𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

22. fejezet

*LUUIS SZEMSZÖGE*

Fel mentem a lépcsőn, majd az ajtó felé mentem. Meg nézem, hogy zárva van e. Ez után én is le mentem a többiekhez. "Remélem nem kérdezi meg Lia, hogy mi van az ajtón túl. Először is, nem mondhatnám el neki. Másrészt pedig, nem tudom mi van abba a helyiségbe."

- Mr. Pessotto. -szólt az egyik őr nekem, mikor le értem a földszintre

- Mi az? 

- Meg találtuk Ms. Wilson édesanyját. -mondta suttogva. Erre lelkesedve, de még is mérgesen néztem az őrre. Ezt Jake meg is látta, majd oda sietett hozzánk. Liát kezdtem aztán keresni a tekintetemmel. "Jól van, a bejárónővel beszélet."

- Mi van, mi történt? 

- Meg van az a ribanc. -fogom meg a vállát

- Mi? Komolyan? -néz a mellettem lévőre

- Igen uram. De... -hajtja le fejét

- De mi? -kérdezem egyre idegesebben

- Sajnos Hepburn is vele van. -néz vissza rám

- Hogy mi van? -ordítok rá idegeségembe

*LIA SZEMSZÖGE*

Úgy meg ijedtem, hogy még a hideg is kirázott. Hátra nézek ki volt az, Luuis volt

- Mindig ilyen? -kérdezem Isabelt [ő a bejárónő, Isabel Iglesias]

- Nem mindig. Vannak azért kivételek, amikor nem őrjöng. -nevetett kínosan

- Szóval mindig ilyen. Értem. -forgattam meg szemem

- Akkor itt fogsz lakni? -mosolygott kedvesen

- Igen. Úgy néz ki. -küldök én is egy mosolyt

- Végre, nem leszek egyedül lány itt. -ért fülig a szája

- Már nem. Legalább tudunk beszélgetni majd. -tárom ki a kezemet

- Ige-

- Mi a baj? -kérdezem tőle, miután el csendesedett

- Sok a munkám, ezért nem nagyon lesz időm beszélgetni. -sütötte le fejét

- Jaj, nem baj. -rázom a kezemet. - Akkor, ha rá érsz. -mosolygok rá ismét 

- Rendben. -mosolya már nem volt igazi

"Vajon miről beszélhetnek? -nézek ismét hátra -, Biztos vagyok benne, hogy ha meg kérdezném, nem mondanák el."

- Én most megyek, ha nem baj. Sok dolgom van még. -ölelt meg, majd ment is. "Ő is rejteget valamit. De mit?" Körbe néztem ismét, majd egy irányba kezdtem el menni. A konyhában kötöttem ki. Le ültem az étkező asztalhoz, és ott kezdtem el várni a többieket. "Mármint ha még ma be fejezik a FONTOS, és TITKOS beszélgetést." 

*LUUIS SZEMSZÖGE*

- Jó, akkor holnap elkapjuk azt a két rohadékot. -mondom, majd a bejárati ajtó felé nézek

- Igen is u-

- Hol van Lia? -nézek szememmel körbe, de nem láttam őt

- Nem ment ki esetleg? Az előbb valaki ki ment. -fordult a kijárathoz Jake. Pont jött Isabel, az ágyneműt vitte volna fel az emeletre, amikor meg ragadtam nyakát, majd szorítani kezdtem

- Hol van Lia? -kérdezem tőle idegesen

- N-Nem tudom. -beszélt szaggatottan, mivel alig kapott levegőt. Próbált sikítani, de nem mert

- Utoljára kérdem. Hol van Lia?! -ordítok rá, majd emelem fel lassan, még mindig a nyakát szorítva

- Luuis, állj le. Engedd el. -szól rám Jake, de nem nagyon érdekelt

- Uram, hagyja abba. -szólt az őr is

- Ha nem mondod el, esküszöm, hogy megfolytalak! -mondtam el, mire számíthat

*LIA SZEMSZÖGE*

Kiabálást hallottam megint, úgyhogy siettem megnézni. Amikor ki értem, a vér megint megfagyott bennem. Luuis, Isabelt fojtogatta, a többiek pedig próbálták ki szabadítani szorításából, de hiába

- Luuis! -ordítok rá. "Mindjárt megfojtja!"