John szintén a hatalmas hóviharral küszködött. Két iszonyatos nap után végül eljutott a Novgorod-régióba, ahol Clarie állítólag tartózkodott. Estefelé, pont azon a napon, mint a lány ő is az erdőbe ment, csak éppen az északi oldal felől. Neki sem volt könnyebb az út: a hangok a fejében állandóan ingerelték, nagyon sötét és hideg volt, és út közben néhány régi csont-maradványt látott az út szélén, majd egy koszos koponyát is, rozsdás, zöld sisakkal, amitől már egyenesen émelyegni kezdett. Erőteljesen tolta idébb az ágakat az útjából, míg Clarie nevét kiáltotta.
Egy idő után a fák sűrűbbek, a kiáltások pedig hangosabbak lettek, és egyre ismerősebbek. Mintha James kiáltott volna, majd Anna, Diana és Clarie. John tudta, hogy csak képzelődik, de így is nehéz volt kiállnia a nyomást. A hangok nagyon szörnyű dolgokat mondtak. Az ösvény vége felé az egyik öreg fa mögül halvány fény szűrődött ki. John óvatosan a fény felé indult, majd arra a tisztásra érkezett, amelyet az álmában már látott. Minden ugyan olyan volt: a havas fák, a vastag jégtakaró fedte tó. Azonban valami mégis más volt. Két alak állt a tó mellett. Az egyik hatalmas bundát viselt, alig látszott ki belőle, míg a másik csak egy piros bőrkabátot fekete csőnadrággal, drága magas sarkú csizmával. A két személy felfigyelt John érkezésére, és lefagyva bámulták.
John: Clarie?
Clarie: John?
John: És te? (húzta össze a szemöldökét)
3. személy: Nem is tudom. Te kinek látsz?
John: Angie?
3. személy: Nos, akárki is az, nagyon szeretheted.
Miközben a „harmadik személy” ezeket mondta, Clarie és John farkasszemet nézett. Mióta vártak már mindketten, hogy ismét lássák egymást. Semmire sem vágytak jobban, mint egymásra, de hirtelen valahogy egyikőjük sem tudta, mit tegyen, vagy mit mondjon. Az egész világ eltűnt körülük, csak egymást nézték. Egy igazi romantikus filmben most egymás felé rohannának, majd John megölelné Clariet, körbeforgatná, miközben átkarolja, majd csók. De a dolgok a valóságban sosem így mennek. Az egyre kínosabb szituációt végül a harmadik jelenlévő személy hangja törte meg.
3. személy: Túleshetnénk a boldog viszontlátáson, hogy aztán kivihesselek benneteket innen, mielőtt valaki megöl minket, vagy megőrülünk a hangoktól a fejünkben? Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én nem akarok még egy percet itt álldogálni, és a halálomat várni.
John: Ki vagy egyáltalán? Miért bíznánk benned? Egy ilyen helyen semmi sem biztos, hogy valódi. Nem megyünk veled sehova!
3. személy: Jaj édes Istenem…Tudtam, hogy nehéz lesz rávennem ezt a két reménytelen szerelmest, hogy velem jöjjenek…Na figyuzzatok. A valódi nevem Chloë (kiejtés: 'Kloi'). Franciaországból utaztam ide, hogy titeket megkeresselek, és elvigyelek a főnömhöz. Ez nagyon fontos. Ő tudja, mi történt veletek. Elmond mindent, feltéve ha élve odaérünk…
Clarie: John. Menjünk el vele.
John: Ugyan már, Clarie. Hazudik, mint a vízfolyás. Még csak saját magát sem mutatja meg, hogy bízhatnánk benne?
Chloë: Az eszedbe sem jutott, hogy én így nézek ki?
Clarie: Mármint pont úgy, mint John.
John: Mármint pont úgy, mint Angie.
Chloë: Erről nem én tehetek, így születtem. Azt látjátok bennem, akit látni akartok.
Clarie: Én hiszek neki.
John: Nem tudsz tisztán gondolkodni!
Clarie: Te sem!
John: Őrültnek nevezel, amiért nem bízok egy lányban, aki a szellemjárta erdőben próbál rávenni, hogy kövessem, és úgy néz ki, mint a nővérem?
Clarie: Van jobb ötleted?
John: Itt hagyjuk, mi pedig szépen kisétálunk innen.
Chloë: Na, ahhoz sok sikert, Mr. Szerencsétlen. Mrs. Szerencsétlennel egy percig sem bírnátok. Amíg befelé jöttök, nem vészes a helyzet. De amint ki akartok jutni, elszabadul a pokol.
John: Örülnék, ha nem sértegetnél minket folyton. Kijutunk magunktól is. Gyere, Clarie!
Clarie: John, szerintem vele kéne mennünk.
John: Nem! És nem tud olyat mondani, ami után megbíznék benne. Ennek a beszélgetésnek vége.
Chloë (John szemébe nézve): Akkor majd a tetteim meggyőznek…Nos, mint mondtam, MAJD, de nem most, mivel arra nincs idő. (sóhajtva) Mondd, miért nehezíted meg a dolgom?
Chloë idegesen a szemét forgatta, majd előzúzott a fekete nadrágja hátsó zsebéből egy apró, fémpengét, és egy hirtelen mozdulattal John felé hajította. A penge épphogy John arcát súrolta, mire ő szinte rögtön elájult. Chloë önelégülten bólintott, míg Clarie felsikoltott.
Chloë: Már csak az a kérdés, hogy hogyan cipeljük ki innen, hogy közbe magunkat is megvédjük.
YOU ARE READING
Egy újabb éjszaka a temetőben
FantasyKét dolog: Élet és Halál. A két legellentétesebb dolog valaha. Két személy: Clarie és John, akik igazán szeretik egymást, és megtalálják a módját, hogy átugorják a hatalmas szakadékot a kettő között. De milyen áron? (A szereplők sztárokhoz vannak h...
