Egy újabb éjszaka a temetőben

Vissza a kezdetekhez (II. rész)

John, bár tudta, hogy Kevin ezt fogja mondani, megrémült.

John: Eddig még semmi olyan dolog nem történt, ami azt bizonyítaná, hogy bármi megváltozott amióta itt vagyok!

Kevin: Nos, ez igaz, de én a megelőzés híve vagyok.

Kevin óvatosan közelebb lépett Johnhoz. A kezeit szorosan maga mögött tartotta. John azt sejtette, hogy valamiféle vágószerszám van a kezében. Talán épp most meg akarja ölni őt. Menekülnie kell. Hitelen az ajtó felé nézett, de Kevin gyorsabban odaért, és bezárta. John hátralépett, és a szoba sarka felé hátrált.

Kevin: John, tudom, hogy legbelül te is érzed, hogy nem itt a helyed. És amúgy sem akarom, hogy kárt tégy a kislányomban.

John: Miféle orvos maga?

Kevin: Én életeket mentek azzal, hogy kioltom a tiédet. Így van ez jól, John.

John: Nem, maga téved! Azzal, hogy élek, nem ártottam senkinek!

Kevin: Már majdnem kétszer megölted Clariet. Ez után azt várod, higgyek neked? A sebek, amik rajta vannak, örökké rajta lesznek, hiába minden orvosi tudás.

John: A sebeket még életem előtt okoztam. De mióta itt vagyok, sosem ártottam neki, és nem is tervezem!

Kevin: Lényegtelen. Nem tudsz összezavarni.

Kevin közelebb lépett Johnhoz.

John (kiállt): Clarie! Will!

Clarie mér épp el akart indulni, megnézni, mi tart olyan sokáig. Amint meghallotta John kiáltását, futni kezdett. Will szorosan a nyomában lihegett. Clarie megpróbált benyitni, de az ajtó nem nyílt. John ismét kiáltott, valakivel halkabban, és erőtlenebbül. Clarie csak még jobban rángatni kezdte a kilincset. John nevét kiáltozta. Hirtelen Will megfogta a vállát és odébb lökte Clariet, aki így a földre esett. Will hátrált az ajtótól, majd teljes erejéből nekirohant. Az ajtó hatalmas reccsenéssel tört be. Clarie közben feltápászkodott, és berontott. Ez után minden egy pillanat alatt történt. Will éppen a szobába lépett, miközben Kevin és John dulakodtak. Néha fémes szín csillant köztük. Clarie lefagyva állt, míg Will határozott léptekkel elindult feléjük, azonban elkésett. A penge áthatolt a fiatal húson, egészen a tüdőig, és John összeesett. Kevin határozottan kihúzta a kést, majd térdre rogyott.

Clarie körülbelül 5 másodperc múlva jött rá, mi is történt. Odafutott Johnhoz, és kezét szorongatta.

Clarie: John? John, nem hagyhatsz itt, megígérted, hogy nem teszed!

John nem válaszolt. A szeme előre nézett, mintha az örökkévalóságba bámulna. Clarie John szívére tette a fülét. Dobogás…mégegy….mégegy…egy utlsó...

….aztán semmi. Clarie fájdalmasan felkiáltott, mire Will hátulról átölelte, és felállította a holttest mellől. Clarie maga elé bámult, már sírni sem tudott. Úgy érezte, mintha ő maga feküdne ott holtan.

Kevin eközben a csaphoz lépkedett, hogy megmossa a kezét. Nem nézett hátra, úgy beszélt Clariehez.

Kevin: Clarie, sajnálom, de ez a természet rendje. Utálhatsz, de majd te is megérted, hogy így lesz a legjobb mindkettőtöknek. Ő már sosem lett volna képes beilleszkedni ebbe a világba.

Clarie: Egy szörnyeteg vagy!

Clarie hirtelen az ablakoz rohant, és feltépte a zárat. Will engedte, hiszen sejtelme sem volt, hogy Clarie nem csupán levegőre szomjazott. Inkább bosszúra.

Clarie ( suttogva): Ha ebben a világban nem lehetünk együtt, hát együtt leszünk egy másikban.

Will hirtelen észrevette, mire is készül Clarie. Üvölteni kezdett, mire Kevin hátranézett. Kevin szemei elkerekedtek, és Clarie után akart kapni, de a lány már kiugrott, és zuhant lefelé. Kevin arca elvörösödött, és ordibálva káromkodni kezdett.

 Clarie tudta, a hatodikról való leugrást nem élheti túl, de mégis szabadabbnak érezte magát, mint valaha volt.

Clarie: Jövök hozzád, John, jövök!