Hungarian Kpop Oneshots

Mielőtt végleg elsüllyednék (JinSon)

– Házasodj meg. – Aszavak ostorcsapásként hatottak az ebédlőasztal körül ülőnéma csendbe, ahogy apa kimondta őket. Nem kérés volt, utasítás.– Házasodj meg, és felejtsd el azt a... Szörnyeteget.

Nemtudtam mit reagálni, mintha kést forgattak volna a szívemben.Ebben a pár szóban ott volt minden: a szégyen, amit miattamérzett, a parancs, hogy mossam le ezt a gyalázatot a családunkról,hogy állapodjak meg, és az, aminek engem is tartott valójában: amocsok, amit kikapar az ember a körme alól.

Kétlehetőségem volt: behódolok, vagy menekülök, én pedig azelőbbit választottam. Sajnálom, Jinyoung, gyenge voltam... Gyengevoltam elhagyni a családomat, gyenge voltam elfutni veled a világvégére.

Ésmost itt állok, az esküvőm helyszínének ajtaja előtt, ésrettegek az élettől, ami rám vár. Reménykedek, hogy felbukkansz,még mielőtt kimondanám a „boldogító" igent. Fohászkodok azösszes istenhez, az angyalokhoz, a Sorshoz, hogy te legyél elégbátor megtenni, amire én nem voltam képes. Kérlek, szakíts kiebből a Pokolból!

Mégvan fél percem, idegesen toporogva várom, hogy nyíljon a kapu azúj jövőm felé. Amiben te nem vagy benne. Mintha érezném ahátamban a szúró tekinteted, de nem nézek vissza. Ha itt vagy, havalóban itt vagy, érints meg. Húzz vissza. Ments meg, mielőttvégleg elsüllyednék.

Feltárula hófehérbe öltözött terem, én pedig boldog mosolyt erőltetekaz arcomra. Mégis mi mást tehetnék, mint hogy mezítlábvégigsétálok a forró parázson, ha nem vagy az oldalamon? Mégmindig remélem, hogy éppen a templom felé szaladsz, kifulladva,hátha nem késel el. Talán már az ajtónál állsz, csak nemengednek be, és még elő kell halásznod a meghívódat, amittitokban küldtem el neked.

Felcsendüla zene, és életem megkeserítője belép az ajtón. Az ő mosolyaőszinte, még úgy is, hogy tudja: az egész csak egy színjáték.A fehér menyasszonyi ruha tényleg káprázatosan áll rajta, csakhát... Jobban örülnék, ha te lennél itt, fekete szmokingban,Jinyoung.

Avége felé járunk. Még van esélyed felszólalni, még van esélyedmegmenteni a személyesen kirendelt ördögöm karjaiból, én édes,harcos angyalom.

– Habárki közületek tudomássalbír oly okról, mely miatt ezt nem tehetjük, most szóljon, vagyhallgasson mindörökre – mondja ki a végszavadat a pap, én pedigvigasztalhatatlan szemekkel, mégis, mosollyal a számon körbenézek.

Ésekkor kinyílik a terem kétszárnyú ajtaja, és mint egy megmentő,mint egy isten jelensz meg előttem.

–Nem lehetnek egymáséi! – kiáltod, félig lihegve, mintha nemjutna levegő a tüdődbe. Mindenki azt hiszi, a menyasszonyértjöttél, de csak én tudom az igazságot. – Jackson az enyém –jelented ki, én pedig a világ minden boldogságával engedem el azeddig mellettem álló Medúzának a kezét. Nem nézek senkire, csakrád, elerednek a könnyeim.

Odarohanokhozzád, megölellek. Ajkaimat a tieidre simítom, és úgycsókollak, mintha nem lenne holnap.

–Tudtam, hogy eljössz.