𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

44. fejezet

- Szép napunk van, nemde? -mosolygott rám, majd dőlt az ajtónak

Sok ember a földön feküdt, azt láttam, viszont nem tudtam oda nézni, mivel hatalmas teste és a kabátja eltakarta őket. Pár ember még mozgott a háttérben, de nem tudtam ki venni, kik lehetnek azok. "Ugye...nem az történt amire gondolok?" -rázott ki a hideg "Nem, az nem lehet...vagy még is?.."

- Miért félsz ennyire? -nézett rám sötétzöld szemeivel

"Amiket hallottam rólad, jó hogy félek tőled."

- Miért nézel rám ilyen csúnyán?

"Mert utállak."

- És miért nem válaszolsz a kérdéseimre? -hajolt le hozzám, kb 5 centi választott el tőle

(Itt éppen nyomtam egy jumpscare-t. Na jó ez hülyén hangzik, mind1, ez nem vicces, vissza a lényeghez.)

Össze szedtem minden bátorságomat.
- Kérem, menjen el innen. -mondtam ki határozottan, majd meg fogtam a vállát, és el kezdtem tolni, viszont meg sem moccant. "Miből van ez az ember?"

- Hiába próbálkozol, -fogta meg csuklómat, - Nem fogok el menni innen, amég el nem mondom amit akarok.

"Bocs, javítok. *Állat*"

- Be enged kegyed? -lépett előre egyet előre, ezzel is jelezve, hogy hátráljak

- Mit akar tőlem már megint? -zárta be maga után az ajtót

- Egy kis ajánlattal jöttem. -nézett körbe, hogy van e valaki még a házban

- Ajánlat?

- 6 nap múlva szervezek egy partit, -vett ki a kabátja zsebéből egy borítékot, - A cím és az időpont is bele van írva. -nyújtotta át a levelet

- Miért mennék el? -a hátsó zsebemhez nyúltam, mivel a telefonomat kerestem, viszont fent felejtettem. "Baszki"

- Az apja érdekében. -vágta rá hideg mosollyal

"Érdeké-"
- Nem érdekel apám, se maga. Menjen el innen, és hagyjon békén. -ez az embernek nem nevezhető valaki, -mert még állatnak sem lehet, - Csak az apámmal tud jönni. "Apád így, apád úgy, szarok én apámra."

- Tudom, hogy össze veszett vele, de kérem, -állt meg egy picit, - Gondolja át. -tette a kezembe a borítékot. Ismét le hajolt hozzám, de most a fülembe suttogot;
- Hiddje el, nem áll szándékomban bántani önt. Viszont másokat igen. -egyenesedett ki
- Vigyázzon magára és a szeretteire. -mosolygott még egyszer, mintha valami öröm hírt közölt volna, majd ki sétált az ajtón. Amint le sétált a lépcsőn, azonnal utána futottam, viszont csak annyira, hogy lássam ahogy elmegy.

"M-Mi volt itt?!" -egy pillanatra a sok véttől ami az udvaron hevert, nem bírtam levegőt venni

A kapuhoz ért Brandon, majd vissza fordult;
- Gondolja át, hogy mit választ. -zsebre dukta kezét, és elment.

*SALCEDO SZEMSZÖGE*
*fél órával korábban*

- Az nem lehetséges. -jelentettem ki határozottan

- Bocsánat, miért is nem? -kérdi kötekedően az a nyomorék

- Mert nem! Ha el kapják az embereinket, csődbe is mehet a cég! Fogd már fel! -emelem fel hangomat minden mondatomnál

- Embereinket? -kerekedik nagyra szeme
- Tudtommal azok az én embereim! -ő is eréjesebb lett

- Elég legyen már! -ordította el magát az egyik fél.
- Maguk barmok, hogy akarják ezt a szart el intézni, -dobta le a papírokat az asztalra, - Ha veszekednek, mint két ökör?!
- Barmok. -jegyezte meg halkan, majd dőlt hátra székében a fejét fogva

Holnap folytatás 🤗