Egy újabb éjszaka a temetőben

A bejelentés

Will: Hát ez eszméletlen király volt! Megnézhetnénk holnap is.

Taylor: Ha kifizeted a jegyem, jövök.

Will: Ne legyél már ilyen csóró.

Taylor: Ezt meg se hallottam. Na, Cica, megyünk haza? 11 óra, és én azt mondtam, 10-re otthon vagyok.

Jessie: Taylor, hányszor mondtam, hogy ne nevezz cicának! Viszont tényleg mennünk kéne. Látod Clarie, egy ilyen retardálttal kell hazamennem.

Clarie: Na igen. Hát akkor, sziasztok! Örültem, remélem minél előbb talizunk.

Will: Ja, ha már a taliról van szó. Clarie, jössz velünk túrázni?

Clarie: Túrázni? Hova?

Will: A hegyekbe megyünk. Csak egy hétre, nem nagy cucc. A srácod is jöhet, John, ugye?

Clarie: Anyukám nem fogja megengedni.

Will: Apukám is jön. Ő ráadásul még orvos is. A legjobb kezekben leszünk. Ne szórakozz, jó lesz. Tábortűz meg minden, ami kell.

Clarie: John?

John csak vállat von. 

Clarie: Jó, meggondoljuk. Azért köszi a meghívást. Sziasztok!

Clarie és John egymás mellet elindulnak a buszmegállóba. Jessie és Taylor egy panelban laknak a belvárosban, így ők mindig együtt mennek haza. Will elindult a másik irányba, ő lakik a legmesszebb. 

Clarie: Szóval, hogy tetszett a film?

John: Eszméletlen. Még sosem láttad 3D-s filmet.

Clarie: Jé, tényleg. Neked ez egészen új.

John: Igen... azt hiszem, elég sok mindent be kell még pótolnom.

Clarie: Na és, mit tervezel csinálni? Mármint, visszamész egyetemre?

John: Igen, szeretnék.

John tudta, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű, de nem akart szólni Clarienek. Fájdalmat okozna neki, ha megmondaná, el kell mennie innen. Itt bárki felismerheti, és ő ezt nem szeretné. Új életet akar kezdeni. De Clariet nem akarja itt hagyni. Arra azonban nem kérheti, hogy szökjön meg vele, mert úgyis megtenné.

Clarie: Amúgy, eljössz a túrára?

John: Nem is tudom. Elég meredeknek hangzik... a hegyekben, ráadásul egy hétig.

Clarie: Egy kis mozgás senkinek sem árt meg.

John: Nos, ez igaz.

A hazaút egy szempillantás alatt elrepült. John egészen a házukig kísérte Clariet. Mikor Clarie bement egy férfi nevetését hallotta. Ekkor jutott eszébe, hogy ma vacsorára átjött hozzájuk Kevin. Úgy tűnik, még mindig itt van. Claire úgy döntött, nem zavarja a felnőtteket, és épp fel akart osonni, mikor meghallotta anyukáját.

Tamara: Clarie, te vagy?

Clarie: Igen, anyu.

Kevin: Ide tudnál jönni egy percre?

Clarie: Persze. Mi az?

Kevin: Hogy van az arcod?

Clarie: Egész jól, köszönöm.

Kevin: Van egy bejelentésünk számodra.

Tamara: Kevin és én összeházasodunk.

Clarie: Hogy mi? Hű...

Clarie nem tudta, pontosan hogyan kéne erre reagálnia. Igazából kimondottan kedvelte Kevint, bár nem sokat tudott róla, azon kívül, hogy az orvosa.

Clarie: És...

Kevin: Minden elmondunk holnap. És megismerheted az új testvéreid is. Will és Dove.

Clarie: Wow! Hány évesek?

Tamara: Will 17 és Dove 14.

Clarie: Azta...Hát akkor holnap.

Tamara & Kevin: Jó éjt!

Clarie felrohant a szobájába, kezébe vette a telefonját, és Willt hívta.

Will: Clarie, már aludtam! Remélem nagyon fontos.

Clarie: Ami azt illeti, az.

Will: Na mi az már?

Clarie: Mi a neve az apukádnak?

Will: Kevin. Miért?

Clarie: És van egy húgod, akit Dove-nak hívnak?

Will: Nem is emlékszem, hogy meséltem volna róla neked.

Clarie: Oh, Will. Te jó ég!

Will: Mi az? Clarie megijesztesz!

Clarie: Will... testvérek leszünk!