Finally, will everything be okay?

36

Jimin lágy simogatásra kelt. Mosolyogva bújt bele a tenyérbe ami arcát cirógatja. Minden olyan meghitt. Ezek szerint csak álmodta volna a tegnapot? Elég valóságos volt. De akkor minden rendben.

-Jungkook.-mosolygott csukot szemmel.- Olyan rosszat álmodtam.-nyitotta ki szemeit. Azonban arcáról hamar leolvadt a mosoly amint Jungkook szomorú arcára nézett.

-Meg kéne beszélnünk a tegnapot.-mondta.

-Szóval nem álmodtam.-mondta komoran Jimin.

-Kérlek hallgass meg.-könyörgött a fiatalabb.- Nagyon szeretlek. Hinned kell nekem.

-Akkor miért bámultad meg Tae-t és utasítottál el miatta?- kérdezte ingerülten.

-Pont erről beszéltem Jinnel. Elég szépen rá vezetett.-mosolyodott el. - Szeretlek Jimin. Szerelemből és Taehyungot is szeretem csak őt nem úgy mint téged. Kötődök hozzá de nem szerelemből. És amikor láttam hogy Yoongival milyen boldog úgy éreztem elveszítem. Kiderült hogy itt az is gond volt hogy azután a bizonyos dolog után én nem beszéltem vele. De Jin a lelkemre kötötte hogy ha veled megbeszélem a dolgokat akkor majd vele is. Kérlek Jimin. Elképesztően sajnálom, ez az egy éjszaka olyan szörnyű volt. Mindennél jobban szeretlek és kívánlak. Nem azért utasítottalak vissza mert nem talállak kívánatosnak hanem mert nem akartam  veled úgy lefeküdni hogy nem vagyok olyan hangulatban. Az egész miattam volt, én tehetek mindenről. Kérlek bocsáss meg.-nézett könyörgően Jimin szemeibe aki egész végig csak hallgatott ahogy most is.

-Mondj valamit.-kérte kétségbeesetten Jungkook.

-Én is szeretlek Jungkook. -mondta határozottan.- Csinálhatsz akármit én akkor is szeretni foglak. De persze ez nem azt jelenti hogy meg is kell csinálni. Beszélj Taehyunggal aztán... aztán meg alakul. Mindketten szeretjük a másikat szóval nem hiszem hogy sokáig bírnánk a másik nélkül. 

-Hah. Rendben.-sóhajtott.- De akkor ezek szerint már nem is haragszol nagyon csak...

-Csak kell egy kis idő, igen.-szakította félbe Jimin. - Éhes vagyok.- kelt ki az ágyból és már ki is ment a szobából, Jungkook pedig csak pislogott utána. Igazából azt hitte nehezebb lesz és fájdalmasabb de szerencsére nem. Mindkettőjüknek jót tett ez a kis alvás.

-Mindenki azt eszik amit akar! Ma nincs kedvem főzni.- jelentette be Jin a kanapén feküdve.- Ebédre meg rendelünk vagy elmegyünk valahova.

-nekem nyolc.-vont vállat Yoongi majd a konyhába ment valami kaja után nézni. A nap a szokásosan telt el. Reggeliztek majd bementek a céghez ahol aztán volt tánc próba meg egyeztettek dolgokat. Egykor úgy döntöttek hogy rendelnek valamit és végül este hétre értek haza.

-Tae majd beszélhetnénk?-kérdezte Jungkook a vacsoránál.

-Persze.-mondta V és úgy is lett. Miután befejezték a kaját mindenki ment a dolgára. Jungkook és Tae az erkélyre ültek ki beszélgetni mivel eléggé jó idő volt még és ott amúgy se zavarja őket senki és semmi.

-nah mit akartál mondani?-kérdezte Taehyung.

-Csak megbeszélni...úgy mindent. Ma reggel Jin ráébresztett egy-két dologra.

-Például?-érdeklődött az idősebb.

-Például hogy miért voltam ideges tegnap miattad és Yoongi miatt.

-Nah ezt én is szeretném tudni. Ügye nem érzel még mindig irántam valamit?-kérdezte félve.

-Nem, vagyis nem szeretlek. Szóval, ah hogy mondjam. -fogta meg a fejét. Megint úgy kavarogtak a gondolatai.- szeretlek, csak nem úgy mint Jimint és nem is úgy ahogy a többieket.-magyarázta.