35. fejezet

698 25 1
                                    

Gyorsan meg ettem a felét a 'reggelimnek', majd meg ittam egy nagy pohár vizet. Nem telik bele pár másodperc, Luuisra nézek, aki a fotelon ülő férfit szemléli. "Valamit titkoltok. Már megint." -görbül le a szám amit Jake észre is vesz

- Mi a baj? -hajol előre. Meg rázom fejemet és ki szállok az ágyból. Be mentem a fürdőszobába, hogy ki fésüljem a hajam. Mikor már fogtam volna fel ló farokba, kopogtak. Mind ketten le mentek, én pedig addig fel vettem egy melegítő nadrágot és egy hosszú ujjú felsőt. Éppen nyitottam ki a szoba ajtaját, amikor meg hallottam a nevemet. Fejemet ki dugva, kukucskálni akartam, ami végül össze is jött. Egy olyan 40-50-es éveiben járó férfi állt az ajtóban, és Luuisszal beszélgetett.
"Liát keresem." -a fülem rögtön két méterre nőtt. Amint beljebb lépett, be is szaladtam, egyenesen vissza a fürdőbe.
"Ki ez az ember? Mit akar tőlem? Miért pont engem keres?" -rázott ki a hideg



*LUUIS SZEMSZÖGE*


- Liát keresem. -mondja Brandon mosolyogva

- Miért keresed? -húzom fel szemöldökömet

- Az nem a te dolgod Pessotto. -tér komolyra
- Az apja küldött. Szóval légyszíves engedj be. -lép beljebb. Kicsi hezitálással, de arrébb mentem. "Csak azért engedlek be, mert tudom milyen vagy. Még a végén ki találnál valamit."
Jake előre ment, majd felfelé indultunk a lépcsőn. Fel érve, meg álltunk, és oda léptem hozzá

- Ha bármi olyat mondasz neki- -nem tudtam végig mondani, mert félbe szakított ez a szerencsétlen barom

- Ugyan mit mondanék neki? -mosolyog, majd a másik barom meg mutatja neki, hogy melyik szobában van Lia. Be kopog Brandon, de nem történik semmi. "Ne nyiss ajtót Lia, kérlek."
A kilincshez nyúl, de nem nyitja ki
- Esetleg alszik? -néz ránk

- Ezek szerint igen. -ha szemmel ölni lehetne, már rég kinyirtam volna

- Akkor, ha nem baj, meg várnám még fel ébred. -teszi zsebre kezét

- Hát hogyne. Esetleg egy kávé? -kérdi Jake gúnyolódva

- Inkább ki hagyom.
"Hogy rohadnál meg."




*LIA SZEMSZÖGE*


Meg hallva, hogy azt mondták alszom, lassú léptekkel, be másztam az ágyba. Magamra terítettem, a fejemet pedig úgy be takartam, hogy az nem látszódott. A fülem ismét hatalmasra növekedett, mivel el indultak valamerre. Lefelé mentek szerencsére, így a takarót le is dobtam magamról. "Végre. Nem sokáig volt rajtam, de melegem volt már nagyon." Bele éltem a 'szabadságba' magam. Nem kellett volna. Ki nyitotta valaki az ajtót, majd teljes sebességgel magamra rántottam a takarót.





*LUUIS SZEMSZÖGE*



- Ö, ez mi volt?

- Luuis. -rúgom le magamról az előbb említetett
- Azt hittem, hogy az a férfi nyitott be.

- Azért bújtál be az ágyba? Mint ha aludnál? -nevet fel

- Muszáj volt. Nem akarok beszélni vele. Nem is ismerem. -ülök fel

- Nem ismered? -emeli fel szemöldökét
- Pedig téged keres.

- Tudom, hallottam. -forgattam meg szememet

- Azt mondta, hogy apád küldte ide. -jön hozzám

- De minek? Ugye nem akar sehová sem vinni? -nézek rá reménykedve

- Még ha el is akarna vinni, nem engedném. -ölel át
- Nem hagyom, hogy bármit is csináljanak veled. Rendben? -ad egy csókot homlokomra

𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/Where stories live. Discover now