Egy újabb éjszaka a temetőben

Segítsetek

Chloë: Nem tudom elhinni, hogy nem szóltál, Clarie! Bár ez nem csak a te hibád...Te, te Damon Lewis kérted, hogy menjen ki egyedül! Mi lett volna, ha valami baja esik, mi? Nekem kell rá vigyáznom! Ez nem játék, emberek!

Clarie: Ne haragudj! De nézd a jó oldalát, megtaláltuk Damon Lewist, és mehetünk haza!

Chloë: Arrgh.

Damon Lewis: Ugyan már Chloë, ne dühöngj! Nem tesz jót. Amúgy is, most azonnal indulnunk kell, ugyanis elég nagy bajok vannak odahaza.

Chloë: Jaaj, letört a körmöcskéd, és Bayonneban hagytad a reszelőt?

Clarie: Ez tényleg komoly ügy.

Chloë: Ohh. Na ki vele, akkor!

Damon Lewis: Most nincs idő, majd út közben mindent elmondunk. Gyerünk, induljunk.

~ ~ ~

A két lány némán sétált egymás mellett a párizsi repülőtér előtt. Chloë ledöbbent a történtek hallatán, és össze is volt zavarodva, akárcsak Clarie. Damon Lewis mögöttük sétált néhány méterrel, fekete öltönyben, napszemüvegben, csillogó mosollyal, a környező francia lányok örömére. Damon Lewis már annyi mindenen keresztülment az évek során, hogy bár érdekli, mi lesz a végkifejlet, annyit nem aggódik rajt. Neki ez csak egy újabb rövid sztori az örökkévalóságban.

Clarie a könnyeivel küszködve lépett be az Intézetbe. Mikor odaértek, nem kis döbbenetükre Faye se Demander állta utukat az ajtóban, egy fekete lepellel maga körül. Az igazgatónő rögtön intett nekik, hogy kövessék őt.  Carie és Chloë tekintete összetalálkozott, majd szavak nélkül lekommunikálták, hogy megbíznak az igazgatónőben.

 Mikor leültek egy kisebb irodában, Faye se Demander köszönés nélkül belekezdett mondanivalójába.

Faye se Demander: Damon Lewis, a segítségedre lesz szükségünk. Össze kell hívnod az Intézet alapítóit, mert ez így nem mehet tovább, tennünk kell valamit!

Clarie: De mi történik?

Faye se Demander: Feltehetően Gregory betört az Intézetbe.

Clarie: És?

Faye se Demander: És megszállta Johnt. Mire odaértünk volna a szobába az erősítéssel, már sehol sem volt.

Clarie: És Brenda?

Faye se Demander: Ő is eltűnt. Valószínűleg együtt vannak valahol. Azonban nem lesz könnyű megtalálni őket. Brendát sehogy sem lehet megkeresni, hiszen ő igazából nem is létezik. Johnt megtalálhatjuk, de a keresőbűbáj csak végső esetben használható, és jóvá kell hagynia a Tanácsnak.

Clarie: Akkor mire várunk még? Hívjuk ide a Tanácstagokat!

Damon Lewis: Legjobb esetben is 3 nap mire mindegyikük ideér.

Clarie: De nekünk nincs annyi időnk!

Chloë: Charie, nyugi! Gyere, menjünk ki innen!

Clarie: Hagyj békén!

Clarie dühösen felállt, és sietős léptekkel ment ki a kis irodából, könnyekkel küszödve. John eltűnt, és még csak nem is kezdik el keresni azonnal. Hogy tehetik ezt? Lehet, hogy már túl késő lesz, mire mindent elintéznek.

Nem. Az nem történhet meg.

Tennem kell valamit.

Clarie John Intézeti szobájába indult, az ajtó elött azonban megtorpant, mert elméjébe villantak az emlékképek Johnról és Brendáról. Kissé megszédült emiatt, és az ajtó kilincsébe kapaszkodott meg. Néhány másodpercig nem mozdult, majd nagy levegőt vett, és benyitott. A szoba kissé fel volt túrva: nem volt beágyazva, az ablak nyitva, a szél a függönyt tépkedi, egy-két ruha a földön, kihúzott fiókok. John rendszeretőbb volt ennél. De ezt nem John hagyta itt így – emlékeztette magát Clarie, és felvette az iget a földről. John ingje. Hát ez maradt itt neki, semmi más? Mikor már minden redben lehetett volna? Clarie dühösen összegyűrte, és a szekrénynek dobta az inget. Mérgesen indult el kifelé, valaki azonban útját állta.

Damon Lewis: Jól vagy?

Clarie: Hagyj békén, nem akarok senkivel beszélni!

Damon Lewis: Hová mész?

Clarie: Megkeresem Johnt!

Damon Lewis: Mégis hol keresnéd?

Clarie: Ő megtalált a Föld másik felén, azt Isten háta mögött! Most rajtam a sor, hogy megtaláljam!

Damon Lewis: Nem tudod megtalálni egyedül. Engedd, hogy elvégezzük a kereső bűbájt, és rögtön tudni fogjuk, hol van.

Clarie: Akkor csináljátok most! Nem elég vészhelyzet ez neked?

Damon Lewis: Az a varázsige nagyon erős, életekbe kerülhet! Nem kockáztathatjuk egy boszorkányunk életét sem, amig azzal a Tanács minden tagja egyet nem ért!

Clarie: De nem érted! Ha megölik Johnt...akkor a lelke...

Damon Lewis idegesen Clarie-hez lépett, megfogta a lány felkarjait, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.

Damon Lewis: Johnt senki sem tudja megölni, amig szereted. Úgyhogy azt tanácsolom maradj itt az Intézetben, vegyél egy fürdőt, és ne tedd ki magad életveszélynek, ha nem muszáj! Nem látod, nem látod, te ostoba, hogy mi mindent megteszünk értetek?

Clarie: Én...de...sajnálom. Enged el, ez fáj, kérlek.

Damon Lewis elegedte Clariet, az arca visszanyerte normális kifejezését, és szó nélkül továbbment. Clarie nem nézett hátra rá. Érzete, hogy egész testében remeg, de közben valaol erőre is kapott.

Damon Lewisnak igaza van. És mindent megtesz, hogy segítsen nekünk.

Nekem.

~ ~ ~

Clarie bement a szobájába, és megfogadva Damon Lewis tanácsát, beült a fürdőkádba, amibe mindenféle nyugtató olajat is öntött. Becsukta a szemét, próbált ellazulni, bár nagyon nehezen ment. Érezte a meleg vizet a bőrén, az illatokat, a habot, és álomba merült.

Clarie álmában egy tengerparton ült. Már este volt, olyan 9-10 óra körül. Fölötte a csillagok fényesen ragyogtak, a Hold csak egy kicsi kifli volt, viszont nagyon erősen világított. Clarie a homokba nyúlt, és végigpergette a szemcséket az ujjai között. Így telik az idő is – gondolta, és tovább játszott a homokkal. Egyszercsak valaki odatartotta a kezét Clarie-é alá, így a homok abba folyt bele. Clarie felnézett, és Damon Lewis szemeibe ütközött. Clarie meglepődött, és megkérdezte, miért jött.

Damon Lewis: Telik az idő, Clarie. Én képes vagyok megállítani. Nem akarsz örökké ilyen szép mardni, mint most vagy? Csak kérned kell és én...

Clarie: Menj el, Damon Lewis. Ne kisérts, én Johnt akarom, nem téged.

Damon Lewis: Tudom, hogy szereted. De engem is szeretsz.

Clarie: Honnan veszed ezt?

Damon Lewis: Évszázadok tapasztalata. Látom a szemedben. Hallom a felgyorsult légzésedben. Hallom a heves szívverésed. Vámpír vagyok Clarie, nem tudod eltitkolni előlem.

Clarie: Nem kevered össze a szerelmet az utálattal véletlenül?

Damon Lewis elmosolyodik, Clarie pedig elindul a végtelennek tűnő tengerparton, remélve, hogy minél meszebb jut Damon Lewistól, és attól, hogy a vámpírnak igaza van. Mint mindig.