Finally, will everything be okay?

15

Másnap reggel Jungkook arra kelt hogy a felkelő nap fénysugarai szó szerint kisütik a szemét. Úgy látszik este Hoseok nem húzta el a sötétítő függönyt. A francba is. Éppen fel akart ülni de ez a terve kútba fúlt ugyanis valami nehéz vissza tartotta.  Az első amit észre vett hogy Jimin felé fordulva az ő karján alszik. A másik pedig az hogy Hoseok nem volt a szobában. Mivel nem volt szíve felébreszteni az aranyosan szuszogó Chimet azzal hogy kihúzza feje alól a kezét így kényelembe helyezte magát és csak figyelte az idősebb arcát. Rendkívül gyönyörűnek találta. Ahogy hosszú szempillái az arcához simulnak és kissé elnyílt ajkakkal szuszogva alszik. Óóó azok az ajkak.
Állj! Mégis mi a fenét gondol ő?
De még is...Jimin angyali szépsége és dús ajkai egyszerűen megbabonázták a maknaet. Észre se vette, de egyre közelebb hajolt alvó hyungjához és a szemei is szépen lassan csukódtak le. Míg nem egyszer  csak megszűnt a köztük lévő távolság és ajkaik egybe forrtak. Jungkook megkönnyebbülve fújt ki egy jó nagy adag levegőt. Teljesen felszabadultnak érezte magát. Mintha az élete egy szempillantás alatt hirtelen teljessé lett volna. Egésznek érezte magát. Mint mikor minden tökéletes de valami hiányzik, de nem tudod mi. Jungkook megtalálta. Nem akarta bevallani de tudat alatt tudta hogy egész eddig Jimin volt az aki hiányzott. Jimin a kulcs ami kinyitotta azt a sötét szobát ami a szívében van.
Lassan mozgatni kezdte ajkait és ha lehet csak még jobban felszabadult. Hogy lehet valami ennyire jó? Gondolta magában és egyszer kétszer végig nyalt az idősebb alsó ajkán, bár tudta hogy az alszik és így nem is tud engedélyt adni a bejutásra. Jungkook abban sem volt biztos hogy ébren megadná e. Résnyire nyitotta pilláit ám szemei egyből elkerekedtek mikor szembe találta magát Jimin tekintetével. Kook azonnal elvált tőle és félve nézett az idősebbre aki csak lassan felült az ágyban.  Csend volt. Egyikőjük se szólt. Jungkook attól félt hogy Jimin most majd jól lecseszi és  elmondja Taehyungnak hogy megcsókolta. Nagyon  félt és az agyában már kreálta a magyarázatokat V-nek.

-Gondolom...-törte meg a csendet Jimin.- Csak össze tévesztettél Taeval. Biztos hozzá szoktál ahoz hogy reggel az az első hogy megcsókolod, így ki se nyitottad a szemed csak hajoltál.-játszadozott idegesen a takaróval Jimin. Mikor kinyitotta a szemeit és realizálta hogy Jungkook éppen őt csókolja, legszívesebben azonnal átkarolta volna a fiatalabbat és vissza csókolta volna. Már emelte is volna a kezét...de aztán eszébe jutott a tegnap este. Jungkook úgy aludt el hogy azt hitte ő Taehyung, szóval valószínűleg úgy is kelt fel.

Jungkook viszont nem válaszolt, nem tagadta és nem is erősítette meg Jimin felvetését.

-Nem...-nyögte ki végül nagy nehezen, mire Jimin csak csodálkozva nézett rá.-Már egy ideje fent voltam.-vallotta be őszintén.

-Akkor...-akadt el Jimin szava.-Te...te teljesen önszántadból csókoltál meg? Úgy hogy tudtad hogy én vagyok az?-kérdezte meglepetten Jimin és belül nagyon örült a dolognak. Már éppen készült volna vigyorogva megölelni Jungkook-ot ám meglátta annak kétségbe esett arcát.

-Kérlek ne mond el V-nek!-nézett rá könyörgően. Jimin csalódott volt. Hát persze. Mit is gondoltam.

-Persze.-nézet fel Jungkookra és hamisan elmosolyodott.- én,  akkor...megyek is.-kelt ki az ágyból  majd megfogva pár ruhát-hogy úgy tűnjön át öltözni megy- kiment a szobából. Amint becsukta maga mögött az ajtót, mint akit puskából lőttek ki rohant le a lépcsőn, szinte feltépte Yoongi ajtaját mire az felriadt és ijedten ült fel az ágyában. Jimin szó szerint bevágta az ajtót, ruháit eldobta és belemászva Yoongi ölébe két keze közé vette annak arcát és hevesen csókolni kezdte. Yoongi még csak fel se fogta hogy mi törtét, annyit tudod tenni hogy kezével a fiatalabb derekára simított és vissza csókolta. Egyszer csak valami nedveset érzett az arcán mire kinyitotta a szemét. Jimin sírt. A rappar azonnal elvált a fiatalabbtól és szorosan megölelte.

-Mi történt?-kérdezte, és Jimin belekezdet a mesélésbe.

Jungkook a szobában várta hogy Jimin vissza jöjjön,hisz csak át öltözni ment. Már félóra eltelt de Jimin sehol. Hol van már ennyi ideig? Végül úgy döntött hogy nem vár tovább az idősebbre, így hát vissza ment saját szobájába ahol se Jin se Namjoon nem tartózkodott így nyugodtan át tudott öltözni. Mivel ma szabadnapjuk van és nem kell sehova se menniük csak egy fekete melegítőt és egy fehér pólót vett fel. Miután elrendezte kissé szanaszét álló haját, lement a nappaliba ahol ott volt Hoseok, Yoongi és Jimin.

-Azt hittem még vissza jössz.-ült le Jimin mellé és kezét az idősebb térdére rakta. Az alacsonyabb csak némán bámulta pár másodpercig a térdén lévő kezet, majd egy egyszerű mozdulattal lelökte magáról amin a kéz tulajdonosa nem kicsit lepődött meg. Már éppen szólni akart hogy mi baja van az idősebbnek ám az megszólalt.

-Hát, sajnálom...de inkább át mentem Yoongihoz.-mondta Jimin.

-Yoongihoz mi?-mondta alig hallhatóan, gúnyosan Jungkook.

-Valami bajod van kölyök?-kérdezte ingerülten az említett.

-Nem, miért lenne?-mosolygott hamisan a fiatalabb.

-Gyertek kész a reggeli-mondta Jin miközben Namjoonnal lepakolták a tányérokat. Mindenki leült és szedet magának gofrit. Reggeli közben tapintható volt a feszültség ami a Yoongi-Jimin-Jungkook háromszögből áradt. Yoongi legszívesebben megfojtotta volna a maknaet amiért az így szórakozik Jimin érzéseivel. Jungkook féltékeny volt Yoongira, hogy Jimin inkább vele volt ahelyett hogy vissza ment volna hozzá. Bár még ő maga sem tudta hogy ez miért zavarja. Jimin meg csak... Nos hát ő inkább csak csalódott volt és szomorú. Fájt neki az amit reggel Jungkook művelt.