𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

42. fejezet (18+)

*BRANDON LEE SZEMSZÖGE*

"Valahogy meg kell szereznem ezt a lányt. De hogyan?"

- Siu. Gyere ide. -intettem neki

- Igen főnök? -sietett felém

- Vidd Liát Salcedohoz. -a lány félve Siura nézve, lassan oda sétált hozzá

- Értettem. -bólintott egyet, majd intett Liának
- Erre kövessen kérem.

"Még most makacs vagy, de már nem sokáig. Egyszer majd meg unod, és sírva jösz hozzám!"

*LIA SZEMSZÖGE*

Előre vezetett a férfi, ahol a kocsi is állt.
Remegett mindenem. A lábaim, a kezeim, az egész testem. A szívem ezerrel vert. Salcedo az őrökkel beszélgetett, viszont mikor meg látott, oda szaladt hozzám

- Minden rendben? -kérdi aggódva, majd fogja meg két vállamat. Nem tudtam a számat ki nyitni, egyszerűen nem ment. Így inkább csak bólogattam, majd tekintetem a szemei és a kocsi közd cikáztak.
Vette a lapot. Ki egyenesedett és a kocsihoz mentünk. Ki nyitotta az ajtót nekem, én pedig teljes gőzzel ugortam be. (Na jó, azért nem szó szerint)

Ki értünk a kapun kívülre, majd a sarkon le húzódott Salcedo

- Miért álltál meg? -hadartam el, mivel még az ajkaim is remegtek

- Lia. Figyelj, tudom sok neked ez egyszerre. De.. kérlek, nyugodj meg vagy legalább próbálj meg kicsit pihenni. -fogta meg ismét két vállamat

- Hogy nyugodjak meg?! -kiabáltam rá, majd könnyek hullottak a szememből. Hangos sírásba kezdtem, de Salcedo át ölelt és hagyta, hogy rá düljek. Furcsa volt, mert eddig soha nem engedte meg senkinek, hogy bárki is hozzá érjen

- Add ki. Nyugodtan. Én itt vagyok. -ölelt át szorosabban. Egy idő után talán az ölelése nyugtatott meg, talán az, hogy ki tudtam sírni magam. Nem tudom. De egyett tudtam; hogy Salcedo egy angyal. Tettetti, hogy ő kemény, erős, mogorva férfi, de legbelül egy arany szívű ember, amit mindenkinek meg kellene ismernie

- Miért keveredek ilyenekbe? -kérdeztem még mindig sírva
- Miért? Salcedo, miért? Miért kellek én ennek a férfinak, mikor nem is ismer engem?! -ordítottam ahogy csak tudtam.
Pár másodpercre úgy éreztem meg szünt számomra a levegő, viszont tévedtem. Csak ajkait éreztem az enyémen, kezét pedig derakamon tartotta. Akartam én tőle azt a csókot? Akartam, hogy hozzám érjen? Akartam én egyáltalán, hogy el vigyen ahhoz a fasszopó baromhoz?...

Lassan el távolodott kicsit tőlem, de nem engedett el egy percre sem. Most a fülemen éreztem ajkát. Ki rázott a hideg ahogyan vette a levegőt. Hátra engedte ülésemet, majd késztetett, hogy dőljek hátra. "Miért teszek eleget a kéréseinek? Hiszen nem is szól semmit. Akkor mégis miért tudom, hogy mit akar?"
A bal lábát a két térdem közzé tette. Felém tornyosult, én pedig csak égszínkék szemeit csodáltam

- Úgy nézel most rám, mint ahogyan Luuisra szoktál. -súgta halkan, meg ne ijedjek

- Nem akarom... -ráztam meg fejem

- Mit? -simogatni kezdte derekamat

- Beléd szeretni. -lélegeztem mélyeket

- Jo...bban bánnék veled. -derekamat kicsit megszorította, majd lassan nekem esett. A nyakamat kezdte el csókolgatni, de ennek hamar vége lett. Az ülésre térdelt, hogy combja hozzám érjen. Halkan felnyögtem, mire ő még jobban feljebb tolta térdét

- Sal..cedo, nem akarom... -csuklott el a hangom

- Én se, viszont te kényszerítesz erre. -ezek után minden erőmnek vége lett. A csókjai, a keze, ahogyan nyakam köré fonta. Kis idő múlva, mikor az utolsó csókunkat be fejeztük, már alig tudtam ébren maradni
- El viszlek magamhoz, hogy nyugodtan ki tudd magad pihenni. -búgta fülembe, majd vissza ült a kormány mögé.

"Akartam én tőle azt a csókot? Akartam, hogy hozzám érjen? Akartam én egyáltalán, hogy el vigyen egyáltalán ahhoz a fasszopó baromhoz?"

Talán egyszer meg tudom én is, és te is a választ.