𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

14. fejezet

El is indultunk a kocsival, majd egyre izgatotabb lettem. Nem értem miért. Nem ismerem ezt a két embert, csak a nevüket tudom. Mármint az sem biztos, hogy ez az igazi nevük. Nem kellene idegenekben meg bíznom, de valahogy azt érzem, biztonságban vagyok. Sokkal nyugodtabb lettem már akkor, mikor be ültem Madridban abba a Jeep-be.
Jake nagyon kedves, és vicces típusú. Na de Luiis... Ő valahogy más. Vagy eleve ilyen lenne?
"Na várjunk, miért érdekel ez engem. Lia, ő számodra egy idegen ember. Ne érdekeljen senki más." -próbálom le venni róla a szememet, de nem bírom. Annyira tetszik..a raszta haja, az éj fekete szeme...és a

- Meg jöttünk. -mondta Luiis, majd a visszapillantóból engem figyelt. El is kaptam a tekintetemet. Kicsit sem volt feltűnő, hogy őt bámúltam. Á, nem.

- Nos, Lia. Felkészültél a nagy találkozásra? -csapta össze a kezét mosolyogva

- Fejezd már be végre. -szólt mély hangján Luiis

- Ö, készen. Azt hiszem. -nézek ki az ablakon. Nagy levegőt véve, ki akartam nyitni az ajtót, hogy ki szálljak, de meg előztek. Egy kedves úriember előzött meg, majd mikor ki nyitotta meghajolt. Kérdően nézek rá, de nem jött semmilyen válasz, így hát ki szálltam. Nem sokkal a két férfi az oldalamhoz lépett

- Gyere utánam. -mondta Jake, majd el indult előttem. Én utána is mentem, és Luiis jött a hátam mögött. Mint egy robot, úgy mentem fel a lépcsőn. Szó szerint éreztem, ahogy engem néz. Fel érve a hosszú lépcsőn, Jake le állt beszélni az egyik őrrel, mármint gondolom, hogy az volt. Meg álltam az ajtó előtt, majd Luiis lépett mellém

- Miért vagy ilyen feszült? -nézett rám, és ki nyitotta nekem az ajtót

- Ö, köszönöm. -léptem be a hatalmas épületbe. Természetesen ő is rögtön ott volt mellettem, majd kicsit idegesen méregetett

- Nem válaszoltál a kérdésemre. -mondta csípőre tett kézzel

- N-Nem tudom. -szaggatottan beszéltem

- Talán félsz tőlem? -hajolt le hozzám

- Én? D-Dehogy. -fagytam le. Persze, hogy féltem, vagy..legalább is meg ijedtem

- Biztos? -kérdezte játékosan

- Luiis. -szólt Jake

- Mi van? -nézett Jakere unottan

- Állj le. Ne ijeszd meg Liát. -tette vállamra kezét

-egyenesedett fel
- Miért, ennyire félelmetes vagyok? - nézett rám. Nem mondtam erre semmit. Nem is tudtam volna mit mondani. A vér is meg fagyott bennem. Igaz, ijesztő volt a nézése, de valahogy tetszett az ijesztő tekintete, ahogy engem nézett folyamatosan fekete íriszeivel

- Inkább menjünk fel. Utána beszélni akarok veled. Nézett Luiisra. Erre Luiis csak bólintott, majd zsebre tette kezét, és még egy utolsó pillantást rám vetve, előre ment. Jake a hátamat fogva nyugtatás képpen, egymás mellett mentünk a lifthez. Ismét kínos csend volt. Csak annyi volt a különbség, hogy egy liftben voltunk. Elől álltam. De, most nem éreztem, hogy figyelt volna.
"Nem bírom róla le venni a szemem. Állandóan őt nézném. Folyamatosan, csak az ő neve jár a fejemben. Ha csak rám néz, melegem lesz, és el is pirosodok. Mint ha egy rák lennék."

- Miért van az, hogy mindig csak az idősebb férfiakra bukok? -motyogom halkan