Hungarian Kpop Oneshots

Nyertem (BaekYeol)

                Ahogy rád pillantok, nem tudom nem újra és újra végiggondolni, hova jutottam melletted. Hogy mennyit változtam az elmúlt három hónapban, mióta megismertelek, hogy hogyan került erre a pontra az életem.

Mikor először találkoztunk, már akkor éreztem, hogy van közöttünk valamiféle... Vonzás? Kapocs? Nem tudom, melyik lenne a megfelelő szó arra, ami összeköt bennünket, de nem is ez számít. Hanem az, hogy te is érzed, Baekhyun.

Nézlek téged, ahogy nyugodtan szívod a cigidet, majd felvont szemöldökkel vetsz rám egy pillantást. Nem kapom el a tekintetem, csak bámulok továbbra is a szemedbe, amelyben olyan könnyen el tudok merülni. Számolom a másodperceket, egy, kettő, három, négy öt, hat... Ha valakivel hat másodpercnél tovább nézel farkasszemet, az vagy meg akar csókolni, vagy meg akar ölni.

Közel hajolok hozzád, ajkaim szinte súrolják a tieidet, de az utolsó lépést már rád hagyom. Elvigyorodsz, mint mindig, ha ilyen közel kerülök hozzád, de te nem közelítesz felém.

− Mit akarsz, Chanyeol? – fújod rám a füstöt akaratlanul is, én pedig elvarázsolódom pasztellszínű leheletedtől. A mosolyod ragadós, az én szám is szinte a fülemig húzódik, de még mindig nem húzódóm el. Élvezem a közelséged, az illatod, az enyhe füstszagod.

– Csak mintha lenne valami az orrod alatt – suttogom, és rá kell jönnöm, hogy nevetségesen kétségbeesetten festhetek.

– Van is. Tudod, úgy hívják, száj, és minden embernek van. Neked is – pillantasz le az említett testrészemre, és még szélesebb mosolyra húzom a szám. Eddig ugyan csak a szemembe néztél, de elértem, amit akartam. Nyertem.

Ajkaimat az övére tapasztom, és nem érdekel, ki lát meg. Körülöttünk az emberek dohányoznak, csakúgy, mint ő, és néha-néha ránk pillantanak, de nem elítélően.

Ez a szélmalomharc meg közöttünk már három hónapja. Kerülgetjük egymást, mert egyikünk sem mer lépni, kivéve, ha részegek vagyunk. Ha iszunk, valahogy feloldódnak a gátlásaink, és egyáltalán nem vagyunk már olyan félénkek. Olyankor az átlagos ölelések, érintkezések valahogy hosszabbá és intimebbé válnak. Főleg az éjszaka után, amit együtt töltöttünk.

Mert ugyan megegyeztünk, hogy barátok maradunk, de valahogy a barátság és a szerelem között rekedtünk. Én a saját érzéseimben biztos vagyok, de a tieidben egyáltalán nem. Csak játszanál velem, kihasználnád, hogy nem tudok ellenállni neked? Nem, te nem olyan vagy.

Azonnal visszacsókolsz, és tudom, hogy érzed, hogy vágyom rád. Nem csak részegen, hanem józanon is, az érzéseim ugyanolyan kontrollálhatatlanok, ha rólad van szó, és ezt már mások is észrevették. Olyan sokan voltak, akik előbb szóltak, hogy szerelmes vagyok beléd, ha szóba kerültél, és én annyiszor ragaszkodtam hozzá, hogy tényleg csak barátok vagyunk. Mert részedről nem lehetünk többek.

Elhúzódom, amikor a csókod erőszakosabbá, akaratosabbá válik, és beleharapsz az alsóajkamba. A szád vörös, legalább annyira, mint az enyém lehet, és nem tehetek róla, de zihálok. Csak bámulok a csillogó szemeidbe, és ezúttal sem tudok belőlük kiolvasni semmit. Nem úgy, mint te az enyémekből. Hiszen mindig is egy nyitott könyv voltam számodra, nem igaz?

Kai érkezése ébreszt fel a kábulatomból, és azt veszem észre, hogy te is ugyanúgy összerezzensz, amikor megszólal.

– Srácok, értem én, hogy nagy a kísértés, meg minden, de nem az egyetemen kéne felfalni egymást. Főleg, hogy most kezdődik az óránk, és ti még mindig itt vagytok kint – jelenti ki, látom rajta, hogy mindjárt elneveti magát. Mindenki más olyan jól szórakozik a huzavonánkon, kivéve mi. Vagyis inkább kivéve én, lehet, hogy neked is ugyanolyan vicces az egész, mint nekik.

Felkelek a padról, a táskámat megfogva indulnék be az épületbe, de te elkapod a csuklómat.

– Nem akarod ellógni az órát? – kérdezed, a tekintetedben kimondatlan ígéretekkel. Mit akarsz tőlem, Baekhyun? Miért kavarod fel az egész eddigi tökéletes állóvizet?

– De, csináljuk. Menjünk el enni, éhes vagyok – jelentem ki, és igyekszem a szemeimmel ugyanazt sugallni, mint te. Úgy látom, megértesz, mint mindig, ugyanis a táskádat felkapva indulsz el velem a kapu felé. Most talán meg tudunk beszélni mindent végre.