Hungarian Kpop Oneshots

Altatódal (BaekYeol)

A plafont bámulva fekszem az ágyon, Baek már rég alszik, engem viszont nem hagynak a gondolataim. Annyira szeretem őt, hogy azt elképzelni sem tudja, de a félsz végig bennem van. Mi van, ha rossz döntést hoztam? Jobb lenne neki még mindig Sehunnal?

Ez bánt, ez tér vissza újra és újra az agyamba, bár mostanra egyre kevesebbszer. Mintha már magamban is kezdenék megbizonyosodni róla, hogy nem bűn az, ha boldog akarok lenni. Önző voltam, mikor elmondtam neki, hogy szeretem, de azt már ráhagytam, hogy mit kezd az információval.

És végül ide vezettek az események. A gyomrom görcsben van az izgalomtól, hogy vele lehetek. Annyira közel van hozzám, hogy akár meg is érinthetném, a karjaimba húzhatnám, de félek, hogy felébresztem. Ezért inkább csak felé fordítom a fejem, és figyelem egyenletesen mozgó mellkasát, valamint a nyugodt, de nem mély alvásról tanúskodó vonásait.

Szeretem őt, mindennél jobban, és ezt nem tudom elégszer elmondani neki. Be akarom bizonyítani, azt akarom, hogy tudja, valaki mellette áll. Rám számíthat, bármikor.

- Chan? - érzem meg apró kezét az alkaromon, én pedig a tenyerembe fogva azt megszorítom.

- Itt vagyok, Baek. Aludj nyugodtan - nyomok puszit homlokára, de azon így is megjelenik a gondolkodás apró ránca.

- Te miért nem alszol? - Az álmos hang az őrületbe kerget, meg akarom csókolni, de nem tudom, itt van-e már az ideje. Sosem voltam jó ezekben, és félek, hogy elrontom az időzítést, vagy úgy bármit. Félek, hogy talán túl korai lenne, vagy túl merész.

- Számomra elég pihentető, ha téged nézhetlek. Feküdj vissza, én megleszek - húzom magamhoz végül, mintegy pótolva a hirtelen érződő hiányt a karjaimban. Örökké ölelni akarom, de megígértem neki, hogy ezt nem mondom. Túl sokszor okozott már neki csalódást ez a szó, nekem pedig nem áll szándékomban elkövetni ugyanazt a hibát, amit másoknak. Én csak... Be fogok bizonyítani mindent, mert a szavak nem érnek semmit tettek nélkül.

- Akkor én is nézlek téged - felelte tágra nyitott szemekkel, gondolom, hogy küzdjön az álmok birodalma ellen. - Nem leszek rossz vendéglátó, aki alszik, miközben a másik ébren van.

- Ne butáskodj. Pihenned kell - borzolom össze a haját nevetve. Miért van az, hogy abban a pillanatban, ahogy elkezdene rossz hangulatom lenni, ő megjelenik, és a lényével bevilágítja a lelkemet? Olyan fényes, olyan gyönyörű. Olyan igazi. - Énekeljek, hogy elaludj?

- Nem akarok aludni, de attól még énekelhetsz - villant rám széles mosolyt, én pedig viszonozva azt kezdek bele egy lassú dal dúdolgatásába. Látom, ahogy a pillái szépen lassan elnehezednek, és ez örömre késztet.

Most olyan boldog vagyok. Azt akarom, hogy megálljon az idő, és ez a pillanat addig tartson, amíg az univerzum össze nem omlik.

Vele akarok lenni, mellette. Magamba akarom fogadni a lelkét, óvni még a széltől is, úgy, hogy ő láthasson mindent ebből a világból, de őt ne láthassa senki. Ne bánthassa senki.