𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

13. fejezet

Nem sokkal később fel is szállt a gép. Pontosabban délután 2-kor. Én csak egy helyben ültem, meg sem szólaltam. Bár mondjuk lett volna mondanivalóm, de jobbnak láttam, ha nem szólok egy szót se. Jake és Luiis-on kívűl még 3 férfi volt a gépen. Plusz még a pilóta. Nagy volt a csönd, egészen addig amíg meg nem szólalt valaki;

- Megint 10 óra utazás. De jó. -mondta Jake, majd dőlt hátra

- Tudsz rövidebb utat? -nézett rá Luiis unott arca

- Istenem. -tette Jake fejére a kezét
- Na de mesélj egy csöppet. -dőlt előre hirtelen

- Miről meséljek? -néztem rá értetlen fejjel

- Magadról. Vagy, hogy miért jöttetek Madridba?

- Ne kíváncsiskodjál már ennyire. -nézett rá mérgesen Luiis

- Mit meséljek magamról? -néztem Luiisra kedvesen

- Mármit. -döntötte oldalra fejét
- Mit szeretsz mondjuk csinálni, vagy mit nem szeretsz csinálni. -nézett rám mosolyogva. Kicsit szerintem el is pirosodtam, mert Luiis is engem nézett. "Egész idő alatt talán egyszer ha rám nézett. Talán már most nem bír engem? Vagy sokat beszélek? Be kéne fognom a számat?" -gondoltam
Mielőtt még szólaltam volna, Luiisnak meg csörrent a telefonja.

- Sí? (Igen?) -szólt bele a telefonba
- No. (Nem.)
- Nosotros estamos en nuestro camino. (Már úton vagyunk.)
- Sí, él también está aquí. (Igen, itt van ő is.)
- Todo bien. (Rendben.) -ezzel le is tette a telefont
Megint csak csöndben néztem előre, mert hát nem értettem belőle semmit. Még Jakeel is elkezdtek spanyolul beszélni, szóval, hogy el üssem az időt, ézelődni kezdtem. Ezt észre vették mind a ketten, és adtak egy telefont. Játszani kezdtem rajta.

*10 órával később*

Röpke 10 óra el is telt. Éjfélre meg érkeztünk Bogotába. Hatalmas és nagyon szép város. Egy üres repülőtéren szálltunk le. Fura volt. Nem volt ott senki. Ezzel nem nagyon foglalkoztam, mert a város maga a gyönyör volt.
Kis idő múlva egy fekete Audi jött szembe velünk. Luiis egy szó nélkül oda ment a kocsihoz, kiszállt a sofőr, majd be ült

- Gyere, ülj be te is. Menjünk apádhoz. -kacsintott rám

- Jake. -meg álltam, majd halkan szóltam neki

- Igen? -nézett vissza mosolyogva

- Ö. -mentem oda közelebb hozzá
- Valamit csináltam?

- Ezt most, hogy érted? -értetlenkedett

- Luiis esetleg nem kedvel? Mármint nem mintha.. -mentegetőztem

- Értem, hogy mondod. -nevetett fel
- Tudod, Luiis nem egy egyszerű eset. Nem szeret megnyilni másoknak. Éppen így nem nagyon tartja azokkal se a szemkontaktust akiket nem nagyon ismer. -magyarázta el

- Ó. -világosodtam meg

- Szóval nem azért nem néz rád, mert nem kedvel. -kacsintott rám még egyszer, majd be ültünk mind ketten a kocsiba. Természetesen hátra ültem.
Jobb a békesség.
Nem igaz?