Egy újabb éjszaka a temetőben

Baj közeleg

Clarie (énekel): „But it's a bad debt / Certain death / But I want what I want / And I gotta get it / When the fire dies / Darkened skies / Hot ash, dead match / Only smoke is left" (Sia- Fire meet gasoline)

Damon Lewis: Ezek a mai slágerek szörnyűek! Néhány századdal ezelőtt még tudták mi az a zene!

Clarie felkönyökölt az ágyban, de rögtön visszahúzta a fejét, mert a reggeli napfény túl erősen a szemébe sütött. Le akarta hurrogni Damon Lewist, hiszen ez volt az egyik kedvenc száma az utóbbi időben, de inkább csak odabújt, és folytatta a dalolást. Damon Lewis nagyon sóhajtott, de türelmesen hallgatta. Clarie miután megunta, kérdőn nézett a vámpírra.

Clarie: Nem maradhatnánk itt, mondjuk úgy örökre?

Damon Lewis: Mint tudod, ez nem rajtam múlik. Én nem öregszem, akármeddig maradhatnék. De nem maradok, mert valakinek vigyázni kell rád.

Clarie: De ha én is vámpír lehetnék...

Damon Lewis idegesen csapott a takaróra a kezével, de Clarie ijedtségét látva próbálta titkolni ingerültségét, és amilyen kedvesen csak tudott az adott szituációban, válaszolni.

Damon Lewis: Nem azért mentél mindezeken keresztül, hogy most végül úgy dönts, a lelked nem számít. Hiszen azért volt minden.

Clarie: De ha én veled akarok maradni?

Damon Lewis: Nem akarsz.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Chloë és Akashi repülőre szálltak, és bár már jártak Amerikában, furcsa volt nekik, mert hát mégis csak azért egy másik világ. Akashi a GPS-ét böngészte amint leszálltak, hogy megtalálja Clarieék házát.

Chloë: Elivleg ebben a házban lakott Clarie, vagyis itt lakik Will.

Akashi: Hajrá...

Chloë vett egy nagy levegőt, és kopogtattott. Egy barna hajú, egyész helyes fiú nyitott ajtót.

Will: Clarie, mondtam, hogy nem akarlak itt látni.

Chloë: Nem Clarie vagyok. Basszus...

Akashi: Úhh, ez kemény menet lesz, hoznom kellett volna popcornt.

Will: Clarie, el kell menned, mielőtt valaki meglát!

Chloë: Nézd, tudom, hogy Clariet látod itt magad előtt, ami kicsit furcsa de mindegy, de nem ő vagyok. A nevem Chloë, és Clarie egy barátja vagyok.

Will: Aha.

Chloë: Viszont ahogy látom Clarie már nincs itt.

Will: Jól látod.

Will már épp becsukni készült az ajtót, amikor Akashi megállította a lábával. Chloë ezért kissé értetlenül nézett rá, de Akashi egy „bízz bennem" tekintettel nézett vissza.

Will: Mit akartok még! Szálljatok le rólam!

Akashi: Nem érdekel, miért nem halsz meg?

Will: Kizárt, hogy tudd a választ!

Akashi: De tudom. Az hogy nem vagy igazi ember.

Will: Na jó, ez két napon belül már a második furcsa dolog. Nézzétek, semmi ilyesmi nem érdekel, csak élni akarom az életem, rendes emberként.

Akashi: Igazat mondasz, de ez nem fog menni.

Will: Akkor mondd el, mit tehetek értetek?

Akashi: Gyere el velünk Franciaországba, hogy megtanuld használni a képességed.

Will: Azt sem tudom, mi a képességem!

Chloë: Azért kéne eljönnöd, hogy ezt kiderítsd!

Will: Adjatok időt.

Akashi: Persze, természetes. Örülök, hogy megismerhettelek, Will. Sokat hallottunk rólad.

Will: Aha. Na sziasztok!

Will kicsit túlságosan is erősen rájuk csapta az ajtót. Chloë Akashira nézett, először kissé ijedten, de aztán Akashi elmosolyodott, és kitört belőlük a nevetés.

Akashi: Szegény Will tuti beleőrül már ebbe a hajcihőbe.

Chloë: Az tuti. Hogy találjuk meg Clariet most?

Akashi: Nem tudom. De én fáradt vagyok, nem keresünk egy hotelt?

Chloë: Nem rossz ötlet.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Brenda épp a gyengélkedő-szobája ajtaján lépett ki, és közben nagy levegőt vett. Végre teljesen felépült, nincs több kontroll és agy turkászás, úgy döntött, jót fog tenni neki egy kis változás. Elindult kifelé, de valami nem hagyta nyugodni, különösen mikor elhaladt egy bizonyos ajtó mellett. Lassan visszasétált és megnézte a nevet: John W. Eltöprengett, hogy be merjen-e menni. Végül úgy döntött, tudni szeretné, mi történt Johnnal. Óvatosan kopogott, majd benyitott, és meglátta Johnt, aki alig volt ébren, de mikor meglátta Brendát, valami szikra átfutott a szemén. Megismerte. Brenda odaült az ágy szélére, de nem tudta, mit kéne mondania. Azt sem tudta, hogy ami még a baleset előtt örtént, az Gregoryval, vagy Johnnal történt. Hallotta a történetet, de senki sem tudta, mi az igazság. Viszont azt felmérte, hogy John nincs megfelelő állapotban ahhoz, hogy válaszoljon ezekre a kérdésekre. Jó néhány perc telt el néma csendben, azonban nagyon sokat számított mindkettejük számára. Bredna végül felállt, nyomott egy puszit John homlokára, és távozott. Bár egyikük sem szólt egy szót sem, sok mindent megbeszéltek, és mindkettejük valami jó érzés fogta el. Olyan régóta először. Egészen addig, amig hirtelen meg nem szólaltak az Intézet vészjező szirénái. Soha, de soha nem kellett még őket használni, sokan már azt gondolták, nem is működnek.

Mindenki tudta: Baj közeleg.