A konyhádban, aszekrényen ülve figyelem, hogy mit csinálsz. Én is tudok főzni,de te... Te hozzám képest egy mesterszakács vagy. Mindenmozdulatodból süt egyfajta láthatatlan elegancia, amivel már azelső pillanatban elvarázsoltál, ahogy megláttalak, és ez acsodálat, ez a vágy napról napra növekszik bennem.
Azt mondtad, soha nemhoztál még fel magadhoz senkit. Soha nem főztél még senkinek, ésezért ideges is vagy, mi sül ki belőle. De akkor ez most mitjelent? Hogy komolyan gondolod velem? Viszont ha így van, miérthangoztatod mindig, hogy lehet, el kell hagynod?
Nem tudok kiigazodnirajtad, Chanyeol. Annyira a pillanatnak élsz, annyira nem gondolsz ajövőre, mégis boldognak tűnsz. Annyira... Szabad vagy. Mintamilyen én sosem leszek, mert gúzsba kötnek a gondolataim. Aztmondtad, ez a személyiségemből adódik, hogy mindent előreeltervezek, hogy felállítok több lehetőséget, hogy mindigmindent többször végiggondolok, de én nem ezt akarom. Szabadonszárnyalni veled az életben, ezt szeretném igazán.
– Arra gondoltam,hogy... – szólalsz meg, ugyanabban a pillanatban, ahogy én iskimondom az első eszembe jutó dolgot:
– Azt hiszem, belédszerettem, Chanyeol – jelentem ki, mélyen a szemedbe nézve. Afakanál megáll a kezedben, mintha sokkoltalak volna, és csakmeredsz rám, kifejezéstelen arccal. A tekintetedben egyszerre vanott a boldogság, a félelem, és még valami furcsa érzelem, amitnem tudok hova tenni.
Én előbb megérzem azodaégett tojás kellemetlen, kesernyés szagát, mint te. Ez zökkentki ebből a végtelenségig megállt pillanatból. Lezárom agázpalackot, hogy ne legyen még nagyobb baj belőle, de te mégmindig ugyanabban a pozícióban állsz ott, ugyanúgy rám meredve,mintha nem lenne holnap, és az összes porcikámat el akarnádraktározni a gondolataidban.
Mélyet sóhajtasz,ezzel megtörve a csendet. Szinte észre se vettem a köztünkfeszülő némaságot eddig a pillanatig, és most valahogy zavaróvávált.
– Ne haragudj, tudom,hogy még gyors, meg aztán nem is akarlak magamhoz kötni, csak úgyéreztem, tudnod kell, mielőtt... – kezdek hadarni, de te egyvillámgyors mozdulattal belém fojtod a szót. Erre nem számítottam.
Ajkaid az enyémekenolyan puhák, mint a legfinomabb selyem, az ízed pedig... Mint aboldogság. Az első csókunk.
– Amit mondaniakartam, Baekhyun, az az – szólalsz meg rögtön, miután elválsztőlem. – Hogy azt szeretném, gyere velem, ha mennem kell.
A mondat még napokigott visszhangzik a fejemben. „Gyere velem. Gyere velem. Gyerevelem." Nem tudok mástcsinálni, csak gondolkozni, kiszámolni fejben minden aprórészletet, mi hogy legyen. Itt hagyok mindent, vagy feladom aboldogságom. Ez a két lehetőség van, nincs harmadik.
A boldogságotválasztom.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Hungarian Kpop Oneshots
Hayran KurguÜdvözöllek a képzeletem sötét bugyraiban, idegen! Hogy mit találhatsz itt, ha belépsz ezen a sötét ajtón? Szenvedéssel teli angst-folyót, minden komolyságot nélkülöző, rózsaszín cukormázzal és lila füstfelhővel borított fluff-hegyet. Történetről-tör...
