𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

31,2. fejezet (18+)

- Hogy lehetsz ilyen szűk? -mondja, majd a levegőt kapkodja

- S-Sohasem csináltam még ilyet. -fájdalmamban én is kapkodtam a levegőt, ezért szaggatottan tudtam csak beszélni

- Már nem sokára jó lesz, higgy nekem. Már sokkal nedvesebb vagy. -kezdett el mosolyogni. Nem sokkal később olyat éreztem, amit még ez előtt soha

- Luuis. K-Kérlek, állj meg. -nyögtem folyamatosan

- Biztos, hogy nem. Pont a legjobb pillanatban miért állnék meg? -kérdi perverz mosollyal a száján. Alig hogy ki mondta, a testem megfeszült, majd a szemeim reflex szerűen becsukódtak

- Luu- -próbáltam ki mondani nevét, de nem jött össze

- Végre. -az ágykeretbe kapaszkodva, neki is megfeszült a teste, és a szemét is be zárta. Nem tartott sokáig, de utána úgy küszködtem a levegővel, mint aki egy maratont futott le. Luuis oldalra dült, majd ki terült. Be takart engem és az arcomra adott egy puszit. Természetesen még ebbe is bele pirultam. "Már ha csak a szemembe néz, már attól is el vörösödök." Próbáltam ez után fel ülni, de nem bírtam a fájdalomtól

- Nagyon fáj mindenem. -néztem a mellettem lévő mosolygó férfira

- Maradj. -nyomott lágyan vissza. - Pihenj még egy kicsit. -húzódott oda hozzám

- Ezt nem szabad senkinek sem elmondanom, igaz? -kérdem tőle az íriszeimet dörzsölve

- Igaz. Erről nem beszélhetünk még Jakenek sem. Rendben? -kacsintott rám a végén. Csak bólogattam. Jobb kezét arcomra tette, majd még egy puszit kaptam, de most a homlokomra. El tette a fiókba, amint meg tudtam sikosítót és vissza feküdt mellém. Át karolt jó szorosan. "Úgy élvezem mikor átölel. Legszívesebben mindig a karjaiban lennék." Ismét kezdtem dörzsölni szemeimet

- Nem megyünk lassan? A végén még itt fogok el aludni. -nézek rá

- Ha el is aludnál, haza vinnélek. -ül fel

- De akkor sem szeretnék el aludni. -jelentem ki, majd próbálok én is Luuis cselekvését követni. Ebbe kicsit ő is be segített, ugyanis még mindig fájt mindenem. Ki szállt az ágyból, majd fel vette ingjét és felém fordult

- Na gyere nagylány. -nyitotta ismét mosolyra száját. "Hogy lehet ilyen szép a mosolya?" -kérdezem magamtól. Kezeimet az övéibe helyeztem és fel húzott

- Most én vagyok a nagyobb. -ért fülig a szám

- Ha le teszlek akkor nem. -utánozott engem

- Az most nem számít. -fordultam el, majd játszottam el a sértődékeny kislányt

- Csak nem megsértődtünk? -nézett rám kérdően

- Én? -nézek rá és mutatok magamra. - Soha. -fordultam megint el. Válaszul csak nevetést kaptam

- Hogy lehetnek ilyen pici kezed? -csodálkozva bámulja őket

- Az én kezem nem is pici. Neked van akkora kezed. -szabadítom ki kezeimet, majd le lépek az ágyról

- Most hová mész? -rakta zsebre kezét

- A cuccaimért. -nem nézek rá, csak vissza vettem őket, majd a magassarkúmat is fel vettem

- Na és most hová mész? -kérdi megint felhúzott szemöldökkel

- Ki. -mutatok kifelé

- Ahhoz nem kéne ki nyitni az ajtót? -veszi elő a kulcsot. Erre csak egy unott fejet vágtam és oda is sétált. Nyitotta ki éppen az ajtót, mikor is meg kérdeztem tőle;

- Nem gombolod össze az inged?

- Miért, talán zavar?

- Engem? Dehogyis zavar. -fordulok el

- Akkor ezt nézd. -húzta perverz mosolyra már megint a száját és ingjét jobban szét húzta, így az egész felső teste látszódott

- Nem vagy normális. -húzom össze szemöldökömet

- De tetszik, igaz? "Hát persze, hogy tetszik."

- Egyáltalán nem. -megyek ki, majd a kanapénál meg álltam

- Nincs itt senki. Valld be, hogy imádod és azt is, hogy élvezted a szexet. -dőlt az ajtó párkánynak

"Miért kérded ezeket meg, ha úgy is tudod a választ?" -értetlenkedtem