Finally, will everything be okay?

28

-Ahhh az Armykkal való beszélgetés mindig úgy feltölt.- ábrándozott a kocsiban Hoseok. Éppen  egy fan találkozóról mentek haza  fele. 

-Ja, tudom. Bár én kicsit lefáradtam.- ásítozott Yoongi.- És ahogy elnézem Jimin is.- Túrt bele a vállán alvó szőke tincseibe.- Mondjuk...-kezdte halkan.- Nem is aludt az éjjel.- Nézett végig a társaságon majd tekintete megállapodott Jungkook-on akinek a szeme alatt bár a sminknek köszönhetően alig, de látszódtak a karikák. -Kook.-szólította meg a fiatalabbat ki eddig elbambulva nézett ki az ablakon. Bár hallott mindent amit a többiek mondtak nem akart rájuk reagálni. Fáradt volt és féltékeny. Féltékeny volt Yoongira, arra hogy Jimin ő mellette alszik, hogy jelen pillanatban ő áll hozzá a legközelebb és hogy most is..az..ő vállán alszik.

-Hm?-fordult a rapper felé kifejezéstelen arccal.

-Majd szeretnék veled beszélni.- mondta Yoongi mire a maknae csak bólogatott.

-Szóval?-ült le Jungkook a házuk előtti lépcsőre. Yoongi is helyet foglalt és elgondolkodva figyelte a tájat. Hosszú percekig nem szólt egyikőjük sem. Az idősebb a gondolatait szedte össze, Jungkook meg bambulva nézett maga elé. Jól esett neki ez a csend és a nyugalom. Viszont a nyugalom hamar elillant amint Yoongi megszólalt.

-Szeretem Jimint.- mondta ki egyszerűen mire a maknae először köpni nyelni nem tudott és csak pislogott. Ahogy egyre jobban fogta fel agya a mondat értelmét úgy lett egyre idegesebb és egyre jobban eluralkodott rajta a félelem. 

-Tessék?-kérdezte már-már remegő hangon. Félt hogy az idősebb elveszi tőle Jimint, hisz már így is a kis törpe állandóan vele van. Már így is féltékeny volt a rappare viszont így hogy tudja Yoongi szereti Jimint..hatalmas esélyt lát rá arra hogy az idősebb csak úgy elvegye tőle. Bár...Jimin még csak nem is az övé. A tudat mi szerint úgy veszti el Jimint hogy még csak meg se szerezte villámként hasított belé és tőrként szúrta át egész lényét.

-Ne aggódj.- rántotta vissza Yoongi hangja a pánikolásból.- Nem veszem el tőled Jimint.-mosolygott a fiatalabbra.

-Ezt hogy érted?-nézett értetlenül a fiatalabb.

-Szeretem Jimint, de akár hiszed akár nem ő téged szeret és nekem az ő boldogsága a legfontosabb és akár hiszed akár nem a te boldogságod is fontos nekem.-Jungkook elképedve nézte hyungját. Hirtelen egy keserű érzés kerítette hatalmába. Hónapokon keresztül utálta és átkozta az idősebbet pedig igazából ő nem is tehetett semmiről és még le is mond a szerelemről az ő és Jimin érdekében. 

Szemeibe könnyek gyűltek és talán most először teljesen önszántából és mindenféle megvetés és gyűlölet nélkül megölelte a rappart.

-Én...sajnálom.-szipogtta Kook.- Én...

-Hagyd Jungkook, inkább azt mond hogy mi a terved.- vált el tőle Yoongi de a hátát azért simogatta a fiatalabbnak nyugtatás kép.

-Már mint?

-Jiminnel kapcsolatban.

-Nem tudom. Szerintem már nincs semmi esélye annak hogy mi ketten...együtt legyünk.-motyogta.

-Jimin szeret téged.

-Honnan tudod?-csuklott el a hangja.

-Onnan hogy mindig nekem beszéli ki magát. Szeret téged. Úgy hogy találj ki valamit rendben?-borzolta össze mosolyogva a fiatalabb haját.- Már nem bírom nézni ahogy mind a ketten csak szenvedtek.  Taehyung már rendben van. Most ti jöttök. Beszélj vele és hiába küld el ne menj el oké?-kérdezte mire Jungkook csak erőteljesen bólogatott. 

-Köszönöm Hyung.-mosolygott könnyes szemekkel a makanae. Végre megint kapott egy új reményt. 

***

Jimin mint mindig most is ahogy haza értek ment a Yoongival közös szobájukba és miután átöltözött levetette magát az ágyra és kezébe véve egy mangát olvasni kezdett. Mindig ezt csinálja alig beszél valakivel. Ha mégis az vagy Yoongi vagy pediglen Hoseok. Yoongi az aki mindent tud róla, még ha ő el se mondja. A rappar egyszerűen átlát rajta. Halk kopogás zavarta meg tevékenységében és miután elmondott egy "gyerét" meglepődve konstatálta hogy Jungkook jött be rajta. A maknae becsukta maga után az ajtót és leült az ágy végébe. Annyira fel lelkesedett a Yoongival való beszélgetéstől hogy utána egyből ide jött. De mégis mit kellene mondania? Végig se gondolta ezt az egészet csak jött. 

-Én szeretlek Jimin.- mondta ki végül mire a szőke csak felhorkantott. -Nevethetsz rajta de így van és tudom hogy te is szeretsz engem.- Nézett komolyan Jimin szemeibe. Ám eléggé eltántorodott az idősebb komor képétől.

-Miből gondolod hogy én szeretlek téged?-kérdezte teljesen komolyan mire a maknae eléggé elbizonytalanodott. De nem hagyhatta magát. 

-Ha nem így lenne...akkor nem lenne ilyen rossz kedved és..az a bizonyos dolog sem viselt volna meg..

-Mond ki!-kiabált rá az idősebb.- Mond ki mi az a bizonyos dolog. Az amikor eldobtál? Gyerünk Jungkook. Mond csak ki.

-Igen az!-lett feszültebb a fiatalabb is.- Én nem akartam de..

-De meg tetted!

-Igen! Mert akár hiszed akár nem szeretem Taehyungot! Ugyan úgy ahogy Namot, Jint, Hoseokot és...Yoongit is. -motyogta a végét. -Nem bírtam nézni ahogy össze törik. 

-Inkább nézted ahogy én össze török?-emelte fel lenézően a szemöldökét. 

-Hah...-sóhajtott.- Mond te még soha nem hoztál rossz döntést?-nézet már könnyes szemekkel az idősebbre.- Hibáztam, beismerem. De próbálom helyre hozni. Még ha te nem is szeretsz...-nyelt egy nagyot. -El fogom érni hogy újra belém szeres.- Áll fel és kihívóan nézett Jimin szemeibe. Tekintetében ott volt az elhatározás lángja mire Jimin csak nyelni tudott és kissé megszeppenve figyelte ahogy Jungkook kimegy. Mégis mi a franc volt ez? Lehet  meg kéne bocsátania neki? Hisz annyira igyekszik...Nem! Ha egyszer kidobott másodszor is kifog!

Te még egyszer se hoztál rossz döntést? 

Oh Jungkook ha tudnád. Az egyik az volt hogy menthetetlenül beléd szerettem...és éppen ezért csinálhatsz te bármit, össze törhetsz, padlóra küldhetsz még belém is rúghatsz párszor én..akkor is mindig támogatni és szeretni foglak. Végzetesen és véglegesen.