Egy újabb éjszaka a temetőben

Béke kerestetik

"The sky is everywhere, so meet me under there" - állt a sírkövön aranyozott betűkkel az idézet, amire Tamara úgy gondolta, a legjobban illett Clariere. Nagyon megviselték a történtek, de szerencsére Will és Dove lekötötték a figyelmét, ugyanis miután Kevint gyilkosságért elítélték, a két gyereknek nem volt hova mennie, és Tamara szívesen befogadta őket. Dove azóta sem mozdul ki a szobájából, Will pedig szinte egész nap Tamarával van, és próbálják lekötni egymás figyelmét. Az iskola is hamarosan elkezdődik, amit persze Will egy cseppet sem várt. Nem tudta, hogy a városban hányan tudják, hogy az ő apja volt, aki megölte a fiatal lányt, de az biztos, hogy az élete gyökeresen meg fog változni. Az emberek ítélkezni fognak fölötte.

* * *

James a két sirkőnél térdelt. Clariet apja mellé temették, így John mellett volt, bár John teste nem volt a sírjában, hiszen senki sem látta őt azóta az este óta. Valószínűleg Kevin tüntette el a testét, de amit ő mond, nem beszámítható. Idegösszeomlást kapott, és ha így folytatja, nem sokáig lesz a börtönben, inkább átviszik a kórházba.

James: Clarie? Clarie, itt vagy?

James reménykedett benne, hogy kapcsolatba léphet a lánnyal, akárcsak Johnnal tette régebben. Abban nem reménykedett, hogy Johnnal valaha újra beszélhet, de talán Clariet elérheti valahogy. Már több napja minden éjfélkor kijött, és gyertyát gyújtott, de eddig semmi sem történt. Ennek ellenére James "lelkesedése" nem lankadt, ugyanis mindenképp tudni akarta, mi történt igazából azon az éjszakán. A rendőrök amúgy sem mondanak sokat, főleg nem egy öregembernek, akinek meg végképp "semmi köze" az ügyhöz. 

James már épp hazafelé indult, amikor lépteket hallott. Egy alak közeledett sötét pulóverben, a kapucnija is a fejére volt húzva. Sietősen közeledett Clarie sírja felé. James beállt a közeli fák közé, és onnan figyelte, mi történik. A fekete alak gyertyát gyújtott Clarie sírján és zokogni kezdett. Jamesnek összeszorult a szíve, és úgy döntött, ő ez már nem bírja, és elindult hazafelé.

Will próbált feltűnés nélkül sírni, bár tudta, ilyenkor úgysincs senki a temetőben. Óvatosan meggyújtott egy kis mécsest Clarie sírján.

Clarie: Will? Te vagy az?

Will megrémült. A lány mögötte állt, de mintha valaki teljesen más lett volna. A szemei feketék voltak, és nagyon fáradtnak tűnt.

Will: Clarie?

Clarie: Will, úgy örülök, hogy itt vagy. Segítened kell nekem.

Will: Hogyan? Te...élsz?

Clarie: Nem...de kérlek, meg kell tenned nekem valamit. Hogy békére lelhessek. Kérlek, Will!

Will: Rendben, mi az?

Clarie: Meg kell találod Johnt! Apukád tudja, hogy hol van.

Will: Nem, nem hinném.

Clarie: Miért?

Will: Börtönben van, és valami történt vele. Nem tudja, mit tett. Azt sem tudja, hol van.

Clarie: Sajnálom, tényleg. De kérlek, próbáld meg...csak próbálj meg vele beszélni...ha John ismét a saját sírjában lehetne, talán mindketten továbbléphetnénk. És te is, mert soha többé nem találnál itt.

Will: Clarie, én megígérem, hogy megteszem, amit tudok. De nem vagyok elég, hiszen még ha meg is találom John testét, nem tudom idehozni.

Clarie: Beszélj Jamesszel!

Will: Úgy érted, John nagyapjával?

Clarie: Igen, Will, kérlek szépen.

Will: Claire én...

Clarie: Tudom, hogy képes vagy rá. Kérlek.