Hungarian Kpop Oneshots

Szétfolyó gondolatok (JenLisa)

A lepedőmmel babrálok, miközben a másik kezemben a telefont tartom a fülemhez. Hallgatom a hangod, szinte el is felejtek beszélni, egyszerűen csak elvarázsol, amit mondasz, ahogy mondod, szinte látlak magam előtt: ingerülten, vagy éppen vidáman, a jellegzetes arckifejezésed, az alakod, ahogy a feszültségtől megmerevednek a vállaid, ahogy ellazul az egész tested, mikor sikerül csak egy pillanatra is elvonnom a figyelmed arról, ami zavar.

Talán észre sem veszed, hogyan érzek, sőt, tudom, hogy nem vagyok több egy egyszerű barátnál, akit már nagyon régóta ismersz, ezért még csak nem is gondolnál ennél többre.

És őszintén, én sem tenném tönkre emiatt azt a már-már szinte testvéries viszont, ami kialakult közöttünk az évek során. Így „csak" a múzsám vagy, megihletsz, elveszed az eszem, és eszeveszettül vonz az ötlet, hogy megcsókoljalak.

– ... és átölelt, érted? Átölelt. Mintha nem gyűlölne legalább annyira, mint én őt – háborodsz fel a telefonon keresztül, és valószínűleg a válaszomra várhatsz, de én elbambultam, belemélyedtem a gondolataimba, és totálisan elvesztettem a fonalat. – Lisa, itt vagy még? Lisa! – szólítsz a nevemen kétszer is, hátha erre felocsúdok, én pedig felkelek az eddig hasaló pozíciómból, hogy tényleg minden tekintetben neked szentelhessem a figyelmem.

– Itt vagyok, ne haragudj. Elkalandoztam – vallom be kicsit szégyenkezve, remélve, hogy hallod is ezt a hangomból, de valószínűleg hozzászoktál már, ugyanis bármiféle zokszó nélkül ismétled meg, amit mondtál.

Megint ugyanarról a srácról beszélsz, akivel olyan sok időt töltesz mostanában együtt, annak ellenére, hogy állításod szerint ki nem állhatod. Nem tudod, hogy mi a célja, hogy soha nem fog úgy szeretni, ahogy megérdemelnéd, és ugyanúgy folytatod vele ezt a játszadozást. Nem veszed észre, hogy csak a testedet akarja kihasználni, azt a gyönyörű testet, ami egyszerre vonzza a nőket és a férfiakat, hogy nem értékeli a személyiségedet, hogy nem ismer... Mert mindez nem számít, amíg jól szórakoztok.

A megfelelő helyeken elhűlök kicsit, szörnyülködök a történteken, amit mesélsz, úgy csinálok, mintha nem éreznék irántad többet, mint barátság. Mintha nem...

Mintha nem lennék beléd szerelmes.