𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

19. fejezet

Be lépve az ajtón, egy kés suhant el a fejem mellett

- Ja, csak te vagy az? -kérdezte Jake unottan

- Miért, kit vártál te barom? -háborodok fel

- Siena-t. Rühellem azt a nőt. -dőlt hátra a fotelban
- Lia már bent van? -emelte fel a fejét. Erre csak bólintottam, majd le ültem vele szemben

- Siena baszott fel, vagy Wilson?

- Az első. -forgatom meg szemeimet

- Ki basszuk az ablakon? -lelkesedett fel

- Benne lennék, de már el ment.

- Hogy hogy? -döntötte oldalra fejét

- Bele szúrtam a kést a karjába. -mondtam egyszerűen

- A fejébe kellett volna. -nevette el magát, majd kopogtak.

- Lehet. -mondtam. Lia lépett be az ajtón, de mikor meg láttam az arcát, fel pattantam a kanapéról

- Lia..te sírtál? -kérdi Jake megszempenve. Nem válaszolt. Csak állt egy helyben, és a padlót bámúlta

- A-Apa...beszélni akar veletek. -nézett rám ki sírt szemeivel

- Valami baj van? -megyek oda hozzá, mivel egyáltalán nem láttam rajta, hogy örülne. Meg akartam érinteni arcát, de Jake el rántotta a kezemet

- Inkább gyere. -mondta mérgesen. Liára néztem ismét aggódva

- Nincs semmi baj. -szipogta
- Menjetek csak, majd itt meg várlak titeket. -ment el mellettem le hajtott fejjel
"Valami nincs rendben"

- Gyere már. -szólt Jake, aki már a folyosón áldogált

*LIA SZEMSZÖGE*

Luuis-on láttam, hogy velem akar maradni, de egy picit egyedül akartam lenni. Ma, valahogy más. Folyton a tekintetemet keresi. Észre veszi, és szóvá is teszi, ha valami baj van velem. Most is...aggódott értem.
Próbáltam csak ő rá gondolni, hátha kicsit meg nyugszom. Nem sikerült. A könnyeim ismét csak folytak és folytak. Tenyereimbe temetkeztem, majd össze kuporodtam.
"Mikor lessz már ennek vége?"

*LUUIS SZEMSZÖGE*

Be mentünk Wilsonhoz, majd le ültünk elé

- Beszélnünk kell. -nézett ránk halál komoly tekintettel. Legszívesebben csak be húztam volna neki.
"Biztos vagyok benne, hogy te csináltál valamit, te rohadék"
- Mivel nem tudok mindig Lia mellett maradni, így kell valaki aki ott tud lenni vele mindig.

- Kire gondolsz? -kérdi Jake

- Inkább kikre. Kell egy, aki vele van mindig, és kell még egy, aki elviszi ahová csak akarja. Az, hogy ki melyik lesz, azt rátok bízom. -mondta karba tett kézzel.
"Én akarok vele lenni, és én is akarom elvinni mindenhová. Úgy hangzik, mintha egy gyerek mondaná ezt de, én akarom őt. Tudom, még csak 14 éves de.."
- Nos, melyikőtök-

- Majd én vigyázok rá. -vágtam a szavába. Erre csak értetlen fejek vettek körül

- Te? -kérdi Jake csodálkozva

- Hogy hogy így döntöttél? -értetlenkedett Wilson

- Te mondtad, hogy döntsünk. Így döntöttem. Lia mellett leszek. -jelentettem ki

- Félre ne érts, örülök, hogy így döbtöttél, csak nem ilyennek ismerlek. Nem vagy az a 'bébicsősz' fajta. -nevetett a végén
"Ha majd ki verem a fogad, akkor is így nevess"

- Tényleg nem az a fajta, de hát ezen nem lehet meglepődni. -nevetett Jake is
- Hisz Luuis tele van mindig melepetésekkel. -nézett rám, majd jelezte, hogy minnél hamarabb tudjuk le ezt az egészet, mivel tudom nagyon jól, hogy ő is vissza akar menni Liához

- Hát igen. Na de, sietnem kell. Megbeszélésem lessz. -állt fel
- Luuis, adok nektek egy telket, tudod, ahová párszor már elmentünk. Ott fogtok lakni. Jake, te pedig, majd el viszed Liát, ahová csak menni akar.

- Rendben. -válaszolt rá Jake helyettem is, majd fel álltunk

- Akkor megyek is. -lépett mellém
- Vigyázz a lányomra. -nyújtotta kezét

- Úgy lessz. -nézek rá kifejezéstelen arcal. Nem mutattam ki, de belül rögrön égni kezdtek bennem a vágyak.
Ki ment

- Fogd vissza a vágyaidat. -vágott hátba

- Ányádat ütögesd.

- Anyámat hagyd békén. -nevetett fel

- Menjünk vissza. -mondtam, majd szaludtunk Liához