"Mindjárt megfojtja!"
Luuis hatalmas szemekkel nézett rám. El engedte a lányt, majd oda jött hozzám
- Hol voltál?! -kérdezte kicsit felháborodtan
- Majdnem megfojtottad Isabelt! -ordítok rá könnyeimmel küszködve
- Azért mert, őt kértem meg, hogy figyeljen rád. -mentegetőzött
- Nem láttad, hogy sok a dolga? -már folytak könnyeim. Ha ideges vagyok, mindig el sírom magam
- De akkor is, veled kellett volna, hogy maradjon! -ordította. Erre összerezzentem. Nagyon meg ijedtem. Félelmetes mikor mérges.
- Hol a fenében voltál? -ordított még mindig. Hátrálni kezdtem szépen lassan. Egy-kettőre Jake az oldalamnál volt. Neki is ment Luuisnak, én pedig elestem. Mikor már a földön hevertem, síri csend lett. Egy szó se jött ki a számon, egy könnycsepp sem esett le, egy mozdulatot nem tudtam tenni. Pont a kezemre estem, így azt kezdtem el fájtatni. Luuis egyhelyben állt, és csak engem nézett. Jake pedig sietett, és le guggolt hozzám
- Nagyon fáj a karod? -kérdezte aggódva. Nem válaszoltam, csak bólogattam. Segített fel állni, majd a kezemet meg fogva vezetett. Már a lépcsőn mentünk volna fel, mikor Luuis megfogta Jake karját
- Ugye nem én voltam? -nézett rám kifejezéstelen arcal
- N-Nem. -szipogtam. "Mit csinálhatnék? Egy bőgő masina vagyok, akire ha csak egy picit is fel emelik a hangját, már folyik a könnye."
- Biztos? -meg akart győzödni. Bólogattam. "Igazából, nem tudom. Egy lökést éreztem. Aztán a lábamban elestem. Igen, szerencsétlen is vagyok."
El engedte Jake karját, majd mentünk is tovább. Fel vezetett a szobámba
- Maradj itt kérlek egy picit. -ültetett le az ágyra. Igen. Meg fogott, és rá tett az ágyra. Nem elég, hogy 3 méteres mind kettő, még jobban le kicsinyítenek
- Magamtól is fel tudok ülni azt ágyra. -motyogom az orrom alatt
- Mit? -nézett rám kérdő tekintettel
- Semmi. -néztem lefelé. Így is ideges. Nem idegesítem fel még jobban
- Hozok valamit a kezedre. Addig maradj tényleg itt, jó? -mosolygott rám
- Rendben. -bólogattam ismét, majd ki ment. "Elképesztő ez az ember. Majd meg öli az ideg, de akkor is mosolyog."
*JAKE SZEMSZÖGE*
Mosolyogtam egyet, majd ki mentem a szobából. Éppen hogy csak be zártam az ajtót, le is hervadt a mosoly az arcomról. Na és miért? Mert, majd szétbasz az ideg. "Nem elég, hogy az a rohadék Hepburn után kell kutatni, még Luuis is rá tesz egy lapáttal, és keveri a szart. Rosszabb mint egy gyerek."
Az az Isabel, vagy hogy hívják, elment. Nem volt már a lépcsőnél. "Nem is csodálkoznék, ha nem jönne vissza." Luuis a konyhában ült. Én csak a falnak támaszkodtam, majd egy kis idő múlva, méltóztatott rám nézni
- Ha így akarod ki mutatni, hogy szereted, nagyon rossz úton jársz. -jegyeztem meg csökönyösen
YOU ARE READING
𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/
Romance"-Nem is gondoltam volna, hogy 14 évesen egy 23 éves pszichopata gyilkos barátnője, majd 15 évesen már a felesége leszek." M: gyilkosság, dráma, szerelem, maffia, s3x, trágár beszéd Kitalált történet alapján!
