Finally, will everything be okay?

35

-Taehyung.-mondta zavartan Yoongi.

-Te szeretsz engem?-kérdezte meglepetten.

-Nem nevezném szerelemnek csak...kedvellek vagy nem tudom,  de ezt majd inkább kettesben beszéljük meg.

-Oké..-egyezett bele egyből V. Alig akarja elhinni azt amit Yoongi mondott. Kedvelné őt? De miért? És mióta?

-Mi van Jiminnel?-szakította ki elmélkedéséből Jungkook.

-Öm..semmi. Jól van.-vakargatta meg zavartan a tarkóját és mindenfele nézett csak a maknaera nem. Képtelen volt neki hazudni. Jimin valójában fent sír, sőt zokog. Az egyik fele megakar bocsájtani Jungkooknak a másik viszont fél és nem bízik benne. Ez a két ellentétes érzés pedig teljesen össze zavarja.-valami nasiért meg innivalóért jöttem.-osont el a konyhába.

-Tch...persze. Majd biztos elhiszem hogy jól van.-döntötte ismét hátra a fejét Jungkook. Senki nem szólt semmit. Yoongi azon agyalt hogy még is mit fog mondani Taehyungnak ha kettesben lesznek és hogy vajon hogy fog majd rá reagálni. Hoseokban pedig csak úgy váltakoztak az érzelmek. Féltékeny volt, csalódott, ideges és szomorú is egyben. Ezeket az érzelmeket pedig egyetlen egy ember váltotta ki, még pediglen Min Yoongi.
Jungkook meg...Jugkooknak nem volt egy tiszta gondolata vagy érzelme se. A gondolatai úgy cikáztak az agyában hogy már belefájdult a feje és egyáltalán nem tudott egyikre se oda figyelni. Az érzelmei váltakoztak, egyszer mérges volt magára és legszívesebben leköpte volna magát, aztán szomorú volt az egész helyzet miatt, aggódott Jimin állapota miatt, félt hogy elveszítheti őt és végül ami a legkegyetlenebb érzés volt a világon: a tehetetlenség. Egyszerűen nem tudott csinálni semmit és ez csak még jobban idegesítette.

Közben Taeyhung már ki is jött a konyhából egy üdítővel és egy doboz fagyival, na meg persze kanalakkal.

-Szerintem én is felmegyek.-mondta Yoongi.- Viszont Jungkook jó lenne már ha végre felfognád hogy én nem akarok neked rosszat. Csapat társak vagyunk basszus, miért akarnálak bántani? Meg amúgy is adtam én valaha is annak a jelét, hogy bármit is el akarok tőled venni? Szerintem nem.-mondta, majd el is ment.

-Én is megyek Kook. Fáradt vagyok már.-kelt fel Hoseok.

-Oké. Valami tanács?-nézett fel az idősebbre aki viszont csak sóhajtott egyet.

-Nem tudom. Tarts ki.-vont vállat.- De szerintem Namjoon tudna tanácsot adni. Beszélj vele holnap. Nálam rosszabbat úgy se mondhat.-viccelődött mire a fiatalabb is eleresztett egy apró mosolyt.-Jó éjt.-intett majd fel is ment a többiekkel közös szobájába. Jimin és V az ágyon ülve ettek és közben beszélgettek. Yoongi az asztalnál ült és valamit csinált a laptopján. Valószínűleg egy új számot. Hobi végül Jiminékhez ment oda hogy kicsit a narancshajúval is tudjon beszélni.  Egészen hajnali egyig fent voltak. Miután Yoongi végzet ő is csatlakozott a kis társasághoz és úgy döntöttek hogy néznek valami filmet.

-Biztos nem alszol itt?-kérdezte Hoseok Jimint aki a szemetet szedegette össze hisz ha már egyszer lefelé megy akkor azt is leviszi.

-Igen, biztos. Nem akarom hogy miattam valaki kényelmetlenül feküdjön. Jó lesz nekem a kanapé.-mosolygott hamisan.- jó éjt.-intet és már ki is ment az ajtón. Azonban lent a kanapé nem volt üres, Jungkook ülve karba tett kézzel aludt rajta. Jimin csak nézte pár másodpercig majd a konyhába menve kidobta a szemetet és ivott is egy keveset." Akkor enyém az ágy" Gondolta magában és el is indult a szobába de egyszerűen nem tudott csak úgy elsétálni az ülve alvó Jungkook mellett. "Így megfog fázni" Gondolta magában. Csinálhat Jungkook akármit ő akkor is szeretni fogja. Éppen ezért nem tudja most csak így itt hagyni. A szobából kihozott egy pokrócot majd gondosan betakargatta az alvó Kookot. Viszont mikor elakart volna menni egy kéz megfogta a karját. Jungkook álmosan pislogott fel rá majd halványan elmosolyodott.