Finally, will everything be okay?

26

Azóta a nap óta eltelt jó pár hét. Megkezdték a dalok felvételét és a kisfilmek elkészítését. V azóta is úgy tesz mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

-Hyung. Nem aludnál ma is Namjoonékkal?-Kérdezte Jungkook Hoseoktól mikor már a lefekvéshez készülődtek. 

-De, igazából én úgy gondoltam hogy ott is maradok.-vakargatta meg a tarkóját az idősebb.-Jimin Yoongival van, ti pedig gondolom néha szeretnétek egy kicsit...khm kettesben lenni este.

-Hát szerintem most egy jó ideig nem leszünk, Úgy, kettesben de azért köszönöm.-nevet fel kínosan a maknae.

-Ki tudja.-Vont vállat Hobi.- V totál bekattant. Úgy viselkedik mintha semmi se történt volna.

-Épp ez az. Ezzel csak árt magának. Fel kell dolgoznia a történteket nem pedig figyelmen kívül hagynia. Így belül emésztődik. Muszáj beszélnem vele.-sóhajtott.- Ez az egész az én hibám szóval én is fogom helyre hozni.

-Hú...most tökre úgy beszélsz mint egy felnőtt, Büszke vagyok rád.- veregette meg a hátát az idősebb. 

-Igazából ezt Yoongi mondta.-nevetett Jungkook.

-Mindent értek.- sóhajtott Hoseok.-Viszont azt ne feled hogy ez nem csak a te hibád.

-Jiminnek van elég gondja így is.-hajtotta le szomorúan a fejét a fiatalabb ahogy vissza gondolt Jimin üres tekintetére. Már nem volt benne semmi csillogás, csak üresség és sötétség.

-Mert neked nincsenek gondjaid?-húzta fel kérdőn a szemöldökét.- Jiminnek ott van Yoongi, Taehyungnak konkrétan az egész banda nyalja a seggét Jin mindig ott van mellette plusz te is csak lesed minden kívánságát. Na és te? Neked ki segít? Ki hallgat meg? Ki van melletted? Nem kell a rossz fiú szerepet magadra venned. Neked ugyan olyan rossz mint annak a másik kettőnek szóval ha támasz kell én itt vagyok.Majd én leszek a lelki szemetesládád-kacsintott. vigyorogva ami a fiatalabbat is mosolygásra késztette.-  Legyél egy kicsit önző és foglalkozz magaddal is.

-Rendben Hyung és köszi.-mosolygott a maknae majd a szobájába indult ahol már ott volt Taehyung. Igazából most akart vele beszélni, ezért is kérte meg Hoseokot hogy aludjon máshol, de belegondolva nem igazán tudta hogy hogyan is kellene neki állnia. Nem voltak tiszták és rendezettek a gondolatai csak azt tudta hogy mit akar, viszont ahhoz hogy megtudja győzni V-t meg kell magában fogalmazni az érveit. 

-Mi tartott ennyi ideig?-mérgelődött Tae az ágyában.

-Hoseokkal  beszélgettem.-nézett értetlenül a fiatalabb.- Nem tudtam hogy időre megy a zuhanyzás.-ült le a másik ágyra. V csak sóhajtva dobta le a telefonját a takaróra majd Jungkook mellé ült.

-Tudod. Azon gondolkoztam.-fogta meg a maknae kezét és azt nézegetve beszélt.- Amióta haza jöttem nem is voltunk együtt..úgy.-hangsúlyozta ki.- Sőt, még csak meg  se csókoltál!-háborodott fel úgy mint egy kisgyerek. 

-Oh..valóban.-vakargatta meg a tarkóját zavartan Jungkook.- Bocsánat.

-Csak egyféle képen engesztelhetsz ki.-mosolygott sokat mondóan. 

-Mo..most?-remegett meg a hangja a fiatalabbnak és muszáj volt nyelnie egyet.

-Nem egy év múlva.-mondta cinikusan és nézet rá értetlenül majd egy egyesszerű mozdulattal hátra döntötte a fiatalabbat.

***

-Jól vagy?-ült le Jin a nappaliban Jimin mellé két pohár forró tea kíséretében.- Tudom hülye kérdés.- tette le a bögréket a dohányzó asztalra.- De érdekel hogy hogyan érzed magad.

-Engem is.-jelent meg a leader már pizsamában és leült az egyik fotelbe.

-Hát te?-lepődött meg Jin.

-Nem tudok aludni.-nézett hosszasan az idősebb szemeibe.

-Értem.-motyogta.-Szóval.-nézett vissza a narancs hajúra. Jimin csak kicsit előre dőlt hogy magához vehesse az egyik bögrét majd már vissza is bújt a pokrócba amit még Yoongi terített rá mielőtt elment volna zuhanyozni.

-Hah...mégis mit mondjak? Rosszul érzem magam.-mormogta.- Tae úgy viselkedik mintha semmi se történt volna. Ugyan úgy ölelget és beszél velem. Örülnöm kellene hogy nem haragszik de én azt kívánom hogy inkább utáljon és vessen meg mint sem hogy úgy viselkedjen mint most. Mintha mi sem történt volna. 

-Nah és Jungkook?-csatlakozott Yoongi is aki Jimin másik oldalára ült. 

-Jungkook?-mosolyodott el keserűen és bele kortyolt a teájába.- Nem tudom mit gondoltam mikor lefeküdtem vele.

-Nem hiszlek el Jeon Jeong Guk! Soha többé ne szólj hozzám!-figyeltek fel Tae mérges hangjára aki azonnal meg is jelent köntösben. Ideges volt ez tisztán látszott rajta. 

-N..ne haragudj.- jelent meg az emlegetett is egy pizsama alsóban.

-Mi történt?-kérdezte Namjoon.

-Az hogy le akartam feküdni ezzel itt. Nem elég hogy alig tudott rám felizgulni de mikor már végre együtt voltunk annak a nevét nyögte!-mutatott dühösen a kanapén kuporgó Jiminre. Kook aggódva nézet rá az alacsonyabbra aki csak döbbenten figyelte az eseményeket. Alig akart hinni a fülének. A boldogság és a keserűség egyszerre töltötte ki a bensőjét így a keserű öröm lepte el elméjét. Jungkook az ő nevét nyögte? Miért? Talán..rá gondolt miközben...? Nem! Nem szabad ezen elmélkednie. Nem szabad reménykednie. Ő csak egy kaland volt fogadja el!

-Okéé-reagálta le ennyivel Yoongi.

-Azt hittem ha le fekszünk akkor megjön az eszed és megint csak engem fogsz látni.- eredtek meg Tae könnyei majd sírva rohant fel a szobájukba.

-Basszus.-temette kezeibe az arcát a legfiatalabb. 

-Jungkook szereted te egyáltalán V-t?-kérdezte Jin megrökönyödve.

-Persze hogy szeretem.-mosolygott keserűen a fiatalabb.

-Akkor...

-Akkor miért az én nevemet nyögöd!?-fakadt ki Jimin felállva a kanapéról.- Miért? Miért!?-ütögette erőteljesen a fiatalabb mellkasát amitől az csak tett egy lépést hátra. Nem ellenkezett úgy érezte megérdemli. Jimin ütései egyre gyengébbek lettek és zokogva borult Jungkook mellkasára.- Miért keltesz már megint hamis reményeket?-sírta.- Miért ilyen bonyolult ez az egész?

-Sajnálom.-suttogta erőtlenül Kook. A sírás már marta a torkát és tudta hogy csak másodpercek kérdése és eltörik a mécses.Borzalmas volt így látni azt a két embert akit a világon a legjobban szeretett. Mert igen még mindig szerette Taehyungot lehet hogy nem úgy mint Jimint de szerette és nem tudta csak úgy elengedni.

-Gyere Jimin menjünk a szobánkba.- Húzta el finoman az alacsonyabbat Yoongi mire az csak a pólójába kapaszkodott és az idősebbel együtt bementek a szobájukba. Amint az ajtó becsukódott Jungkook a földre rogyott és keserves sírásba kezdett. Namjoon és Jin azonnal ugrottak és felsegítve a kanapéra ültették.

-Hé nyugi Kook.-veregette meg a hátát  a leader.- Minden rendbe fog jönni.- Próbálta biztatni. Szörnyen érezte magát. Úgy gondolta megbukott mint vezető. Tanácsot kellene adnia és hiába nincs hozzá semmi köze neki kéne megoldania a dolgot mert ez a dolga egy leader-nek. 

-Igen, ne aggódj.-húzta magához egy ölelésre Jin. Most tényleg olyanok voltak mint egy anya és egy apa.  Jungkooknak pedig pontosan erre volt szüksége.  Egy apára aki jó tanácsokkal lepi el, és egy anyára aki védelmezően és nyugtatóan magához öleli és azt suttogja nincs semmi baj. 

-Nem kell egyedül cipelned ezt a terhet oké?-kérdezte Nam a fiatalabb tekintetét keresve.- Beszélj velem rendben? Ossz meg velem mindent, minden bajodat, fájdalmadat és gondolatodat. Segítünk jó? - A maknae csak bólogatni tudott miközben akár egy macska bújt Jinhez. 

-Nem vagy egyedül Kook.-simogatta a legfiatalabb haját Jin.