𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

4. fejezet

Be szállt ő is a kocsiba, majd indultunk is. Mikor a 'hosszú' út után oda értünk, úgy kezdett el bánni velem, mint ha együtt lennénk. Az alatt a fél perc alatt ki kérdezte az egész életemet. Persze nem nagyon válaszoltam neki. Leginkább csak a házakat figyeltem. Meg érkezve a házhoz, le lassított, majd be hajtottunk a telekre. Meg állt a ház előtt, és egy szó nélkül adott az arcomra egy puszit. Kiszállt, majd ki nyitotta nekem az ajtót. Nyújtotta a kezét, de én csak meg fogtam a táskámat, és kiszálltam. Tudtam, hogy már ezzel fel idegesítettem, mert úgy be csapta a kocsi ajtót, hogy a kocsi majdnem eldűlt. "Ilyen erős lenne? Akkor talán még sem kéne fel idegesíteni?" -gondoltam
El ment előttem, és én követtem. Nem mintha nagyon akartam volna, de muszáj volt, mivel a hátam mögött 4 öltönyös faszi állt. Azok is kigyúrt állatok voltak, ezért jobbnak láttam, ha inkább követem ezt a fasz kalapot.

Be lépve a házba, rájöttem. Ez a fasszopó tényleg kurva gazdag. Még a pohár tartó a nappaliban is aranyból volt, ha jól láttam. "Tőle fogok kölcsön kérni, majd 10.-e után." -kicsit viccesre vettem a formát, bár nem kellett volna.
A ház ajtajánál meg álltak a kigyúrt állatok, úgyhogy a házban csak ketten voltunk. Fel vezetett az emeletre, egyenesen a teraszra mentünk ki, ahol ma délután figyelt. A terasz közepén volt egy kisebb nagyobb asztal megterítve 2 főre. A terasz körül pedig egy csomó szobanövény volt. Szép volt.
Oda ment a bal oldali székhez, majd ki húzta nekem, és mutatott, hogy foglaljak helyet. Így is tettem. Le ültem, a táskámat pedig magam mellé le tettem. Ő is helyet foglalt velem szemben. Be jött egy férfi, de ez most nem öltönyös volt, csak egy halvány kék ing volt rajta. Ahogy megtudtam, valami Bulyovszkynak hívják. Bulyovszky, talán orosz lenne?
Szólt neki, hogy hozhatja a vacsorát, majd ezzel el is ment

- Tudtommal nem szereted az éttermeket, úgyhogy inkább itt ennénk. Jó? -könyökölt az asztalra, majd küldött felém egy mosolyt

- Nem jó. -válaszoltam rögtön

- Most miért vagy ilyen velem? -játszotta el a szomorú kiskutyát

- Meg akartál fél éve erőszakolni, és még azt kérdezed, hogy miért vagyok ilyen veled? -keltem ki magamból

- Még mindig ezen lovagolsz? -dőlt hátra, majd fel húzta az egyik szemöldökét
- Igen, meg akartalak fektetni, na és? Most is azt akarom. -jelentette ki halál komolyan

- Hogy mi? -utolsó mondatára kerekedett ki ismét a szemem

- Most mi van? Azt hitted, csak kajálunk aztán mész is haza, vagy mi? -küldött felém egy perverz mosolyt

- Azt lesheted. Nem fogok veled lefeküdni, akárhogyan is kéred. -jelentettem ki idegesen

- Ki mondta, hogy kérem? Ha kell, erőszakkal viszlek be a hálószobába. De, ha nem jössz magadtól, nem foglak kímélni. Ezt most közlöm veled. -kifejezéstelen arccal nézett rám, majd jött is a séf

Amíg az asztalra tette a jobbnál-jobb, és drágábbnál-drágabb kajákat, én addig azon törtem a fejem, hogy hogyan ússzam meg ezt az egészet. Talán ki kellene találni valamit. Vagy...meg kéne fenyegetni.

- Min töröd a fejed? -vette fel a villáját

- Hogy ha meg vacsorázok veled, akkor el mehetek? -néztem a szemébe reménykedve

- Nem fogsz sehová menni holnapig. -kapta be az első falatot

- Ma jön haza a bátyám, és keresni fog engem. -és ismét hazudtam, mert nincs is bátyám

- Akkor, majd megmondja anyád neki, hogy el mentél. -evett tovább
"Valami jobbat találj ki Lia"

- Anyu már nincs otthon, és..

- Jaj Lia. Nem tudsz nekem hazudni, szóval nincs értelme az egésznek. -az utolsó reményem is meghalt

- De miért pont én? -nyögtem ki halkan
Erre fel állt, majd mögém jött

- Apád miatt, és persze mert tetszel nekem. -súgta fülembe

- M-Mi? -alig jött ki hang a számon