdtem, amikor valami, vagy inkább valaki meg akadályozta azt.
"Honnan tudjátok mikor van szükségem rátok?" -halványan mosolyogni kezdek

- Ennyi idő elég volt, igaz? Mert már mehetsz is. -mutat a kijáratra Jake

- Nem, még nem végeztem. -áll fel, majd gombolja össze öltönyét
- Habár, tovább nem szeretnék kellemetlenséget okozni. -idegesíti Jakeet
- A többit, majd még meg szeretném beszélni kegyeddel. -simogatja meg vállamat
- További szép napot kívánok. -sétál ki az ajtón, mint egy király

- Hogy mersz- -mentem volna utána, de Luuis vissza húzott
- Engedj el. -próbálok ki szabadulni a rabságból, de nem sikerül

- Nyugodj le. -mondja parancsolóan, de közben hallottam, hogy nevet

- De most miért nevetsz?! -vontam kérdőre

- Elnézést. -nevetett tovább

- Jól van duli-fuli. -simogatta fejemet

- Nem is vagyok duli-fuli. -forrt már az agyam

- Tényleg? Akkor gondolom ezért se leszek mérges. -elkezdte össze borzolni hajamat, amit már többé-kevésbé ki tapasztalt, hogy azt utálom. Nevettek mind ketten, én pedig idegességembe nem tudtam mit tenni
"Egyszer ti fogjátok okozni a vesztemet."

Pár uncsi rész sajnos benne lesz, mivel valahogy le kell írnom a történéseket, de lesznek benne izgik is. 🫶