𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

39,3. fejezet

Le fagytam, mikor meg ijedt tőlem.
"Kivel beszélt?" -leginkább erre voltam kíváncsi

- K-kincsem, kivel beszéltél? -aggódva kérdeztem. Síri csend lett. "Csak nem.."

- Nem fontos. -törölte le gyorsan könnyeit
- Menjünk enni. -ment el mellettem sietősen, a telefonját pedig csak úgy szorongatta

- Lia, várj. -próbáltam megfogni a csuklóját, de nem jártak sikerrel

*LIA SZEMSZÖGE*

Le siettem a földszintre, majd a konyha felé vettem az irányt

- Lia, állj már meg. -sietett le a lépcsőn, én pedig siettem a konyhába. Le ültem az asztalhoz, viszont meg jelent ő, az ajtóban. Próbáltam úgy tenni, mintha farkas éhes lennék, szedni kezdtem ki magamnak a kaját, amikor felém állt

- Brandonnal beszéltél, igaz? -éreztem bőrömön azt a savanyú, és egyben keserű nézését. Remegett a kezem, de nem szólaltam meg. Le tettem a kanalamat, és csak csendben ültem
- Lia. -hangjáról nem lehetett leszűrni, hogy ideges-e vagy sem

- Igen. -mondtam unottan. Unottnak tűnt, viszont legbelül féltem, és ideges voltam

- És mit mondott? -ült le bal oldalamra
Nem mertem meg szólalni, nem mertem meg mondani, mit is mondott.
"Akár mennyire is rühellem Brandont, el kell mennem hozzá minél előbb."
- Miért nem mondasz semmit? -ért hozzám, erre ki rázott a hideg, majd a könnyem el kezdett folyni

Hirtelen le vette kezét rólam, és felállt. Az ajtóhoz sétált, mikor ránéztem. Meg érezte, hogy rá figyelek, mivel megfordult

- Menj. -mutatott kezével a bejárati ajtóra, hangja el csukló volt
Fel álltam én is, majd teljes gőzzel kifelé siettem. A fogasról el vettem a kabátomat, és ki siettem az ajtón. A lépcsőn pont sétált felfelé Salcedo. A könnyes szemeimmel alig láttam valamit, ezért véletlenül neki mentem, viszont nem kértem bocsánatot, csak futottam tovább. Kérdőn nézett vissza rám, de akkor sem álltam meg. Ki nyitottam a kaput gyorsan annyira, hogy ki tudják menni rajta, mivel alig volt erőm, ezért nehéznek tűnt a kinyitása. Jobb oldalra fordultam, majd minden erőmmel, egyenesen a járdán ketten el futni

*SALCEDO SZEMSZÖGE*

Lia után akartam szaladni, de a szemébe láttam a félelmet. Be siettem a házba, majd szememmel Luuist keztem keresni

- Miért szaladt ki sírva Lia? -vettem észre, hogy ott áll a konyha ajtajában

- Ne kérdezd, csak menj utána! -utasított. Mind két kezével fejét fogta, a szeme pedig könnyes volt
Ki rohantam, majd be ültem a kocsiba. Ki nyitották nekem a kaput, és már úton is voltam. Meg láttam jobb oldalon, hogy már az utca sarkán tart, úgyhogy 2x annyival mentem érte, mint a megengedettel. Mikor mellé kerültem, megállt, és én is így tettem
"Remélem nem az volt, amire gondolok, mert akkor cumi van."

- Lia. Szállj be. -nyitottam ki bentről neki a kocsi ajtaját. Nem ellenkezett, csak be szállt, majd be csukta az ajtót, és el indultam szépen lassan
- Brandonhoz akarsz menni, igaz? -kérdeztem fog csikorgatósan. Ki kerekedett szemekkel nézett rám, de hogy meg nyugtassam kicsit, mosolyogni keztem
- Szóval igen. -álltam meg a kocsival a lámpánál

- Luuis mondta? -szipogta

- Nem. Csak sejtettem. -fogtam meg a kezét
"Szóval igazam volt. Nagyszerű. Na most van itt az idő, hogy meg ássam a síromat."