𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

41. fejezet

RÉG VOLT MÁR RÉSZ :(  DE SOKKAL HOSSZABBAKKAL KÉSZÜLÖK, MIVEL NEMSOKÁRA ELÉRKEZÜNK A TÖRTÉNET FELÉHEZ. AZ 50. RÉSZTŐL PEDIG A ... FEJEZET HELYETT, CÍMET FOGOK ADNI NEKIK. ESETLEG HA VAN ÖTLETETEK CÍMEK TERÉN, A TÖRTÉNETTEL KAPCSOLATBAN TERMÉSZETESEN, AKKOR ÖRÖMMEL VÁROM AZT. ;)

- Most, hogy el ment ez az állat, beszélgessünk egy kicsit. -kulcsolta össze kezeit

- Mi az a fontos dolog amit el akar mondani nekem? -nyeltem egy nagyot

- Na~ -mondta hosszan, majd szét tárta kezeit. - Ilyen öregnek nézel? -nevetett fel. "Mondjuk az igaz, hogy jó pár évet le tagadhat. Salcedo mesélt erről a férfiról egy csöppet." 'Így be is mutatom nektek;'

Brandon Lee:   50 éves, a koreai maffiózó család örököse. A családjából nem maradt senki, csak ő. Család tagjainak halála ismeretlen. Páran azt mondják, hogy balesetben haltak meg. Vagy talán még sem? Ő a 'Magányos Farkas'. Na jó ez rossz példa volt, ö.. mindegy is. Nagyon sok embert ölt már meg, csak az évek során, éppen ezért minden rendőr őt keresi egyfolytában. Azért nem tudták soha elkapni, mert állandóan változtatja a nevét, és kevés ember ismeri a valós nevét. "Azon kívül, hogy ötven éves... nem rossz pa  ..akarom mondani.." Mikor bele nézek sötétzöld szemeibe, látom bennük a haragot, gonoszságot, és egyben a jóságot is. Az emberein látszik, hogy félnek tőle. Nagyon is. Nem tudom mi vagy ki késztette őket, hogy szolgálja Brandont, de abban biztos vagyok, hogy nem szép szóval, vagy pénzzel. 

- Dehogy, csak nem tudom hány éves, így nem akartam udvariatlan lenni. -jobb hazugságot ki sem tudtam volna találni, na sebaj

- Nyugodtan tegezz, és hívj csak Lee-nek. -erre csak bólintottam. - Na és persze annak is örülnék, ha nem félnél tőlem. -hajolt közelebb hozzám

- N-Nem félek. -néztem oldalra

- Pedig nagyon úgy tűnik. De- -hagyta abba mondatát, majd arcomat megfogva, lassan a tekintetemet vissza vezette hozzá. Próbáltam el húzni a fejemet, de nem engedte el azt. Fel állt a székéből, majd le guggolt elém. "Most meg mit fog csinálni?!" -bevallom, féltem. Féltem, mert nem akartam ugyan azt át élni, mint ami a múltban történt

- Mit fog most csinálni? -kezdett el remegni a kezem. Nem akartam, de sajnos észre vette. Nem szólt egy szót se. Vissza nézett rám, majd kezével a fülem mögé tűrte az egyik rakoncátlan kincsemet

- Még mindig nem tegezel. -jelentette ki nevetve. Nem sokkal később le hervadt a mosoly az arcáról. - A múltkorival kapcsolatban szeretnék veled beszélni. -ahogy ki mondta, fel álltam hirtelen, amitől meglepődött

- Ha csak ezért hívott ide, akkor-

- Nem csak ezért. -állt fel. - Más miatt is. De előbb tisztázni szeretném a dolgokat. -"Meg változott a múltkori óta, máshogy beszél, és máshogy viselkedik. Ez nem jó, nagyon nem jó." A biztonság kedvéért, a széket kicsit odébb tolva, hátráltam

- Mit akar tőlem igazából? -néztem rá gyanakodva, mintha tudnék valamit. - Miért akar engem elvenni? Egy gyereket. -hangsúlyoztam ki a 'gyerek' szót

- Mert nagyon szé-

- Ne verjen át. -emeltem kissé fel a hangomat, majd ismét kicsit hátrébb mentem

- Lia, állj meg. -maga elé nyújtotta mind két kezét, ezzel is jelezve nekem

- Mondja meg végre, hogy mit akar tőlem. -halkultam el. Nem mertem, vagy.. nem tudtam hangosabban beszélni

- Már el mondtam, de a szavamba vágtál. -egy lépést tett felém, én pedig megint hátrálni kezdtem

- Állj meg kérlek. Nem akarlak bántani. Kérlek. -halkan mondta már ezt

*BRANDON SZEMSZÖGE*

"Most mi a francot mondjak neki?"

Vissza emlékezés 3 nappal ezelőttre:

     - Meg mondtam! Nincs egyesség, amíg el nem veszed a lányomat.

     - És ha elrabolnám?  Úgy is feleségül tudom venni, és nem tudna róla senki. 

     - Nem lehet. Intézd el úgy, hogy magától akarjon hozzád menni. 

     - Mégis hogy a fenébe? Csak úgy nem fog az ölembe ugrani.  

     - Nem kell, hogy szeressen. Csak az, hogy menjen hozzád és fogadja el ezt az egészet. 

     - És hogyan? Hallgatlak. 

     - Találj ki valamit gyorsan, és intézd el. Vagy talán nem kell ami ezért jár? 

Vissza emlékezés vége.

"Bassza meg."