Egy újabb éjszaka a temetőben

Bonyodalmak

~ ~ ~

Clarie: Hé Chloë, nem is volt időm elmondani még, de...szóval...már én is látom, ki vagy. Mármint, lánynak nézel ki, és...

Chloë: Komolyan? Van akit évek óta ismerek, és semmi sem változott. Ez tök menő! És, hogy teteszem?

Clarie: Nagyon szép vagy.

Chloë: Haha, olyat mondj, amit nem tudok.

Clarie: Nézzd, az ott Tokió!

A két lány tátott szájjal bámult ki a pici ablakon. A kilátás leírhatatlanul szép volt. A hatalmas felhőkarcolók teteje szite elérte őket, és az a sok, villogó fény szinte megbabonázta a szemeiket.

 Néhány perc múlva már a tokiói reptér előtt álltak, és azon tanakodtak, merre kezdjék a keresést. Végül úgy döntöttek, körülnéznek itt helyben. Clarienek hamar elege lett a sok emberből, akik körülvették őket. Chloë-nak persze még jobban, ugyanis néhányan a kelleténél is jobban megbámulták, mivel azt hitték, ismerik.

Chloë: Utálom, hogy ennyi ember van itt.

Clarie: Nem mehetnénk be valami kevésbé zsúfolt helyre? Talán abba a kávézóba nincsenek olyan sokan.

Chloë: Felőlem. Bár lehet messzebb kéne jutnunk a repülőtértől. És amúgy is, esteledik, jobb lenne, ha inkább egy szállodát keresnénk.

Clarie: Mit szólsz ahhoz ott?

Clarie egy viszonylag kicsi, három csillagos hotel felé mutat. Chloë  bólint, úgyhogy bemennek. A recepciós persze tud angolul, sőt, ami Chloë-t lenyűgözte, még egyéb 6 nyelven, így franciául is. Kértek egy kétágyas szobát, majd felballagtak a hatodikra. A szoba nagyon szűkös volt, de hangulatos. Chloë az ágyára vetődött, Clarie pedig szemügyre vette a művirágokat a kis, fekete vázában. Rá kellett jönnie, hogy van köztük egy fekete rózsa, ami ráadásul igazi.

Clarie: Hé Chloë, ezt nézd.

Chloë: Fekete rózsa? Ez elég beteg vicc.

Clarie már válaszolt volna, mikor megszólalt az aranyra festett, tárcsázós telefon, amiről mindketten azt hitték, csak egy dísz. A két lány egymásra nézett, majd Clarie óvatosan felemelte a készüléket, és a füléhez emelte.

Clarie: Halló?

Damon Lewis: Clarie, gyere ki a hotel mögötti utcára. Egyedül gyere. Ez fontos. Kérlek.

A telefonban egy kattanás hallatszott. Damon Lewis letette.

Chloë: Ki volt az?

Clarie: Nem szólt bele senki. Hallod, azt hiszem lemegyek, és hozok valami kaját jó?

Chloë: Haha, oké, de ne mozogjon, jó?

Clarie: Megpróbálok találni az igényeidnek megfelelőt.

Clarie felhúzta a kabátját, és elindult lefelé. Mikor a hotelajtó kinyílt előtte, és a hideg szél a szemébe fújta a haját, eszébr jutott az álma, és elbizonytalanodott, hogy megbízhat-e Damon Lewisban. Mostmár azonban nem akart visszafordulni, így kiment, és a hotel mögötti sikátorban áldogálva úgy érezte, most fog megtörténni ami az álmában is. Azzal nyugtatta magát, hogy még nincs 18 éves, és így biztosan nem azért jön a vámpír, hogy átváltoztassa. Clarie nekidőlt a falnak, összehúzta a kabátját a nyakán, és várt. Néhány perc múlva lépteket hallott, és meglátta az út végén Damon Lewist, aki szokásához híven öltönyben jelent meg.

Clarie: Itt vagyok.

Damon Lewis: Helyes. Úgy éreztem, meg kell mutatnom valamit.

Clarie: Mit?

Damon Lewis: Gyere közelebb.

Clarie közelebb lépett a vámpírhoz, az pedig erősen megszorította a lány mindkét csuklóját. Az erős fájdalom ellenére Clarie arcán semmi érzelem nem látszódott. Hirtelen azonban elsötétült körülötte minden. Egy lágy, fehér pontocska jelent meg a csukott szeme előtt, és egyre közelebb ért hozzá. Egy fehér ajtó, és Clarie felismerte saját szobájuk ajtaját az intézetben. Egy árnyék jelent meg az ajtón, szürke színűvé változtatva azt. A kilincs lenyomódott, az ajtó résnyira kinyílt, majd visszacsapódott. Néhány perccel később újjabb árnyék jelent meg az ajtón, de ehhez már tulajdonos is tartozott. Brenda óvatosan kopogtatott az ajtón. Egy idő után benyitott, és vele együtt mintha Clarie is belépett volna a szobába, ahol csak Johnt látta, aki éppen akkor ugrott fel az ágyról. Arcán meglepetés tükrözödött. Brenda elült a fiú mellé, és mélyen a szemébe nézett.

Brenda: Beszélnünk kell.

John: Tudom.

Clarie végéghallgatta a beszélgetést, és végignézte, ahogy az lezajlik. Nem igazán értette, miért látja ő ezt, neki ehhez semmi köze, egészen egy bizonyos mondatig.

Csókolj meg.

Clarie hirtelen megszédült. John sosem tenne vele ilyet. Talán Damon Lewis mégis gonosz, és elhiteti vele, hogy ez mind megtörtént, mikor semmi köze sincs a valóságoz.

Az események azonban zajlottak tovább. Clarie a könnyeivel küszködött, és nem tudta, mire vélje, amit lát. A dühtől remegni kezdek a kezei, és bár még a szobában állt, érezte Damon lewis szorítását a csuklóin, és ahogy a fülébe súgja: „Még egy kicsit tarts ki!” Clarie rákényszerítette magát, hogy odanézzen, miközben valami a szívében egyre jobban szúrt. Már alíg bírta, legszívesebben felsikoltott volna, mikor megérezte valaminek, vagy valakinek a közeledését, így az ajtó felé nézett, amin két hangos koppanást hallott. Még látta, ahogy John kizökken a...akármiből, amit csináltak, és az ajtóhoz siet. A kép egyre sötétebb lett, a szoba távolibb, és Clarie érezte, hogyha Damon Lewsi nem tartaná, már a földön feküdne. Az arcán a könnyek minth meg lennének fagyva, a csuklója meg mintha lángolna.

Damon Lewis magához szorította a lányt, és szorosan megölelte, majd erősen megfogta a felkarján, hogy a szemébe tudjon nézni.

Damon Lewis: Clarie! Nézz rám, Clarie! Amit láttál...beszélnünk kell róla.

Clarie: Mit kéne arról pont veled beszélnem? Elég egyértlmű, hogy mi történt ott.

Damon Lewis: Épp ezaz, Clarie, nem az!

Clarie: Brenda...hogy tehetik ezt velem?

Damon Lewis: Hagyd, hogy megmagyarázzam. Nem az történt, aminek tűnik. Legalábbis, nem John részéről.

Clarie: Ezt hogy érted?

Damon Lewis: Valaki bement még Brenda előtt a szobába, és valamit tett Johnnal, ebben biztos vagyok. Elég jó emberismerő és gondolatolvasó vagyok ahhoz, hogy tudjam, John nem csalna meg téged. A te eseted más, de ezt később. Nem láttál valami fucsát Johnon? Akármit, ami elárulhatna valamait.

Clarie: Én, nem. De honnan tudsz te egyáltalán erről?

Damon Lewis: Kérdezed ezt egy ősvámpírtól?

Clarie: Mit tegyünk most?

Damon Lewis: Minél előbb hazamegyünk, és kiderítjük, mi folyik az Intézet falai között valójában az utóbbi időben.

Clarie: De mi vagy ki akarna nekem, nekünk rosszat?

Damon Lewis: Egyetlen lény van, akinek nem vagyok képes a gondolataiba férkőzni, mivel egyidős velem.

Clarie: Ki?

Damon Lewis: Az Intézet másik alapítója. Gregory. Szintén ősvámpír. Az ő keze lehet a dologban. Na gyere, hozd a barátnőd, és induljunk vissza Bayonneba.