Egy újabb éjszaka a temetőben

Végjáték (1. rész)

Damon Lewis álmosan nyúlt a telefonja után.

Damon Lewis: Halló?...Most?...Rendben.

Clarie: Ki volt az?

Damon Lewis: Faye hívott. Azt mondja, megtámadták az Intézetet.

Clarie: De ki? És miért?

Damon Lewis: Vámpírok. És azt kérte, menjünk oda, és vigyük el Johnt a gyengélkedőről, egy olyan helyre, ahol Gregory nem találhatja meg. Az Intézet már nem biztonságos.

Clarie: De miért minket kér erre? Amerikában vagyunk, ők meg Franciaországban. Két nap lenne mire odaérnénk, addigra pedig biztosan megtalálják Johnt. Nem tudja őt más kivinni?

Damon Lewis: Én sem értem, de Faye azt mondta, ez nagyon fontos. Másrészről – (Damon Lewis elmosolyodik) – hamarabb is oda tudunk érni.

Clarie: Hogyan?

Damon Lewis: Will egy Pont.

Clarie: Pont?

Damon Lewis: A pont franciául hidat jelent. Ez egy különleges képesség, ami igen ritka a természetfeletti lények között. Ők képesek bármit bárhova eljuttatni, feltéve, hogy a célhelyen is van egy híd. Mint tudjuk, az Intézet a legnagyobb szervezet természetfeletti lényeknek, tehát kell lennie ott is egy hídnak. Történetesen tudom is, ki az. Faye. Ő mondta, hogy kérjünk segítséget Willtől.

Clarie: De miért segítene Will nekünk?

Damon Lewis: Nem mondtam hogy szépen kérjük.

Damon Lewis és Clarie fogtak egy taxit, és Clariék régi házához mentek. Már esteledett, így megegyeztek, hogy megvárják, amíg teljesen sötét lesz, biztos ami biztos.

Clarie: Mi a terv? Egyáltalán hogy működik ez a híd dolog?

Damon Lewis: Vér kell hozzá, és egy térkép. A térkép már megvan, most csupán szereznünk kell Will véréből, hogy egy cseppet rátehessünk a mostani helyünkre, egyet pedig a célhelyre. Aztán egyszerűen rányomjuk az ujjunkat a két vércseppre, és ott vagyunk.

Clarie: Nem teccik ez nekem Damon...

Damon Lewis: Ne aggódj Clarie, ha akarod, majd én megszerzem. Van egypár év tapasztalatom a vérrel. Ráadásul ha Will alszik, talán észre sem veszi.

Clarie: Nem, ezt én akarom csinálni.

Damon Lewis: Akkor indulj.

Clarie Will ablaka alá lopakodik, és próbál belátni, azonban a függönytől nem lát semmit. A szobában sötét van, és nem tudni, Will vajon bent van-e. Clarienek végül az az ötlete támad, hogy megcsörgeti Willt telefonon. A telefon villogni és rezegni kezdett az éjjeliszekrényen, majd egy álmos kéz nyúlt felé. Clarie gyorsan letette, és várt. Így már tudta, hogy Will ágyban van, és talán hamarosan elalszik. Tíz perc múlva már az ablak zárát próbálta feltörni. Nem volt nagy őrjöngősség, Amerikéban nem a biztonságos zárakról híresek a nyílászárók. Próbált olyan halkan, amennyire csak tudott bejutni, majd Will felé indult. Damon Lewis elmondta neki, hogy legegyszerűbb lenne egy Will hüvelykujját megszúrni kicsit, és odatenni az üvegcsét. Clarie így is tett.

Nem kell sok, csak pár csepp.

Damon Lewis jelent meg az ablakban.

Damon Lewis: Clarie, siess, jön valaki!

Clarie bólintott, várt még három másodpercet, és már indult is kifelé. Visszafelé azonban belerúgott az íróaszalba, amiről így leesett egy pohár, és eltörött. Will hangosan felkiáltott, Clarie pedig gyorsan kiugrott az ablakon, és futott, amilyen gyorsan csak tudott, Damon Lewissal együtt.

Damon Lewis: Megszerezted?

Clarie: Itt van.

Damon Lewis kicsit erőszakosan tépte ki a lány kezéből az üvegcsét, ami nem tetszett Clarienek, de nem tette szóvá. Biztos csak aggódik az Intézet miatt.

Damon Lewis: Hát akkor, induljunk.

Damon Lewis előhúzta zsebéből a térképet, és kiterítette a fűre, ott helyben, ahol a futást abbahagyták. Fogta az üvegcsét a vérrel, és két helyre cseppentett vele: oda, ahol most voltak, és oda, ahova menni akartak.

Damon Lewis: Hölgyeké az elsőbbség.

Clarie rátette két mutatóujját a két cseppre. Hirtelen szédülni kezdett, és úgy érezte, egyre nő a nyomás körülötte. Még a szeme sarkából ránézett a kezeire, és akkor vette észre, hogy jobb keze nem teljesen az Intézet felett van.

Clarie: Hova viszel Damon Lewis?

Damon Lewis: Nem viszlek, te mész. Majd találkozunk.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Akashi (telefonál): Igen...Igenis asszonyom...Igen, megteszünk mindent.

Chloë: Mi történt?

Akashi: Faye se Demandier hívott. Azt mondja, vámpírok támadták meg az Intézetet. Azt mondta, hogy John és Clarie kell nekik, és épp ezért, most azonnal keressük meg Clariet, és tartsuk itt. Ja igen, és ne bízzunk senkiben.

Chloë: Nem mondta, hol keressük Clariet?

Akashi: Elvileg Damon Lewissal van. Talán őt elérhetnénk telefonon.

Chloë: Egy próbát megér.

Chloë elővette a telefonját, és Damon Lewist tárcsázta.

Damon Lewis: Hallo? Chloë?

Chloë: Clarie veled van?

Damon Lewis: Biztonságos helyre vittem Clariet, ne aggódjatok érte. Viszont most fontosabb, hogy Johnt kimentsem az intézetből, Faye utasítására. Vigyázzatok magatokra! Háború van.

Clarienek nagyon fájt a feje. Vérzett is, bár nem emlékezett, mikor üthette be. Talán valaki megütötte. Érezte, hogy a hideg padlón fekszik, ezért megpróbált felkelni, de a lábai nem engedelmeskedtek neki. A szemei lassan hozzászoktak a sötéthez, és látta, hogy egy koszos, üres szobában van. Egy kicsi rés volt a falon ablak gyanánt, és egy sötét vasajtó a másik oldalon. Próbált erőt venni magán, és elkúszott az ajtóig. Zárva volt. Ahogy csak tudott, dörömbölni kezdett rajta.

Az ajtó kinyílt, és egy magas férfi nézett be rajta. Gúnyosan elmosolyodott.

Gregory: Hát megérkeztél, Clarie. Remélem jó utad volt.

Clarie morogni kezdett. Gyenge volt, és össze volt zavarodva.

Gregory: Tanúlság, ne bízz a vámpírokban.

Clarie szemébe könnyek szöktek. Damon Lewis áruló?

Gregory: Ezt most jegyezd meg Clarie: Ha van valamid, ami nekünk kell, azod nincs többé.