Egy újabb éjszaka a temetőben

Végjáték (4.rész)

Damon Lewis és Gregory pezsgőspohara hangosan koccant. A mindent eldöntő pillanat már nagyon közel volt. Clariet egy székhez kötözték, és úgy tervezték, pár perc múlva Johnt is behozzák. Egy ősi könyv ősi szertartása elvégzéséhez mindennek stimmelnie kell, hiszen a túlvilági életük múlik rajt. Ha elrontják, sosem jutnak át a túloldalra, és örökké itt ragadnak, ebben az üres világban, lehetetlen, és ellentmondásos valóságban, ahova már régóta nem tartoznak.

Damon Lewis: Létezhet valóban egy másik hely?

Gregory: Minden bizonnyal. Annyi munkát belefektettünk, hogy megtaláljuk a kiskaput, nem lehet, hogy aztán a ház ajtaján ne jussunk át, mindezek után. Kell, hogy legyen valami. Bármi.

Damon Lewis: Behozom Johnt, te pedig gyújtsd meg a gyertyákat, és készülj elő a szertartásra.

Gregory elindult, hogy meggyújtsa a gyertyákat, majd kiment az autójához, hogy behozza az ezüst tálakat, és a gyógynövényeket, amiket a könyv előírt.

Gregory (gondolja) : Mindennek tökéletesnek kell lennie. Ezen múlik minden. Mi nem vagyunk rossz emberek, hiszen nekünk is az jár, ami mindenki másnak. Nekünk is jár.

Damon Lewis benyit Johnhoz. A fiú a matracon fekszik, látszólag nincs magánál. Damon Lewis letérdel mellé, és megállapítja, hogy John nem halott, hiszen még van pulzusa. A fiú hóna alá nyúl, és elkezdi húzni a nappaliba, ahol Clarie is van. Nem túl óvatosan beülteti Johnt egy székbe, és elkezdi hozzákötözni. Miután végzett, úgy dönt, kimegy és megnézi, hogy késik Gregory. Ahogy kilép a házból, szembe találja magát néhány ismerőssel.

Faye se Demandier, Akashi, Chloë, és még jó páran az Intézetből, akik éppen Gregoryt fogják le.

Faye se Demandier: Vége, Damon Lewis. Adjátok fel! A tervetek őrültség, és értelmetlen! Majd ha meghaltok, ti is úgy juttok a másvilágra, akárcsak bárki más, semmi ostoba áldozatra nincs szükségetek.

Gregory: Honnan van ebben olyan biztos, Faye? Talán jártál ott?

Faye se Demandier: Miért ne lenne a vámpíroknak joga bejutni a Mennybe?

Damon Lewis: Mert kiváltságaink vannak ebben az életben. A másikban meg kell fizetnünk érte. Ez a természet rendje.

Faye se Demandier: Nem így működik a világ. Tudod, a földi élete mindenkinek más és más...de egy közös van bennünk. Egyszer mindenki meghal, véglegesen, visszavonhatatlanul. De onnantól, akármit is jelent a halál, az közös mindannyiunk számára. Onnantól, nem számít ki voltál. Nem kapsz megtorlást, mert nem úgy éltél, ahogy kellett volna, és nem kapsz dicséretet, ha példaértékű életet éltél.

Gregory: Ez a te vallásod. Feltétel nélkül hiszel benne, ahogyan mi abban, hogy az életünk alapján fognak megítélni minket. Azonban ha ellopjuk a két ártatlan lelket, nyugalmat lelhetünk. Ők leszünk, ők pedig mi. Egy új kezdet.

Faye se Demandier: Sajnálom, de nem engedhetem.

Gregory: Honnan is ismerős ez nekem...keresztes háborúk? Amit képviselsz, az a te vallásod, nem a miénk. Nem kényszeríthetsz bele minket. A te nézeted szerint jót cselekszel. Mi viszont, a saját világnézetünk szerint szintén jót teszünk. Talán van jogod eldönteni, melyikünknek van igaza?

Faye se Demandier elgondolkozott a hallottakon. Van elég élettapasztalata, hogy felfogja, Gregory igenis helytállóan érvelt.

Faye se Demandier: Nekem nincs jogom dönteni...de Johnnak és Clarienek lenne.

Egy vérfagyasztó sikoly szakítja meg a veszekedést. Clarie az.

Akashi és Chloë egymásra néznek, majd berohannak a házba. Faye se Demandier és Damon Lewis sietnek utánuk. Gergory kitépi magát az intézetiek szorításából, és ő is utánuk rohan.

John a földön ül, és sír. Magához szorítja Clarie-t, aki már alig felismerhető, olyan fehér. Ruhájukon és a padlón több liter fekete vér.

A házba egymás után érkezők, ahogy jönnek, lefagyva vállnak meg, mikor meglátják őket. Chloë mer megszólalni először.

Chloë: John?

John nem reagál.

Gregory: Mégis mit tettél te...?

John most felnéz, és Gregory lába elé dob egy éles tükörszilánkot, amit vér borít, majd óvatosan lefekszik, és többet nem mozdul.

Néma csend van a szobában.

Mit jelent mindez?

Chloë (kiabál): Látjátok? Ennyit a világnézeteitekről! Egyikőtöké sem mentette meg őket! De nem az élet tette őket tönkre, nem! Ti voltatok azok, ti! Akik kapcsolatba kerültetek velük, és dolgokat ígéretet nekik, amiket nem tartottatok be! Faye, biztonságot ígértél nekik, és Damon Lewis, felejtést ígértél Clarienek, mégis itt fekszik. Miért? Miért teszünk tönkre másokat? Itt a válasz: Magunk miatt. Megnyugtat minket, ha úgy érezzük, segítünk másnak, de ez hazugság, mert titokban csak a saját életünket tartjuk szem előtt. Persze, ilyen az emberi természet...

Chloë sírva borul Clarie és John holttestére. Akashi lehajtja a fejét, Damon Lewis pedig Gregoryra néz, aki mozdulatlanul csak maga elé bambul. Faye se Demandier szemében könnycseppek csillognak, és erősen küszködik, hogy ne pislogjon, és ne engedje útjára a szomorú igazság sós cseppecskéit.