Finally, will everything be okay?

29

Másnap mikor Jimin felkelt egy tálca volt az éjjeliszekrényen rajta reggeli és egy szál rózsa. Meglepődve pislogott néhány percig majd feljebb tornászva magát vette az ölébe a tálcát. Tojás rántotta és gofri. Szemei megakadtak egy kis fehér cetlin mire néhány jól ismert angol szócska volt firkantva. 

You are beautiful...

Sóhajtva vette ujjai közé a vörös rózsát majd miután mélyen magába szívta annak mámoros illatát enni kezdet. Mikor is volt utoljára hogy reggelizett? Már nem is emlékszik...de nem lenne szíve kivinni a tálcát rajta a kajával és egyszerűen csak ott hagyni. Hisz érezte minden egyes falaton hogy valaki hatalmas oda figyeléssel és szeretettel készítette neki. Még ha ez egy egyszerű étel is, többet ért neki, mint egy villásreggeli. Szíve mélyén remélte hogy Jungkook volt az aki csinálta neki és szerette is volna magát ebben az álomban ringatni, ám amikor kivitte a tálcát rajta az üres tányérral Jin össze törte az álom világát. 

-Oh...megetted? -mosolygott miközben éppen mosogatott. Nem akartunk felkelteni ezért gondoltam beviszem a szobádba a reggelit hogy a többiek fel ne falják. 

-Te csináltad...?-kérdezte egy erőltetett mosoly kíséretében. A csalódottság és a kárörvendés teljesen el lepte belsejét. 

-Hisz én szoktam csak főzni.-nevetett.- Azt hittem egyből tudni fogod.- biggyesztette le ajkait az idősebb.- Még az angol tudásom is megcsillogtattam.-nevette el magát.-Észre vettem hogy mostanában megint keveset eszel. Nem akarom hogy megint korházba kerülj.-motyogta.

-Köszönöm a reggelit...hyung.- a szavak olyan nehezen jöttek a szájára mintha még csak most tanulna beszélni.-  és az üzenetet, hogy foglalkozol velem...meg a rózsát.-már-már suttogta a végét. 

-Milyen rózsa?- fordult felé Jin miután elzárta a csapot.

-Hát a rózsát.-nézett fel az idősebbre de az csak értetlenül nézett le rá.-Volt még ott egy rózsa is, egy gyönyörű vörös rózsa. -magyarázott. 

-Én nem raktam oda semmilyen rózsát. Az biztos valaki más volt.-vont vállat majd magára hagyva az össze zavarodott fiatalabbat ment a dolgára.

Ha nem Jin rakta oda azt a rózsát akkor ki? Jungkook? Nem! Nem szabad megint reménykednie csak újabb csalódás fogja őt érni... De még is... Hiába tudja, a lelke mélyén már akkor remélte hogy a maknae kedveskedett neki, mikor megtudta hogy nem Jintől van a rózsa.

Sóhajtva ült le az ebédlőbe és arcát a kezeibe temette. Pedig akár még Yoongitól is kaphatta.

-Oh, fent vagy?-lépett be az ebédlőbe gondolatainak fő szereplője.- Akartam csinálni neked reggelit de Jin megelőzött.-öntött a bögréjébe kávét.- azért a rózsát megtaláltad? -ült le mosolyogva a megszeppent fiú mellé.

-Te..voltál?-kérdezte meglepetten és belül elöntötte a megkönnyebbülés.

-Ki más?-ivott bele mosolyogva a kávéjába Jungkook.

-Nem tudom...talán Yoongi.-suttogta. Nem akarta hogy a fiatalabb lássa rajta mennyire örül az ajándékának. Jungkook mosolya azonban lefagyott és komoran nézett a szőkére.

-Jobban örültél volna, ha Yoongitól kapod?-kérdezte hidegen. Az előbbi felhőtlen boldogság egy pillanat alatt eltűnt. Elég volt hozzá egy név csupán és volt nincs.

Jimin szívesen rávágta volna hogy "Nem", de azzal csak a maknae tegnapi szavainak adott volna igazat, mi szerint ő még mindig szerelmes belé. Ami igaz is de nem akart könnyen kaphatónak tűnni aki egy rózsáért cserébe máris megbocsájtja hogy eldobták mint egy  rongyot. Ezért úgy döntött inkább csak hallgat, viszont a helyzetből adódóan ez volt a legrosszabb döntés amit hozhatott.

"Hallgatás beleegyezés". Mondják.

Jungkooknak teljesen úgy jött le, hogy az alacsonyabb jobban örült volna ha a rappertől kapja a virágot.

-Értem.-állt fel csalódottan és ment fel a szobájába. Jimin csak nagy szemekkel nézett utána. Érezte hogy most nagyon elrontott valamit.

-Azta.-hallotta meg egykori legjobb barátja hangját.

-Mennyit hallottál?-nézett rá.

-a lényeget.-vont vállat és bement a konyhába majd két bögrével tért vissza. Leült Jimin mellé és az egyiket elé rakta.

-hah...-sóhajtott a szőke- Most nagyon elrontottam igaz?-nézett fel régi barátjára.

-hát, tény hogy nagyon megbántottad.-ivott bele a teájába.- De nehogy azt hidd hogy ezzel már fel is adta. Sőt, csak még eltökéltebb lesz.

-És ez nekem jó vagy rossz...-mormogta magába. Bár Taehyung hallotta inkább nem reagált rá.

-És amúgy miért nem mondtál neki semmit? Miért csak hallgattál?-kérdezte.

-Én szívesen rá vágtam volna hogy "nem",de nem akartam könnyen kaphatónak tűnni. Vicces...-nevetett fel keserűen.- én nem akarok annak tűnni miközben amint a legjobb barátom elment egyből szét tettem a pasijának. Min is erőlködők én? -kérdezte inkább már saját magától. Ez az egész olyan abszurd. Gondolta miközben fel állt azzal a szándékkal hogy elmegy. Hisz már az is elég durva volt hogy pont annak panaszkodik akitől elvette a párját.

-Ülj vissza Jimin.-mondta ridegen Taehyung a bögréjét bámulva.- Ülj le..-nézet fel rá. Jimin csak szó nélkül leült és kissé aggódva nézte egykori barátját. - Mégis mi a francról beszélsz, hah? Könnyen kapható? Te komolyan azt hiszed hogy Jungkook ezt gondolná rólad? Mi a fasz Jimin?-az idősebb nem kicsit lepődött meg. Még sose hallotta káromkodni V-t. Még akkor sem káromkodott mikor megtudta hogy ő és Jungkook lefeküdtek.

-Én..-remegett meg a hangja.

-Nem, Jimin!-kiabált rá V.- Azt mondtad szereted Jungkookot! Nem!?

-D-De...-könnyezett már be Jimin szeme. Sose bírta ha kiabálnak vele.

-Akkor? Miért akarod a nehezen kaphatót játszani? Mindenki tudja hogy nem vagy könnyű vérű. Hónapokon keresztül szenvedtünk mind a hárman miért akarod még nehezebbé tenni kettőtök számára?

-Én..

-Tae miért kiabálsz Jiminnel!-robogott le a lépcsőn Jungkook.

***
Hibákért bocsánat. Nem néztem át. Most írtam meg indulás előtt, de mindenféle képen ki akartam rakni. Ha hazaértem átnézem. Remélem azért tetszett mindenkinek. Már lassan közeledünk a vége fele.