Hungarian Kpop Oneshots

If I killed someone for you (JenLisa)

Az eső zuhogása mellett egyedül az ásó egyenletes földbe hatolása hallatszott, néha meg-megcsikordulva egy-egy kavicson. A frissen fellazított földet könnyebb volt ásni, mintha egy teljesen lejárt területen kellett volna. Igyekeztem nem a gödörtől jobbra lévő sziluettre pillantani, mert valahányszor megtettem, a bűntudat mardosott, és a gondolatok teljesen elterelték a figyelmem. Már a beszédemen gondolkoztam, hogy mit mondjak, ha elkapnak. „Megbántam. Ezentúl jobb ember leszek, ígérem." Az arcod kúszott elém, és nem tudom, hogy mondjam el neked. Van-e jogom egyáltalán felbukkanni előtted, miután megöltem valakit. Érted. A gödör egyre mélyebb lett, majd az ásó szilárdat ért. Egy koporsó. A sötét alak felé fordultam, hogy először a lábait, majd a kezeit átemelve a peremen leejtsem a testet a kemény fára, és elkezdtem betemetni. A dolgom végeztével lerogytam a sírkő tövébe, és hagytam, hogy az eső a könnyeimmel együtt csurogjon az arcomon. Ha felhívsz, bevallom neked. Nem tudom, feladnál-e a rendőrségnek, Jennie, de tudnod kell. Vajon jobban szeretnél így, hogy megöltem valakit érted? Elbújtatnál, ha körözési plakátokkal lenne tele a város, rajtuk az én arcommal? Megcsörrent a telefon, kijelzi a nevedet. Ujjaim sártól és vértől ragacsosan remegnek, ahogy a zöld ikont középre húzom a képernyőn, vörösesbarna csíkot húzva maga után. – Szia Lisa – köszön bele, kissé remegő hangon, én pedig megkönnyebbülve fújom ki az eddig benn tartott levegőt. Ezek szerint már nem dühös. – Merre vagy? – A temetőben. – Szinte csak lehelem a szavakat, de tudom, hogy meghallotta. – Miért vagy ott? Lisa, az egekre, szakad odakinn az eső! – emelte fel a hangját, kissé már hisztérikussá válva. – Gyere haza azonnal, mielőtt megfázol! – Jennie, én... – Reszketeg sóhaj szakadt fel tüdőmből, majd erőt véve magamon, kimondtam. – Megöltem valakit, Jennie. Néma csend a vonal túlsó végén. Mély sóhaj, szinte hallható kétségbeesés a feszült csöndben. – Gyere haza. Együtt megoldjuk.