Finally, will everything be okay?

7

-Mi történt?-kérdezte Jungkook mikor meglátta Jimin könnyes arcát.

-Semmi.-mondta Yoongi.

-Hát persze.-forgatta meg a szemét a fiatalabb. Mostanában úgy érzi hogy hyungja távol akarja tartani Jimintől.

-Tényleg nincs semmi Jungkooke.-mosolygott rá Jimin és kikelve az idősebb karjai közül a konyhába sietett. Yoongi és Jungkook még egy ideig farkas szemet néztek, de aztán ők is csatlakoztak a többiekhez. Mindenki szedet magának ebédet majd a nappaliban leült az asztalhoz. (Nem székre hanem ügye a földre)

-Akkor jó étvágyat.-mondta Nam.

-Jó étvágyat.-mondták a többiek is majd enni kezdtek. Jungkook folyamatosan Jimin nézte ami Taehyungnak is feltűnt.

-Jungkooke.-hajolt oda a fiatalabbhoz és suttogott bele a fülébe.- ebéd után mutatok valamit.- mondta és közbe kezével a fiatalabb combjára simított. Kooknak nyelnie kellet hisz torka teljesen kiszáradt, alhasában különös bizsergést érzet miközben Hyungja belső combját simogatta. Kíváncsi volt hogy V vajon mit akarhat. 

Miután befejezték az evést és elpakoltak Taehyung a fürdőszobába húzta Jungkook-ot.

-Mi az Tae?-kérdezte kíváncsian a fiatalabb, V csak bezárta az ajtót majd leültette Jungkook-ot a Ws-re. 

-Mondtam már, mutatok valamit.-térdelt le elé majd elkezdte kicsatolni a fiatalabb nadrágját.

-Tehyung...-szívta be élesen a levegőt Jungkook mikor az idősebb rásimított tagjára.

-Css...csak lazulj el.-mondta és végig nyalt Jungkook egész hosszán.

***

-Köszönöm Jimin.-mosolygott a legidősebb, miután végeztek a mosogatással.

-Nincs mit Hyung.-törölgette a kezét a fiatalabb majd a szobájuk felé indult hogy tanulhasson. Hiába debütáltak az iskolát attól még el kéne végezni. 

-Hé Chim...-állította meg Yoongi. 

-Igen Hyung?-nézet fel rá Jimin.

-Öm..-Yoongi agya csak úgy kattogott. Valahogy távol kell tartania a kisebbet. A probléma az volt, hogy a szobájukba vezető úton el kell haladni a fürdőszoba mellet. Jungkook nyögései pedig kihallatszódnak. Yoongi tudta hogy Jimin szíve egy kicsit megint össze törne, ha hallaná hogy mit csinálnak a fiatalabbak ott bent.- Nincs....kedved...eljönni velem kosarazni?-jutott eszébe egy ötlet.- Tudod, minden vasárnap elszoktam menni, de egyedül unalmas. Nem jössz el velem?-kérdezte.

-Hát, nem tudom. Tanulni akartam, mert hol...-kezdte volna magyarázni hogy holnap bizony dolgozatot írnak, de az idősebb közbe vágott.

-Na, légyszi. Csak 1 óra. Utána segítek tanulni.-győzködte. Valójában azt tervezte hogy ma délután aludni fog mivel éjszakás volt és teljesen elfáradt, viszont nem akarta látni Jimin össze tört szomorú tekintetét. 

-Hah...jó.- egyezett bele Jimin.- Egy kis friss levegő úgy is jó esne. -Yoongi nagyon megkönnyebbülten kifújta a levegőt és kissé el is mosolyodott.-Megyek gyors átöltözök.-indult volna meg a szobájukba Jimin, de az idősebb gyorsan elé állt.

-Minek? Jó vagy így. Inkább vedd fel a cipődet. Én hozom a labdát.-mondta.

-jól van.-motyogta Jimin. Kicsit furcsállta az idősebb viselkedését, de nem foglalkozott vele túl sokat.

Yoongi gyorsan bement a szobába és felkapta a labdáját. Elfintorodott amikor meghallotta ahogyan most már Taehyung nyögi a fiatalabb nevét.

-Remélem legalább majd feltakarítanak.-morogta magában majd Jiminhez sietett aki az előszobában várakozott. Gyorsan felvette a cipőjét majd együtt elindultak a közeli pályára. 

-Ezzel meg is van a 10. pontom.- dobott egy újabb kosarat Suga.

-Hyung.-mondta Jimin elgondolkozva.

-Hm?

-Már korábban is észre vettem, csak úgy gondoltam hogy nem vagyunk olyan kapcsolatban hogy rákérdezzek.- nézett aggódva az idősebb szemeibe. Yoongi nagyot nyelt. Nem tudta mire vélni ezt a hirtelen komolyságot.

-Igen?-bár kívülről határozottnak tűnt, belül félt és aggódott. Az évek során megtanulta hogyan kell elrejtenie az érzelmeit. 

-Te, régen vagdostad magad igaz?-kérdezett rá félve. Való igaz, Yoongi kezén, bár halványan, de ott voltak hegek. Fehér bőre miatt jól megkellet nézni a karját hogy észre lehessen venni.

-Hah...-sóhajtott az idősebb majd leült a földre.- Szóval észre vetted.-mosolyodott el.

-Igen.-ült le török ülésbe Jimin is.

-18 körül voltam, amikor a szociális fóbiám elkezdődött. Azóta van, hogy néha újra depressziós és kényszeres leszek, de már nem vagdosom magam meg van gyógyszerem is amit szedek rendesen.-mondott el mindent az idősebb.

-És...mitől lettél depressziós?-kérdezett rá félve Jimin. Nem tudta hogy mennyire érinti érzékenyem a téma az idősebbet.

-Nem tudom pontosan. Egyszerűen csak megtörtént. Igazából szépen lassan alakult ki. A kis dolgok össze adódtak. Az önutálat, az hogy még a saját szüleim se támogatnak....ilyenek.-mondta és közbe a labdával kezdett el szórakozni. Megpörgette stb.-Tudod Jimin, az én szüleim nem valami gazdagok. Sokszor kellet nélkülöznöm. Én 13 éves korom óta csak zenélni akarok, ennyi. Viszont a szüleim azt akarták hogy tanuljak és mérnök legyek. Mások is beszólogattak. Folyton azt hajtogatták hogy minek próbálkozok? Csak szégyent hozok a családomra.-mesélt.- Végül eljöttem otthonról, dalszövegeket írtam, amiket aztán jobb esetben el is tudtam adni, underground rappar lettem és végül 3 év után sikerült le debütálnom.-mosolyodott el a végére.- Ennyi  volna.-rántott vállat.

-Hű..-nyögte ki nehezen a fiatalabb. Teljesen ledöbbent.Elképesztő az amin Hyungja keresztül ment.- Megölelhetlek?-kérdezte hirtelen.

-Mi?- Yoonginak idje se volt felfogni a dolgokat máris Jimin ölelő karjaiban találta magát.

-Sajnálom azt ami veled történt, de most már minden más. Én itt vagyok neked Hyung. Nyugodtan támaszkodhatsz rám. Nekem bármit elmondhatsz. 

-Tch...kölyök.-ölelte át Yoongi Jimint. Magában jót mosolygott a szituáción. Azért hívta el Jimint hogy megvédje a csalódástól, és mégis, most a fiatalabb vigasztalja őt.

Sziasztok!

Mint látható, újra kiraktam a storyt és még új részt is hoztam. Remélem elnyerte a tetszéseteket. :)